My babes - Babáim (Hu)

Thirty

*Krisz szemszöge*

Csajok❤️❤️
Őrült😝❤️: Na, lesmároltad már?

Nem akartam belenézni Rozi telefonjába. Nem akartam elolvasni a beszélgetését. Tényleg nem szándékosan néztem oda, de amikor felvillant az értesítés a telefonján, reflex szerűen fordultam arra.

Kezdett egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy Rozi legszívesebben azt mondaná, hogy forduljunk vissza. Nem mondta ki, és próbálta erősnek mutatni magát, de láttam rajta, hogy tart a szülei reakciójától. Vagyis mint kiderült attól, hogy csalódnak benne.

Véleményem szerint nincs mitől félnie, de ha ezt így megmondanám neki, az elég bunkónak hangzana, ráadásul igazából megértem, hogy fél. Viszont ha racionálisan gondolkodunk szerintem nincs mitől tartania. Elmondása alapján a szülei mindenben támogatják és a legjobbat akarják neki, ahogy azt egy jó szülőtől elvárja az ember. Ő az egyszem lányuk, ráadásul sokat kellett várniuk rá, így érthető, hogy tényleg mindent meg szeretnének adni neki. Tehát attól tényleg nem kell félnie, hogy mérgesek lennének rá, vagy nem fogadnák el, ne adj' Isten kitagadják a terhesség miatt. És szerencsére ezt Rozi is belátja. A helyében valószínűleg én is arra számítanék, hogy a szüleim csalódtak bennem, de igazság szerint nincs miért. Először is, mindenki követ el hibákat, ettől vagyunk emberek. Másodszor pedig, Rozi semmi egetrengetően rosszat nem követett el, ha jobban belegondolunk az egyetlen hibája az volt, hogy nem szedett fogamzás gátlót, hanem bízott abban a... inkább hagyjuk, hogy milyen jelzők jutnak eszembe a volt barátjától. Naiv volt, ez tény, de véleményem szerint nem lehet hibáztatni ezért. Ez egy emberi tulajdonság, a legjobbakkal is megesik, hogy megbíznak valakiben, akiben nem kéne. Ennek ellenére Rozi igen is tart a szülei reakciójától, már csak abból ítélve is, hogy már majdnem Szegeden vagyunk, ő mégis megkért, hogy álljunk meg egy benzinkútnál pisilni. Kétlem, hogy a baba akkora legyen, hogy már most nyomja a húgyhólyagját, és bár tény, hogy a kávé vízhajtó, ő pedig ivott egyet reggel, nem hiszem, hogy ennyi vizet ivott volna, mivel még alig hagytuk el Pestet és egyszer már megálltunk pisilni.

-Bocsi, hogy megint meg kellett állnunk. Azt hiszem egy kicsit túlaggódom - ült vissza mellém az autóba, én pedig elindítottam az autót, hogy a benzinkútról kikanyarodva tovább utazhassunk Szeged felé.

-Előfordulhat - próbáltam minél megnyugtatóbb és megértőbb mosollyal nézni rá - Nem akartam belenézni a telefonodba, csak véletlenül pillantottam meg a szalag értesítést... Nem tudom, ki írt, de... Mégis kit kell megcsókolnod?

-Hogy mi? - nevette el magát, majd megfogta a telefonját, hogy megnézze, milyen üzentről beszélek.

-Nem tudom, kit takar az, hogy „őrült"...

-Oh, igen, ez Gigi. Aby van még benne a csoportban, és... igazából már nem is emlékszem, mikor csináltuk a csoportot, viszont az őrült határozottan találó név lett Giginek. Az enyém doktornő, Abyé pedig paparazzi.

-Gigi már múltkor is arról győzködött, hogy csókolj meg valakit.

-Igen ez... ez semmi, nem fontos. Csak egy ilyen hülyeség, nem érdekes.

-Hát... oké - mondtam végül. Bár biztos voltam benne, hogy a semminél azért többről van szó, de nem akartam tovább kérdezősködni, mert láttam Rozin, hogy nem szívesen mondaná el.

-Itt majd menj jobbra - szólalt meg pár perc hallgatás után, amikor egy kereszteződéshez közeledünk. Két letérővel később egy modern emeletes ház előtt álltunk meg.

-Anyu nem egy konyha tündér, gyakran járunk vendéglőben, hétvégente pedig sokszor a mamánál ebédelünk, szóval... valószínűleg most is étterembe megyünk majd - magyarázta Rozi mielőtt kiszálltunk az autóból.