Időzóna

12.rész

A panzió idegen volt, ahogy minden más melyet ebben a kisvárosban tapasztaltam. Átléptem a küszöbön, majd körbenéztem, hogy ismerkedjek a tereppel. Ám mielőtt jobban megfigyeltem volna mindent egy ősz hajú nő megszólított.

-Üdv, miben segíthetek?-kérdezte kedvesen, miközben a szemébe lógó hajszálat birizgálta.

-Üdv, egy szobát kérnék, 3 napra.-válaszoltam nyugodt hangnemben.

-Rendben. Kérem jöjjön velem.-majd elvezetett a legtávolabbi szobához.-15.000 Ft lenne.-mosolygott.

-Holnap odaadom-majd sietős tempóban eltávolodtam a nőtől, ki felhúzott szemöldökkel, s mérges tekintettel nézett rám.

-Rendben, holnap kérem a pénzt.-dörmögött amolyan idős hangnemben.

Féltem, hisz általában rögtön kérik a pénzt, ám ebben az esetben hatalmas szerencsém volt. Beléptem a szobába, majd gondosan körülnéztem, s leültem az ágy szélére. Féltem. Nem tudtam miféle csoda folytán kerültem ebbe a kisvárosba, és azt se, hogy hogy jutok haza, azaz 2030-ba. Sosem gondoltam, hogy a múltbéli világ, ilyen elragadó, s csodás. Néhány percet töltöttem a szobámban, majd úgy döntöttem, hogy körülnézek a városban, ha már a sors ide szánt engem. Nevetve kisétáltam a panzióból, majd útnak indultam. Gondolataim a pénz körül forogtak, hisz nem maradhatok életben ha nincs pénzem melyből élelmet vehetek. Így azt a döntést hoztam meg, hogy egy közeli kisboltban fogok dolgozni. Ám gondolataimból egy idegen lány zökkentett ki, ki lihegve loholt utánam. Megfordultam, majd rámordultam.

-Ne kövess kérlek-közöltem vele dühtől szétpattant idegekkel, ám próbálva színlelni a kedvességet.

-Shawn testvére vagyok.-mosolygott.

-Mondd meg a testvérednek, hogyha beszélni szeretne velem ő maga jöjjön ide, és ne a kistestvérével üzengessen-mosolyra húztam ajkamat, majd magára hagytam a lányt. A távolból megfigyeltem ahogy a gyermek csalódottan fordul vissza, majd testvéréhez fut. Talán nem kellett volna összetörnöm egy ártatlan lelket,ám próbálva színlelni, hogy minden rendben, tovább sétáltam munkát keresve.