Időzóna

4.rész

-Egy macska?- elhangzott szavaim után könnybelábadt szemmel öleltem meg szüleimet, kik viszonozták kedves gesztusomat.

-Mindig is vágytál rá, ezért itt is lenne Bogyó. Boldog születésnapot!-motyogták, de aligha értettem belőle valamit, hisz a sokk hatás miatt, csak az alvó macskára szegeztem pillantásomat.

-Köszönöm-szólaltam meg újra, majd a macska felé indultam. A kiscica éppen aludt, de ahogy hozzáértem parányi gombszemei kinyitódtak, majd tekintetemet kezdte fürkészni. Kissé idegen környéken volt, így kedvesen próbáltam közlekedni felé. Percek kérdése volt, hogy ne féljen tőlem,  és az új lakhelyétől. Hamar kimászott a kis kuckójából, majd hozzám gördülve nyávogni kezdett.[...] A percek telni kezdtek, majd mikor újra az órára szegeztem tekintetemet hajnali 3 volt. Az emberek általában félnek éjjel,hisz úgy vélik, hogy minden félelmetesebb és rejtélyesebb. Az én véleményem az emberek többségétől eltérő. Imádom a sötétséget, a hajnalt, az éjjelt. Minden természetfeletti dologban hiszek, bár nem a manókban, vagy hasonlókban. Kisebb koromban imádtam a tündérek lebuktatását, bár be kell, hogy valljam, sosem sikerült. Kínos nevetésem közepette a kiscica hozzámbújt, majd elaludt. Sosem gondoltam volna, hogy kapok egy macskát, hisz egy ilyen lakásba anyuék nem nagyon engedték, eddig. Gondolataimmal együtt álomra hajtottam fejemet.