Időzóna

46.rész

Mindössze egy hónap telt el a hatalmas tragédia óta. Mi is történt azóta? Jó pillanatok, rossz döntések, de a legfontosabb mégis az, hogy Manuelt, Shawn édesapját, ki a fia depresszív állapotát idézte elő, újra börtönbe küldték. A fiú nincs magánál, lelkileg romokban van, összezuhant, s nem tudja mit kellene tennie. Mellette vagyok, mikor szüksége van rám, ám úgy vélem ennél többet nem tehetek. A saját harcát vívja, s azt gondolom neki kell megtalálnia, hogy mi jó neki, mik a helyes szavak, döntések. A napok gyorsabban telnek a kelleténél. Fura ezt mondanom, de Shawnéknál otthonra találtam. A szüleim,s a régi életem hiányát semmi nem tudja felülmúlni, viszont azt érzem náluk boldog perceket élhetek, a párhuzamos világban. Dave-el tisztázódtak a dolgok, normálisan kommunikálunk, mint két barát. Elfogadja, amit Mendes iránt érzek. Természetesen mindenkinek azt mondjuk, "csak barátok" vagyunk, ám ki hiszi el ezt azután, ami történt? A bizonyos első csók. Habár véletlennek állítjuk be, s úgy gondoljuk túl sok volt a fájdalom, félelem, idegesség, nem tudjuk letagadni az érzelmeinket. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem volt helyes, hisz kimondatlanul is megcsaltam Dave-et. Ám a dolgok jobbra fordultak balesetünk óta, hisz hiába érzi most úgy Mendes, hogy totál káosz az élete, valójában nem így van. Ennek jeléül, egy fura, váratlan mégis jónak vélt kérdést tettem fel.
-Hé, figyi, nem megyünk el bulizni?-ültem mellé, átkarolva erős vállait.
-Szólok a haveroknak.-közölte meglepetten, hisz valóban nem tudja mi lenne a helyes.-De biztos jó ez?
-Kell a kikapcsolódás mindkettőnknek, azt hiszem-mosolyogtam rá, s puszit nyomtam enyhén pirospozsgás arcára.