My babes - Babáim (Hu)

Twenty-five

*Rozi szemszöge*

Már fél tíz is elmúlt, amikor úgy döntöttem, ideje haza indulnom. Csodálatos volt a naplemente a tömbház tetejéről, viszont az, hogy megvártam a naplementét együtt jár azzal, hogy szépen lassan besötétedett. Nem szívesen sétáltam haza egyedül a sötétben, és bár ennek a tervemnek már lőttek, azért én mégis jobbnak láttam elindulni. Valamiért kevésbé tűnt ijesztőnek úgy sétálni éjszaka, hogy még csak most sötétedett be.

Aby és Gigi épp Orsival beszélgettek, így odamentem hozzájuk elbúcsúzni.

-Csajok, én lassan megyek haza. Azt hiszem, elteszem magam holnapra.

-Jaj, okés, mehetünk, csak akkor még gyorsan elkérem Orsi insta nevét, vagy valami elérhetőséget… - kezdett hadarni Gigi, de kezemet a karjára téve óvatosan beléfolytottam a szót.

-Nem kell, nyugodtan maradjatok még. Attól, hogy én elmegyek, ti még maradhattok.

-De nem kéne egyedül haza menned a sötétben… - ellenkezett Aby, de hirtelen megjelenő Krisz, és közbeszólt.

-Nyugodtan maradjatok csajok, én majd hazakísérem Rozit.

Krisz a buli alatt nem először jelent meg hirtelen a hátam mögött, vagy mellettem, és bár ez így ilyesztőnek, vagy legalább is furának hangozhat, én egyáltalán nem éreztem annak. Sőt, jó érzés volt, hogy törődik velem.

-Nem kell, haza tudok menni egyedül is. Srácok, nem vagyok kisgyerek!

-Nem, fiatal lány vagy, ami rosszabb. Igaza van Bibinek. Hidd el, benned bízunk, viszont a fura, részeg, ne adj’ Isten szexéhes alakokban, akik éjszaka az utcákon mászkálnak nem.

-Oké, értelmetlen lenne három ilyen makacs emberrel vitatkoznom.

-Rendben. Akkor szia Rozi – ölelt meg Aby, majd Kriszhez fordult – Vigyázz rá, kérlek!

-Ígérem, épségben haza juttatom!

Miután mindenkitől elköszöntem, Krisz is intett a többieknek egy „haza kísérem Rozit, ha valaki elmenne mire visszatérek, akkor köszi, hogy itt voltatok” kijelentéssel, és elindultunk.

-Igazából… úgyis szerettem volna beszélni veled – törte meg a csendet Krisz, amikor leértünk az utcára.

-Valóban? Miről?

-Vikiről. Szeretném elmondani, hogy… Milyen kapcsolat van, és milyen volt közöttünk.

-Oh, oké.

-Először is, mint mondtam, nem a barátnőm – egyértelmű kijelentésére bólintottam, így folytatta – És soha nem is volt az. Igazából nem is emlékszem, hogy honnan ismerjük egymást, valószínűleg egy bulin találkoztunk először, közös baráti társaság lévén. És itt Levit és a haverjait értem közös baráti társaság alatt. Igazság szerint nekem még soha nem volt komoly párkapcsolatom. Voltak egyéjszakás kalandjaim, és voltak lányok, akikkel egy ideig… mondjuk úgy, barátság extrákkal volt közöttünk. Nem vagyok rá különösebben büszke, de ez akkor mindkettőnknek megfelelt. Néha kielégítettük egymás vágyait egy-egy éjszaka erejéig, de kapcsolatra egyikünk sem vágyott. Úgy értem… valahol a szíve mélyén mindenki vágyik kapcsolatra, csak nem mindegy, hogy kivel. Én eddig úgy voltam vele, hogy amíg nem érzem igazán, hogy az illetővel hosszú távon is jól működne köztünk a dolog, akkor inkább nem is vágtam bele a kapcsolatba.

Ahogy Kriszt hallgattam rájöttem, hogy nagyon különbözően gondolkodunk, vagy legalább is gondolkodtunk a múltban a párkapcsolatokról. Viszont nem ítéltem el őt azért, hogy voltak egyéjszakás kalandjai, vagy barátság extrákkal kapcsolatai. Ez tőlem nagyon távol áll, ugyanakkor megértem, hogy ő miért gondolkodik így. Saját tapasztalatból tudom, hogy néha jobb bele sem kezdeni egy kapcsolatba. Talán jobb lett volna, ha egyáltalán nem is lett volna kapcsolatom, mint az, hogy most van egy múltbeli kapcsolatom, amire gondolni sem szeretek, és szégyellem a barátaim előtt. Ennek ellenére nem hiszem, hogy képes lennék rá, hogy olyan emberekkel feküdjek le, akik iránt baráti szimpátián túl nem érzek mást. Nem azt mondom, hogy soha… el tudom képzelni, hogy el fog a vágy, és megtörténik, de az az életmód amiről Krisz mesél most, az eléggé távol áll tőlem.