Időzóna

19.rész

Sétálásom közepette előttem termett Shawn,ki könnyes szemeit törölgette. Sosem láttam még ilyennek. Ennyire összetörtnek. Úgy festett,mint akit gyötör az élet. -Mi a baj?-öleltem meg,majd szorosan magához húzott. 

-Tudod,szeretnék valamit elmagyarázni neked. Gyere,üljünk le-mutatott a bolt melletti padra.-Hallgatlak-dőltem rá széles vállára. Szimplán barátként,de ezt ő is tudta. 

-Kezdjük az apámmal. 

 -Nem szeretnék beleszólni,de tudok róla pár dolgot.-okoskodtam,mire elcsitított.

 -Rendben,de kiegészítem hiányos tudásodat. -Apámmal sosem volt jó kapcsolatom. Körülbelül 6 éves voltam,mikor a szüleim elváltak. Apám leghűbb vágya,hogy embereket öljön,majd lássa haláluk előtti utolsó pillanataikat. 

 -Beteg állat-szóltam közbe. 

-Az. De itt még nem ér véget a történet. Mielőtt elváltak,anyámat megverte. Állandóan verte és kínozta,viszont nem tudott mit tenni ez ellen. Tűrte a fájdalmat. Viszont egy nap,hatalmas csörömpölésre riadtam fel a hajnali órákban. Apám és anyám a konyhában veszekedtek. Édesanyám szemében látszott a félelem,apáméban a harag és a bosszúvágy. Nem mertem lemenni a lépcső aljáig. Féltem és remegtem. Viszont olyan mondatokat hallottam,melyeket úgy vélem nem kellett volna hallanom.

 -Sajnálom-húztam magamhoz,majd szorosan megöleltem.