My babes - Babáim (Hu)

Fourteen

*Krisz szemszöge*

 Az erős fény hatására lassan nyitottam ki a szememet. Körülöttem minden fehér volt, és az ablakon besütő nap fényét csak fokozta, hogy a szobában minden világos volt. Ez a fény most egy kissé bántja a szememet, tekintve, hogy most keltem fel. Bár arról fogalmam sincs, hogy mennyit aludhadtam. Egy kórházi szobában vagyok, ezt hamar megállapítom. Nem először kerültem kórházba kisebb törésekkel, vagy agyrázkódásokkal, leginkább a gördeszkázásnak - vagyis inkább a meglehetősen szerény gördeszka tudásomnak, ami nagy mennyiségű vakmerőséggel társul, ezzel elég veszélyes kombinációt alkotva - köszönhetően, így nem estem pánikba a helyzettől. Abban biztos voltam, hogy nagyobb sérülésem nincs, mivel egyik testrészembe sem nyilallt elviselhetetlen fájdalom és egyik végtagom sem volt begipszelve. Kisebb sebek, karcolások valószínűleg tarkították néhol testem, ám ezzel nem sokáig tudtam foglalkozni, mert hirtelen megrohamoztak az emlékképek. 

-Na jó, ez kezd ijesztő lenni, hogy ennyire hasonlítunk és ennyi mindenről ugyanaz a véleményünk - nevette el magát a mellettem ülő lány. Szerettem hallani a nevetését,mindig mosolyra késztetett. Ráadásul az, hogy ennyi közös van bennünk meglehetősen boldoggá tett - Azt hiszem most keresek egy témát, amiben nem értünk egyet. Lássuk csak - kezdett gondolkodni. Esküdni mernék, hogy az utat figyeltem. 

 Bevallom, gyakran kalandozott el a tekintetem (bár a gondolataim még gyakrabban) a lány irányába, ezúttal azonban sikerült megállnom, hogy ne varázsoljon el, ahogy Rozi aranyosan a fejét töri, hogy miről is beszélgethetnénk, amiből kiderülhetne, hogy nem vagyunk azért annyira betegesen ugyanolyanok. Az azért elég unalmas lenne ha mindig mindenben csak egyetértenénk, ráadásul semmi újat nem tudnánk mutatni, esetleg tanítani a másiknak. A hangfalakból közben a One Direction What makes you beautiful című száma szólt, amit a szőke lány mellettem halkan, de nagyon is édes hangon énekelt.

 Viszont ott, akkor, nem kalandozott el a tekintetem, teljes mértékig a vezetésre koncentráltam. 

 Ennek ellenére sem tudtam meg akadályozni ami ezután történt. Az előttünk lévő autó hirtelen lefékezett, mert a szembe sávból egy kamion átjött a mi sávunkba. Az első reakcióm az volt, hogy én is beletapostam a fékbe. Szemem sarkából Rozira pillantottam, hisz ő nem volt felkészülve arra, hogy hirtelen lefékezek, de a biztonsági öv megtartotta. Az ütközés viszont már nem tudtam elkerülni, de szerencsére nem volt nagy, épp hogy csak koccantunk. Ekkor viszont belénk jött az utánunk jövő autó, nagyobb erővel mint mi az előttünk lévőbe.

 Az agyam szinte még fel sem fogta, hogy épp egy tömegkarambolt éltünk át, mert ahogy Rozira pillantottam, a lány eszméletlenül ült mellettem az anyós ülésen. A remegő kezekkel igyekeztem a tőlem telhető leggyorsabban tárcsázni a mentőket. 

 A mentő viszonylag gyorsan kijött. Én közben megpróbáltam magához téríteni Rozit, de nem jártam sikerrel. Emlékszem arra a pánikra és bűntudatra, ami akkor szétáradt a testemben. Lélegzett és bár az jó jel volt, engem mégsem nyugtatott meg eléggé. Aztán a mentősök kisegítették az autóból, így én is kiszálltam.

 Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mi is történt valójában. Az autó, ami előttünk ment, és amibe belehajtottunk mert nem tudtam időben megáll i, borzasztó állapotban volt. Bár hátulról nem volt annyira vészes, hisz mi nem hajtottunk bele nagy erővel, szemből teljesen összeroncsolódott, ahol a kamionnal ütközött. A tűzoltók épp a sofőr próbálták kimenteni a roncsok közül. A kamionsofőr nem láttam, és annak az autónak az utasait sem volt időm megpillantani, akik abban az autóban ültek, ami a karambolban nekünk ütközött, mert a mentősök azonnal betereltek egy mentőautóba, hogy beszállítsanak a kórházba. Hiába mondtam nekik, hogy nincs semmi bajom, az egyik mentős rámutatott, hogy a homlokomról szivárog a vér, valószínűleg az ütközéskor verhettem be. 

  Miután megbizonyosodtam róla, hogy Rozit betolták egy gyorsmentőbe, én is hajlandó voltam beülni egy mentőautóba. Abba nem engedték beülni, amivel a szőke hajú lányt vitték, mivel az egy gyorsmentő volt, rajta kívül a baleset egy másik eszméletlen "résztvevőjét" (akiről egyébként nem tudtam pontosan, hogy melyik járműből szedhették ki) szállították vele a kórházba. 

 Az utolsó emlékem az, hogy beszálok a mentőautóba, hasogat a fejem és a mentős próbál valamit megtudni tőlem, de arra már nem emlékszem, hogy mi volt a kérdése, sem arra, hogy én mit válaszoltam, vagy hogy egyáltalán válaszoltam e. 

-Látom felébredt - lépést be a kórterembe egy doktornő - Hogy van? Fáj valamilye? 

-Igen, a fejem egy kicsit, de nem vészes. Más nem. 

-Rendben, ez jó hír. Az természetes, ha a feje még fájdogál egy kicsit, ez annak az enyhe agyrázkódásnak a következménye, ami azt a pár órás ájulást is előidézte miután beszállt a mentőautóba - Ezek szerint csak pár óráig nem voltam eszméletemnél - Szerencsés, azon a fejsérülésen kívül más nem történt. Ha lefolyik az infúzió, saját felelősségre akár már ma is hazamehet. 

-Köszönöm. Rozi hogy van? Ugye minden rendben van vele? - kérdeztem, ami a legjobban érdekelt engem. 

-Á, persze, a barátnője és a baba is jól van. Valószínűleg csak a sokktól vesztette eszméletét. Sem külső, sem belső sérülést nem észleltünk nála. Szeretné, hogy értesítünk valakit a balesetről? Ilyen kisebb sérüléseknél nem a kórház szokta a közeli hozzátartozókat értesíteni. Szerintem egyébként is nagyobb sokk, ha a kórház hív fel, hogy egy hozzátartozódat baleset érte, akkor is ha nem történt komolyabb sérülés - kezdett olyan érzésem lenni, hogy a doktornő estig is képes lenne beszélni, engem viszont nagyon lesokkolt az előbbi mondatával Roziról és a babáról. 

-Jó, persze, felhívom én őket, de… Mit is tetszett mondani? Rozi hogy van? - kérdeztem meg, hátha kiderült, hogy valamit rosszul értettem. Mert csakis erről lehet szó, vagy arról, hogy a doktornő összekeveri a lányt egy másik fiatal hölgy betegével. 

-Nem kell aggódni, mondtam, minden rendben van vele is és a babával is. 

Milyen babával? 

Bocsi, hogy ez most egy picit rövidebb lett, igyekszem a következővel.
Jó olvasást! 😘
Kíváncsi vagyok a véleményetekre😍