Időzóna

6.rész

Ám a percek melyek pillanatok alatt suhantak el előttünk azt sugallták mennünk kell,de mi úgy éreztük a maradás jobb döntés, hogy egymás kezét szorongassuk, hisz nem tudhatjuk mikor fonódhat újra egymásba. A szerelmünk érintése a legfontosabb dolog, melyet az ember egy kapcsolatban el tud képzelni. Hamarosan nehéz időszak veszi kezdetét, hisz a mi életünk elérte azt, hogy távkapcsolatra bocsájtsuk szerelmünket. Napjainkat ahelyett, hogy együtt töltenénk, kilóméterek távolsága fogja elválasztani,s ki tudja mikor láthatjuk újra egymást. Mikor fúrhatjuk a másik tekintetébe arcunkat, mikor szorongathatom meg kidolgozott felsőtestét, mely átölelve melegséget sugároz. A félelem az egyik legnagyobb harc mellyel meg kell majd küzdenünk, s a bizalom lesz a kulcsa mindennek,hisz ez a legfontosabb. Bizalom nélkül nincs kapcsolat. {...}Hosszadalmas búcsú vette kezdetét. Gyönge testem az övéhez szegődött, s csend honolt a környéken, melyet senki nem tudott megzavarni. 

-Szeretlek, nagyon fogsz hiányozni-szegeztem rá egy pillantást, melytől zavarba estem.

-Én is szeretlek. Ígérem minden egyes nap beszélünk-mosolygott, ám szívében a fájdalom ürességet hagyott, melyet életének ezen időszakán hordania kell.Ahogy beszálltunk a járműbe a fülsüketítő motorzaj elnyomta a köztünk lévő feszültséget. Nem sokkal később az autó leparkolt a házunk előtt. Egy utolsó csókot adtunk egymásnak, mely tovább tartott, mint szokott, ám sokkal sejtelmesebb volt, mint általában. Hosszú ölelkezésbe fojtottuk bánatunkat,s perceken keresztül egymást szorongatva álltunk a ház előtt.

-Mennem kell-sütötte le szemeit,mire  kékjeim könnybe lábadva figyelték őt.

-Nehéz lesz nélküled az élet-keservesen szélesre húztam ajkaimat, s tovább fürkésztem tekintetét.

-Nélküled is.-Mikor költöztök?-kérdésemre felkapta fejét, majd az éppen lefolyó könnycseppet letörölte.

-Holnap hajnalban,és falura költözünk-vakargatta tarkóját, mire felnevettem.

-Haha remélem egy kecske hátán fogod végezni-kacagtam, így köztünk lévő feszültség hamar elszállt. Ölébe ugorva egy szájrapuszit adtunk egymásnak, s az autó felé vette az irányt. Utánafutottam, majd megöleltem, ám ez nem húzódott el olyan hosszúra, így gyorsan be is szállt a járműbe. Könnyes szemekkel figyeltem,ahogy a távolodó jármű másik utcába kanyarodik. Ekkor döbbentem rá, mennyit is számít az, ha a fontos személyeket közel érezzük magunkhoz. Minden pillanatot, melyet egy emberrel töltünk meg kell becsülni, hisz közbeszólhat akármi mely sok időre elszakíthat egymástól két félt.