Időzóna

51.rész

-Nem az alkohol beszélt belőlem, Lizzie. Tényleg komolyan gondoltam mindent.-sütötte le szemeit.
-Oh, hát nem tudom mit kéne mondanom, igazság szerint.-pillantottam rá könnyes tekintettel.
-Én tudom-lépett közelebb hozzám-mondd ki amit érzel.-válaszként hosszas gondolkozás után egymáshoz simultunk, mint két tinédzser, kik milliónyi gond után egymásra találtak, csókba fojtották érzelmeiket.
-Szóval...-ajkaink elváltak egymástól, majd rá pillantottam a fiúra, kinek tűzpiros volt az arca, a heves csókunk után.
-Szóval Parker..tudtam, hogy nem fog működni ez a barátosdi.-nevetett fel kínosan.
-Mendes, nem is tudom mit kéne erre mondanom-tört ki belőlem is a nevetés, majd újra lágyan, s fülig szerelmesen megcsókoltam.
-Lizzie várj egy kicsit-tolt el magától, hogy szemeimbe véshesse tekintetét-mik vagyunk most?
-Két idióta, szerelmes tinédzser, akik erre a pillanatra várnak találkozásuk óta?-tettem fel kérdésemet, tűzpiros arccal.
-Pontosan.-egyetértve, szorosan magához húzott, s megcsókolt. Nem gondoltam volna, hogy valaha megmerem ezt tenni, ám érzelmeim erősebbek voltak, mint az elveim, ha fogalmazhatok így. Sosem voltam a romantikus regények híve, általában inkább fantasy, vagy horror párti voltam, ám ahogy minden szerelmes könyvben és filmben, itt is pontosan olyan érzés volt megcsókolni azt a személyt, aki mára szinte  a világot jelenti neked, s képtelen vagy nélküle élni.