Időzóna

43.rész

-Minden rendben?-szólította meg az orvos Shawnt.
-Természetesen. Csak az indulatok, tudja.-nevetett.
-Kezeltesse magát fiam.-szegezte rá dühös pillantását, majd ezzel a lendülettel,az ápoló társaságában átlépte a küszöböt, s kirohant az ajtón.
-Hé, Shawn, mi a baj?-fontam körbe karjaimat a nyaka körül,amit Dave nem nézett jó szemmel, így megforgatta szemeit.
-Lizzie, mondom hogy az apám volt. Nem tudom miért történik ez, de egyszerűen képtelen vagyok így élni.-hullott le az első könnycsepp arca jobb felén.
- Ne aggódj. Szerintem ideje beszélned vele.-mondtam ki a szavakat, ám pillanatok alatt felfordult a gyomrom a gondolattól.
-Tudom, de ahogy az arcod fest jelenleg, úgy tűnik megbántad, hogy ezt szóvá tetted.-nevetett.
-Igen.-helyeseltem.
-Minden esetre felkeresem, bár veszélyesnek tűnik. Durva mennyire félek és dühös vagyok. És ezek az érzések visszavezetnek hozzá, ami még haragosabb tesz.-közölte,majd kifújta a tüdejében felgyülemlett levegőt.
-Rendben Shawn, ahogy érzed.-mosolyogtam rá-Dave valami hozzáfűznivaló esetleg?-pillantottam rá a fiúra.
-Istenem Lizzie gyertek már össze-forgatta meg a szemét.-túl vagy rajtam teljesen ahogy látom.
-Rosszul látod-ellenkeztem, és kezeimet karba tettem.
-Hát jó-majd ezzel a lendülettel kirohant az ajtón, s dühösen becsapta maga után.
-Mondtál valami bántót?-nevetett Shawn.
-Neki már az is fáj, ha boldog vagyok veled. Nem te tehetsz róla. Dave-nek valami problémája van, és nem hozzánk fűződik. Ki kell derítenem.-gondolkodtam hangosan, a fiú helyeselve bólogatott.