My babes - Babáim (Hu)

Five

-Várj. Honnan ismersz te ilyen jóképű pasikat? - kérdezte Gigi amikor megtalálta Krisz profilját valószínűleg a létező összes közösségi oldalon ahova be van regisztrálva.

-Mi az, hogy pasikat? Egyetlen egy fiúról beszélünk - mondtam nevetve, majd megválaszoltam a kérdést - Egyébként a kávézóból.

-Mégis meddig akartad eltitkolni előlem hogy ilyen jóképű pasik járnak a munkahelyedre? - nézett rám Gigi tettetett felháborodással.

-Na muti! - kezdte el a képet vizslatni Aby is. Amikor minden képét megnézték, visszafordult hozzám - És mit csinál? Tanul még? Vagy dolgozik?

-Jelenleg a Twinsben dolgozik. Gimibe járt, de nem ment fősuliba, mert tetováló művész akar lenni.

-Tetkókat fog csinálni? - kérdezte Gigi csillogó szemekkel - Úú, ő fogja megcsinálni az első tetkódat?

-Kicsit előre szaladtál. Nem is tudom, hogy lesz-e egyáltalán tetkóm. És egyébként is, ez lesz az első randink. Ha egyáltalán elmegyek - tettem hozzá halkan, de pechemre meghallották.

-Hogy mi? Miért nem akarsz elmenni?

-Nem… - nagyot sóhajtva próbáltam összeszedni a gondolataim, de képtelen voltam a legjobb barátnőmnek hazudni - nem tudom. Csak…

-Rozi. Mi a baj? - nézett rám Aby. Tudtam, hogy nincs más választásom. Ha nem akarok hazudni a legjobb barátnőimnek, akkor mindent el kell mondanom. Így belekezdtem.

-Van valami, amit nem mondtam el nektek…

-Igen? - próbáltak barátnőim bátorítani, amikor látták, hogy nehezemre esik beszélni arról, amit most el szeretnék nekik mondani.

-Azt ugye tudjátok, hogy naiv kislány létemre odaadtam magam neki - Nem kérdeztem, ez egy kijelentés volt. Mind emlékeztünk arra az estére, amikor szüzességem elvesztése után ő (akinek mióta itthagyott egyetlen egyszer sem voltam hajlandó kimondani a nevét még gondolatban sem) egyszerűen lelépett. Rengeteg kétellyel hívtam fel akkor legjobb barátnőimet akik 10 perc múlva ott ültek velem az ágyamon, hogy lelki támaszt nyújtsanak. Már akkor tudnom kellett volna, hogy itt valami nagyon nem oké, ha megbántam hogy odaadtam magam neki. Mert megbántam. Már az első pillanatban. Mégis vele maradtam, mert végtelenül naiv voltam, sőt azt hittem szerelmes vagyok - Viszont azt még nem voltam képes elmondani nektek sem, hogy… ennek a dolognak következményei is lettek - Gigi értetlenül, míg Aby már lesápadva nézett rám. Ő már sejtette, hogy mi lesz vallomásom vége - Lányok, én terhes vagyok!

-Fúh, oké. Rozi, szeretnéd ezt a babát? - tette fel Gigi a legfontosabb kérdést. Tudtam a választ, az első pillanattól kezdve ha másban nem is, de ebben az egyben biztos voltam.

-Igen - bólintottam határozottan.

-Rozi, a szüleid tudnak róla? - kérdezte Aby óvatosan. Hát ja, ismer. Néha jobban, mint én magamat.

-Nem - motyogta fejemet lehajtva.

-Tudod, hogy el kell mondanod nekik. Szeretnék és mindenben támogatnak, akkor is ha te ezt néha hajlandó vagy elfelejteni vagy nem tudomásul venni - csak bólogatni tudtam, hisz teljesen igaza volt. Én is tudtam, hogy a félelmem alaptalan mégsem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz a rosszul fogadják.

-Mióta? - kérdezett ezúttal Gigi.

-Körül-belül öt hete - innentől kezdve Gigi és Aby rengeteg kérdést tettek fel a terhességemmel kapcsolatba és megígértették velem, hogy a következő vizsgálatra őket is elviszem magammal. Nagyon jó volt megbeszélni velük, egyáltalán nem értem, mitől féltem. Nem ítéltek el. Velem együtt örültek, hiszen mindent összevetve ez mégis csak egy pozitív dolog. Pár órával később, amikor már minden létező kérdésüket feltették, ami a bejelentések után megfogalmazódott bennük és én megpróbált mindre kielégítő választ adni, visszatértünk az eredeti témához.

