Időzóna

18.rész

-A nevelő apja vagyok. A fiú igazi apja egy sorozatgyilkos. Gondoltam, hogy nem említ majd engem. Sajnos nem valami szoros a kapcsolatunk. De semmi baj. Örülök, hogy találkoztunk. Andrew Gertler vagyok.-nyújtott kezet. 

-Lizzie Parker,én is örvendek a találkozásnak Andrew.-mosolyogtam,majd az elhangzott mondatokat próbálta az így is sokkos állapotban lévő agyam feldolgozni. Mégis mit kéne tennem? A fiú apja egy sorozatgyilkos. Mi van ha él benne az ösztön,hogy ő is gyilkolásszon? Talán félnem,s figyelnem kéne testi épségemre? Rengeteg félelmet gerjesztő gondolat terjengett a fejemben. A megtalált halott lány a földön feküdt a földön,ám már egy fehér lepedő volt rajta. Viszont, mielőtt észbe kaptam volna a holttest eltűnt,ahogy a rendőrök tömege is. Szemeim könnyeket fakasztottak,majd lerogytam a padlóra.[...] Néhány sokkos állapotban töltött óra után,újra éreztem a lábaimat,melyek már nem remegtek a félelemtől. Az agyam megpróbálta bevonzani a tényeket,s talán sikerült is. Levegőhőz viszont nehezen jutottam,így felálltam a koszos padlóról,majd ujjaimat a szálloda kilincsére biggyesztettem. Elindultam a keskeny úton,ahol Shawn és a családja lakott. Nem tudtam hova megyek,mit csinálok,jó döntést hozok,vagy sem. Semmit sem tudtam,ám a fejemben egy kis lámpa jelezte,hogy "Menj, minél messzebb a bajtól!" Ekkor tapasztaltam meg először,milyen az mikor az élet akadályokat sodor eléd.