24.rész

1 0 0
                                    

Az időjárás napos volt. A szellő néha-néha csikladozta fehér bőrömet,a hajam viszont normál állapotában maradt, aminek nagyon örültem. Hisz ki szeret kócos hajjal emberek közé menni? A járdán egy-két gyalogos járt-kelt, ám nagyobb port senki nem kavart a kisváros utcáin. Furcsa volt a csendesség. Még  szokásos alapzaj sem volt érzékelhető, ami  kellő szorongást váltott ki belőlem. Nagy levegőt véve, nem fordítva nagyobb figyelmet a furcsaságnak, lassú léptekkel közelítettem meg a Mendes család kertes házát. Irigylésre méltó lakás volt, telis-tele virágokkal, fákkal, melyek pozitív energiát adtak az arrajáróknak. Nagyobb belátást viszon nem láthattam, hisz a rengeteg fa eltakarta az a mögött lévő rejtélyességet. Talán ez cél.
Gondolataimból kiábrándulva, újonnan rájöttem miért is vagyok itt, így ujjaimat a koszfoltos kapucsengőre helyeztem, s hallottam ahogy a házban is megszólal a fülnek kellemetlen hang. Ám hiába vártam a csodára, hogy ajtót nyissanak, senki nem tette meg.
-Szerbusz kislány!-szólított meg egy idege férfi, kinek tekintete furcsa módon a dekoltázsomat kémlelte.
-Öm..jó napot, miben segíthetek?-kérdeztem félénken, mire felfigyeltem a kezében lévő tárgyra. Ám mielőtt menekülni tudtam volna, magához rántott, s beadott nekem valami nyugtatót, amitől álomra hajtottam fejemet.

IdőzónaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora