Időzóna

50.rész

-Shawn...van valami amiről nem könnyű beszélnem, viszont úgy gondolom itt az ideje.-tértem át, egy számomra elég kényes témára.
-Mesélj, hallgatlak Mrs. Parker.-kuncogott.
-Tehát..megerőszakoltak.-szavaim után hatalmasat nyeltem. Tudtam, hogyan fog reagálni, mégis feszült voltam. Szívem torkomban dobogott, lábaimat pedig remegésre késztettem.
-Ki az a barom aki ezt merte tenni? Fel kell jelentened.- hangja erőteljesen súrolta füleimet, majd közelebb húzott magához, s mélyen szemeimbe véste tekintetét.
-Minden emlék annyira homályos, képtelen vagyok felidézni a kinézetét.-füllentettem. Hiszen nem tehettem meg azt vele, hogy szembesítem az igazsággal, avagy elárulom, hogy az idegennek vélt személy, az apja volt.
-Figyelj, csak segíteni szeretnék, próbáld felidézni.-szorította meg erősen alkaromat.
-Shawn, hagyjuk a témát inkább, nehéz erről beszélnem.
"See that girl, watch that scene.."-bekapcsolt egy kazettát, amely a mellettünk lévő asztalon hevert, majd egy számomra ismerősnek tűnő, ősrégi számot kezdett el énekelni, hogy feloldja a köztünk lévő feszültséget.
"Dig in the dancing queen."-folytattam, mire felálltunk, s mint az őrültek táncra perdültünk.
-Mi a szar Lizzie, brutál jól énekelsz-érintette meg arcomat, mire felnevettem.
-Te beszélsz? Netán zeneiskolába jársz?-kérdeztem, mire válaszul megrázta fejét.
-A sulimról, jobb ha nem beszélünk, nem egy számomra kedvező téma.-nevetett kissé kínosan.
-Az én sulimnál nincs rosszabb-nyugtattam-egyszerűen borzasztó.-kacagtam.
-Egyébként a buliban történtekről beszélnünk kéne-kikapcsolta a zenét, majd újra leült az ágyra, én pedig utánoztam cselekvését.
-Miért kéne? Csak az alkohol beszélt belőled-nevettem fel, ám szívem mélyén tudtam, hogy őszintén beszélt.