-Azóta tartok attól,hogy apám egyszer visszatér hozzánk,majd el akar rabolni,rosszabb esetben pedig megöl. Nem telik el egy nap úgy,hogy ne gondolnék rá,viszont rühellem őt és fáj,hogy így nőttem fel. Úgy érzem romokban van az életem. Andrew próbál az az apa lenni,akit szeretnék magam mellett tudni,de sosem fogom szeretni őt teljes szívemből. És ezt nem tudja elfogadni. Mégis hogyan tudná? Mindent megtenne értem,én mégis elutasítom az összes szeretetet melyet tőle kapok. Sajnálom őt,sajnálom anyámat. Sajnálom a körülöttem lévő embereket,kik próbálnak jó kedvre deríteni,ám mégsem sikerül.
-Figyelj Shawn. Tudom,hogy fáj,de ne okold magad a dolgok miatt. Egyáltalán nem tehetsz erről. Minden rendben lesz.-nyugtattam a fiút,ám ő makacsul válaszra nyitotta száját.
-Minden rendben lesz? Szerinted hányszor hallottam már ezt másoktól? Figyelj Lizzie hagyjuk a témát. Szerettem volna megosztani veled mi történt és akkor talán közelebb kerülnénk egymáshoz,viszont hanyagoljuk.-sóhajtott.
-Szerettem volna megosztani veled én is valamit,ha már itt tartunk.-közöltem vele,mire felkapta fejét.
YOU ARE READING
Időzóna
FanfictionGondosan pakolászgattam vissza a polcra a körülöttem heverésző könyveket, melyek a szobám egyik sarkából valamilyen csoda folytán a másikba kerültek. Mérgelődésem közepette a szekrény felé hajítottam az egyik Harry Potter könyvet, mikor a bútor rejt...
