Időzóna

8.rész

Szokásosan a hajnali órákban nyitottam ki csipás szemhéjamat, majd megtörölve azt felültem. Az ágy mellett heverő mamuszomba csúsztattam az éjszaka alatt jéggé fagyott lábaimat, s felálltam, majd lementem reggelizni. Anyu szorgosan sütött valamit, majd mikor közelebb mentem hozzá meglestem, hogy palacsintát készít.

-Finomnak néz ki-nyaltam meg számat, hogy tudtára adjam mennyire megéheztem a látványtól.-Jó reggelt kicsim-puszilta meg arcomat, majd megölelt.

-Neked is-mosolyogtam-mikor ehetek belőle?-kérdezősködtem.

-Hamarosan-majd megfordult, s feldobta a palacsintát az égbe, mely a plafonra tapadt.Kitört a röhögőgörcs, így aput is sikerült felkeltenünk. Mogorva és álmos tekintettel lépett be a konyhába, ám az illatoknak melyek a konyhában keringtek sikerült mosolyt csalni arcára.-Jó reggelt apu-rohantam hozzá, majd megpusziltam.

-Neked is-törölte meg fáradt szemeit-jól néz ki, de azt szedjétek le a palfonról.-utasított, közben a falon ragadt palacsintát szemlélte. 

-Igen is kapitány-kuncogtam, ám ő cseppet sem találta viccesnek. Sikeresen leszedtük anyuval a plafonon ragadt palacsintát, majd a későbbiekben az asztalnál ülve reggeliztünk. [...]

-Felmegyek a szobámba,van néhány elintézni való feladatom-majd ebben a pillanatban felálltam az asztaltól, s sietősebb tempóban a szoba felé igyekeztem. Felhívtam Dave-et, ám csak néhány telefoncsörgés után vette fel.

-Szia. Bocsi, most éppen pakolunk. Majd később küldök képet a házról és a környékről. Nagyon tetszik-mosolygott a kamerába,melytől könnybelábadtak szemeim. Ám ez az érzés nem tartott sokáig, hisz mielőtt válaszra nyitottam volna ajkamat letette a telefont.