My babes - Babáim (Hu)

Forty

*Rozi szemszöge*

-Ott pont olyan színű az ég, mint a hajad vége - mutatott Krisz a távolba, ahol a horizonton lebukó nap fénye a narancssárga és a rózsaszín különböző árnyalataira festette be az égboltot.

-Tényleg olyan - szakítottam el a tekintetem a fiú csillogó szemeitől, hogy én is a naplementében gyönyörködjek. Nem tudtam volna tökéletesebb pillanatot elképzelni, ahogy ott ültünk egy pokrócon, a naplementét és egymást figyelve, élvezve azt a végtelen nyugodtságot amivel körbevett minket a természet. Kreatív ötlet volt Krisztől, ahogy eldöntötte (pontosabban inkább eldöntöttük), hogy hova menjünk ahhoz, hogy mindketten maximálisan élvezzük a randit.

Miután mind a ketten elmeséltük, hogy mi történt velünk abban a két napban, amíg nem találkoztunk, Krisz elővette a szokásos füzetét és egy grafitceruzát, ám ezúttal kis, tenyérnyi papírokat szedett elő a füzetből, és azokra kezdett rajzolni. Ahogy már szinte megszokhattam, ezúttal sem volt hajlandó megmutatni, hogy mit rajzol, egy sejtelmes kacsintás kíséretében csak annyit mondott:

-Majd megtudod, ne legyél ilyen kíváncsi - így hát nem tehettem mást, mint türelmesen vártam, miközben kiszolgáltam a kávézóba betérő vendégeket.

-Áll még a mai randi? - kérdezte körül-belül másfél órával később, amikor már vagy egy tucat kis papírkát telerajzolt.

-Persze - mondtam, ám akkor tudatosult bennem, hogy ha a fiú most itt ül a kávézóban, akkor valószínűleg este dolgozik a bárban - Vagy tegyük át máskorra?

-Miért tennénk? - nézett rám összezavarodva.

-Én... Csak azért gondoltam, mert este dolgozol, és... - kezdtem bizonytalanul, de ő sietve félbeszakított.

-Ha neked az már későn van, természetesen áttehetjük - kezdte előzékenyen -, de arra gondoltam, hogy egy második randihoz elég romantikus lenne a naplemente. A főnököm megengedte, hogy egy órával korábban eljöjjek és ma ő fog zárni, úgyis van egy csomó „túlórám" - mutatott a levegőben két ujjával macskakörmöket -, mert a munkatársam, akivel váltjuk egymást rendszeresen késik az esti műszakból, így gyakran kell tovább maradnom. Mit szólsz?

-Tökéletes - viszonoztam magabiztos mosolyát, amiből nyilvánvaló volt, hogy teljesen biztos benne, hogy tetszeni fog nekem az ötlet. Nem tévedett.

-Helyes. Akkor most eldöntjük, hogy hova menjünk - értetlenül néztem rá, de ő csak elővett négyet a papírok közül, amikre eddig rajzolt és elém tette őket - A mozi és az állatkert jelenleg kilőve, mert az első randinkon moziban voltunk és kell a változatosság, az állatkert pedig már nincs nyitva este, szóval... jelenleg ezek a lehetséges opciók.

-Válasszak ezek közül? - kérdeztem az elém tett papírokra mutatva. A pult másik oldalán ülő fiú várakozva bólintott, így tüzetesebben megvizsgáltam a kis rajzokat. Az első lapra egy elegáns étteremben ülő pár volt rajzolva, a másodikon kint ültek a természetben egy pokrócon, a harmadik kép egy vidámparkot ábrázolt, a negyedik pedig egy gyorsétteremre emlékeztetett. Minden képen csak két ember volt kidolgozva - egy fiú és egy lány, akik jobban megnézve kimondottan hasonlítottak Kriszre és rám -, a többi ember csak úgy oda volt skiccelve. A rajzok épp annyira voltak kidolgozva, hogy egyértelmű legyen, hogy mi van a képen.

-De indoklást is kérek, mindegyikhez, hogy miért azt választod, vagy miért nem - mondta Krisz, és bár én még mindig a rajzokat figyeltem, a hangjából ítélve biztos voltam benne, hogy mosolyog.

Nem tévedtem, ahogy felpillantottam a csibészes mosolyával és átható tekintetével találtam szembe magam.

-Rendben. Az elegáns étterem természetesen egy tökéletes randi helyszín, de... nem a második randira. A második randi még bőven az ismerkedés fázisában van, ebben a fázisban még ne költs rám ennyit. Egy elegáns éttermet egy évfordulóhoz, esetleg egy szülinaphoz vagy valamilyen ünnephez tudok elképzelni - Krisz csak bólintott egyet, hogy tudomásul vette, így én tovább vezettem a tekintetem a következő rajzra - Egy piknik? Csak mi ketten a természetben, zavaró körülmények nélkül a naplementében és a csillagos ég alatt? Lehet egy randi ennél tökéletesebb? Nehezen - mosolyogva, sőt ha jól láttam elégedetten bólintott, én pedig folytattam - Valamiért engem nem vonzanak annyira a vidámparkok mint a legtöbb embert. A megfelelő emberrel az oldalamon nyilván azt is élvezném, de magamtól egész biztosan nem választanám.