-Krisz tud róla?

-Dehogy tud. Még nektek sem mondtam el nem hogy egy idegen srácnak. Az egyetlen ember aki eddig tudott róla az Lea volt. Neki elmondtam, amikor felett a kávézóba dolgozni.

-Neki is el kellene mondanod. Tudom, hogy nehéz, de nem vezetheted az orránál fogva.

-Tudom, csak… tudom. El fogom neki mondani. Minél hamarabb - bólintottam magabiztosan. Kár, hogy ez a magabiztosság csak addig tartott, amíg a lányok velem voltak és csak beszélnem kellett arról, hogy elmondom Krisznek, nem pedig ténylegesen megenni - Köszönöm csajok.

-Ez természetes csajszi, tudod, hogy mindig számíthatsz ránk - öleltek meg egyszerre.

-És, mit veszel fel a randira? Várj, egyáltalán hova mentek? - váltott témát Gigi.

-Moziba. Az Ocean's eight-re.

-Az jó film az előzetes alapján. Szerintem valami nyári ruhát vegyél fel - vette elő stylist énjét.

-Én is arra gondoltam. Segítetek választani?

-Persze - És kezdetét vette egy csajos ruhaválogatás. Közben elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen ez az első igazi randim. Mert ő soha nem vitt el sehova. És ez engem a rózsaszín ködfátylon keresztül nem zavart. Reménytelen eset voltam.

Miután kiválasztottuk a megfelelő nyári ruhát, megvacsoráztunk és úgy döntöttünk, ma itt alszanak nálam a lányok. Pizsit természetesen tudtam kölcsön adni nekik, így ezzel nem volt gond. Nem túl gyakran aludtak nálam, mivel kicsi volt a hely, de különleges esetekkor előfordult. Tudták, hogy most szükségem van rájuk, ráadásul így reggel Gigi megtudta csinálni a hajam és segítettek kiválasztani a sminkem. Nem vittem túlzásba, hisz amúgy sem szoktam sok sminket magamra kenni, akkor most miért tenném? A randinak pont az a lényege, hogy megismerjük egymást. Semmi értelme, ha a srác vakolattal az arcodon ismer meg, pláne ha egyébként nem sminkeled magad olyan durván. Azt mondják, a fiúk abba szeretnek bele, amit látnak, a lányok pedig abba, amit hallanak. Ezért sminkelik magukat a lányok és hazudnak a fiúk. A smink is egyféle hazugság, ami mögé az arcodat, az igazi arcodat rejted. Ezért gondolom úgy, hogy a kivételes alkalmakon kívül nincs értelme túl sok sminket felkennem az arcomra. Szerencsés vagyok, szép bőröm van, nincs amit el akarnék rejteni. Ha valakinek nem kellek így, akkor nincs miről beszélni, én nem fogok megváltozni a kedvéért. Ez vagyok én és kész.

× × ×

Másnap délelőtt a kávézóban azon járt az agyam, hogy hogyan mondjam el Krisznek, hogy terhes vagyok. Ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy megemlít az ember. “Figyu, amúgy szereted a gyerekeket? Csak mert az nem ártana, ha egy terhes csajjal akarsz kikezdeni.”

Aztán belépett az ajtón, rám mosolygott és teljesen elfelejtettem, hogy min kattogtam eddig. Megkérdezte, milyen napom volt, aztán mesélt a sajátjáról, és egy idő után azt vettem észre, hogy úgy elbeszélgettük az időt, hogy pár perc és zárhatok.

A moziba tartó úton, miközben sétáltunk is végig beszélgettünk. Olyan érzésem volt, mintha sosem fogynánk ki a témából. Megvette a jegyeket, vett egy közös nagy kukoricát és egy-egy kólát. Már a moziteremben ültünk és az előzetesek néztük jutott eszembe, hogy Gigi szerint a moziba a fiúk azért viszik a lányokat, hogy letapizzák. Szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy nincsenek jó emlékeim az ilyenekről. Szorongás lett úrrá rajtam, miközben elindult a film.