Időzóna

33.rész

Rengeteg utcát végigjártam,mire besötétedett,így a csendes kisváros, egy goromba, drogosoktól hemzsegő településnek tűnt.
Lábaim egy barátságtalan helyre vezettek. Egy pillanatra megálltam, s végigfutott az agyamon,hogy az érkezésem napján egy hasonló szűk utca tárult szemeim elé,talán ugyanaz volt. A vaksötétben nem tudtam megállapítani.
Próbáltam nesztelenül végigosonni az utcán,nehogy áldozat legyek a drogosok,és egyéb idegenek körében. Viszont hiába szerettem volna tökéletesen végrehajtani tervemet,megbotlottam egy kavicsban, majd elestem,amire többen is felfigyeltek,s egyenesen felém közeledtek.
-Szia cica,mi a pálya? Eltévedtél kismadár? Gyere velem,jó buli lesz.-hallottam a felém közeledő, 40-es éveiben járó idegenek hangját.
Nagy nehezen felálltam,viszont a térdem nagyon megsérült. Vérzett,és nehezen tudtam a lábamon állni,így visszarogytam a talajra. A hangok egyre közelebbről súrolták füleimet,s már készültem a halálomra.
-Lizzie te meg mi a francot csinálsz itt?-kérdezte valaki a sötétben. A hatalmas sokktól,melyet a sikátorban élő emberek hoztak rám,nem tudtam megállapítani,hogy ki az.
-Ki vagy?-csúszott ki a számon,mire az ismerős idegen felkapott,s egy kevésbé veszélyesnek tűnő helyre vitt.
-Shawn,te meg mit csinálsz itt? Mit kerestél a sikátorban?-pillantottam rá,s remegő hangon kérdeztem, mire a sebes térdemhez kaptam.
-Ezt tőled is kérdezhetném kisasszony. Én a haverjaimmal kijöttem ide,viszont ahogy látod itthagytak,szokásosan-fújta ki a levegőt,majd elővett egy sálat,s körbetekerte a vérző sebemet.
-Kiköltöztem a szállodából-szólaltam meg-és tudod eljöttem sétálni,csak sajnos elszaladt az idő.
-Rendben drága Lizzie Parker,most azonnal velem jössz. A szüleim lakása a sikátor mellett van,de ezt már tudhatnád.-nevetett.
-Bocs,hogy nem ismerem a helyet.-nevettem fel én is.
-Egyébként szeretnék mondani még valamit Shawn. Tudod...-ám mielőtt befejeztem volna megcsókolt,én pedig visszacsókoltam. Mesébe illő pillanatot éltünk át. Talán hiba volt,talán nem,viszont jelen pillanatban ez a cselekvés jelentette számomra a legnagyobb biztonságot.