Időzóna

16.rész

Mikor már egy bő órája gyalogoltunk,a fiú egy hirtelen mozdulattal megfogta vállamat, s megállított.

-Nem megyünk?-kérdeztem, egy hajtincset tekergetve.

-De. Csak látod azt a parkot?-mutatott a távolba.-Leülhetnénk.

-Jó.-nem voltam valami bőbeszédű,ám látszólag őt nem zavarta.[...]A parkban kerestünk egy csendes helyet, ahol egy barna kopott pad színezte meg a hangulatot.

-Mesélj magadról-kacsintott.

-A nevemet és a koromat már tudod. Mit akarsz még tudni?-néztem bele mélyen barna szempárjába.

-Honnan jöttél?

-2030-ból.-haraptam meg szám szélét idegességemben.

-Aha, szóval időutazó vagy-nevetett.

-Nem poénnak szántam.-emeltem fel karjaimat, s ártatlan arcot vágtam.-Félek tőled-nevetett-talán UFO vagy?

-Állj le. Ez nem poénos. Hidd el nem szívesen beszélgetnék veled, de te vagy az egyetlen velem egykorú.-mérgelődtem.

-Jó bocs. De ez lehetetlen és persze hihetetlen.-vágott vissza.

-Szerinted hazug vagyok?-forgattam meg kék szempáromat.

-Hogyne-kacagott, ám én ezt cseppet sem találtam viccesnek.

-Szerintem hagyjuk egymást, örökre-erőltettem magamra egy keserves mosolyt. Ekkor felálltam, majd lábaimat egyre gyorsabban kezdtem szedni magam után.

-Várj Lizzie. Ne haragudj-szólalt meg, majd visszarántott magához.

-Tudod, nem szeretem ha hazugnak neveznek, és megaláznak. Szóval, jobb ha békén hagysz.-dühöngtem, mire egy laza mozdulattal tenyerem hatalmasat csattant arcán. Talán hiba volt ezt tennem,ám jelen pillanatban ezt éreztem a leghelyesebbnek.