Időzóna

22.rész

-El sem tudod hinni mennyire örülök,hogy végre megértessz.-közöltem vele,mire tüdőmbe friss oxigén jutott.
-Fura helyzet,de megértelek,igen.-száján újra levakarhatatlan vigyor termett.
-Min mosolyogsz ennyire?-vontam kérdőre cselekvését. Ám cseppet sem bántam amit csinált,elég édes volt.
-Igazából nem tudom. A szituáció vigyort varázsolt az arcomra-szavai hallatán én is nevetésben törtem ki.
-Figyelj,nem jössz el velem meginni egy kávét?-ajánlotta fel,mire válasz jelképeként igennel bólintottam.
Csendesen ballagtunk a járdán,ahol az idők folyamán megszámlálhatatlan gyalogos járt-kelt,így kicsit göröngyös volt. Nem szóltunk egymáshoz,csak haladtunk a célig.
-Egyébként volt már barátnőd?-a kérdésemet hallva a fiú nagyot nyelt,majd beszédre nyitotta ajkát.
-Volt. De csak volt-húzta össze magát,mire átöleltem.
-Sajnálom.
-Ugyan,ez már csak a múlt.-közölte velem. Vártam,felteszi-e ugyanezt a kérdést nekem is,de nem tette. Talán félt a csalódottságtól,talán nem érdekelte. Nem tudtam megfejteni.
Időközben megérkeztünk,majd leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Csendben ültünk,mire megjelent a pincér,aki lehangoló tekintettel meredt ránk.
-Mit hozhatok?-fintorgott.
-2 jeges latte lesz,köszönjük.-felírta a rendelést,majd rezzenéstelen arccal távozott. [...]
-Igazán finom-kortyoltam bele a kávémba,melyet a férfi néhány perce hozott az asztalunkhoz.
-Tényleg az.-mosolygott Shawn,tekintete pedig íriszeimet kémlelte. Lassú mozdulatokat tett meg a keze,mire ujjait rákulcsolta az enyémre.
-Shawn..-húztam el a kezemet-barátom van és ezt nem tehetem meg vele.
-Tudhattam volna,ne haragudj a kellemetlenségért-szökött könny szemeibe,ám erősen tartotta magát ahhoz,hogy ne lássam összetörtnek.
-Ne haragudj-hajtottam le fejemet,kezeimmel pedig a szalvétát gyűrögettem.
-Ugyan,nincs miért.-mosolygott amolyan "rendben leszek,de belül meghalok" stílusban.