My babes - Babáim (Hu)

Thirty-eight

*Krisz szemszöge*

-Jó reggelt! Mi ez a finom illat? Te főztél nekem kávét? – csoszogott ki lila szőrös papucsban (ami véleményem szerint elég ronda, de kényelmesnek tűnik) a konyhába Barni.

-Igen, főztem – bólintottam, miközben visszatettem a hűtőbe a maradék sajtot. Épp a reggelimet készítettem.

-Szeretlek, mondtam már? – motyogta álmos, de boldog hangon, majd elővette kedvenc bögréjét, amin egy zsiráf épp a szivárvány tetejéből falatozik.

-Nem, még sosem mondtad, és van egy olyan érzésem, hogy az érzelmeid most is inkább a kávénak szólnak, semmint nekem – vettem elő egy tányért, hogy rárakjam az idő közben elkészült melegszendvicseket.

-Oké, mondjuk úgy, hogy a szeretetem megoszlik a kávé és közted, mivel te főzted nekem – mondta még mindig kissé álmos, de annál elégedettebb hangon.

-Gondolom a kávé javára. Milyen arányban? – folytattam teljesen felesleges, ennek ellenére kellemes eszmecserénket (korán volt még ahhoz, hogy ennél fontosabb dolgokra tudjunk koncentrálni) a barna hajú fiú kávéjáról.

-Úgy 60-40 – kezdte, de végül meggondolta magát – Nem, bocsi, de a kávé megérdemel 70%-ot.

-Szóval nekem már csak 30 jut – vontam le a következtetést, majd egy újat haraptam a szendvicsbe.

-A kávéval szemben 30%-ot kapni, az kimondottan szép arány, higgy nekem – bólogatott elszántan. A reggeli kávéja olyan szinten az élete részévé vált, hogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy túlélne nélküle akár egyetlen napot is – Apropó, hogy-hogy fent vagy ilyen korán? Ma csak este mész dolgozni, nem?

-De igen, csak… Szerettem volna minél hamarabb bemenni a kávézóba – ismertem be.

-Ó, tényleg, már két napja nem voltál Rozinál – mosolyodott el Barni. Úgy tűnt, a kávé kezd hatni, mert egyre éberebb lett – Jut eszembe, tegnapelőtt voltam nála.

- ’reggelt! – csoszogott be harmadik lakótársunk a konyhába még annál is álmosabban, mint amilyen Barni volt mielőtt hozzájutott az éltető kávéjához.

-Jó reggelt Levi! Kávét? – kínálta meg Barni a kávéfőző felé biccentve, amiben még ott volt a másik adag, mivel a biztonság kedvéért dupla adagot főztem. Az álmos fiú csak bólintott egy hatalmas ásítás kíséretében.

-Jó reggelt! Mit csinálsz te ilyenkor itt? Nem is emlékszem, mikor keltél fel utoljára 11 előtt – kérdeztem.

-Hát ja, én se, de ma anyám feljön Pestre – húzta el a száját.

-Ó, de jó! Mikor jön? Találkozhatok vele? – kérdezte Barni csillogó szemekkel. Álmosságának már nyoma sem volt, szerintem képzeletben már egy egész napot megtervezett, hogy mit is csinálhatna Levi édesanyjával. Valamiért neki sokkal jobb a kapcsolata Katival, mint a fiának. Nem mintha Levi és az anyja annyira rosszban lennének. Átlagos anya-fia kapcsolat az övék. Kati elég sok hülyeséget elnéz Levinek, de azért bőven marad, amiért lecseszheti, és ő meg is teszi, ha alkalma nyílik rá, de mint a legtöbb anya, bármit megtenne a fiáért. Valószínűleg eddig ő az egyetlen nő, akihez Levit gyengéd érzelmek fűzték (és természetesen fűzik még ma is), bár nem egy anya-pici-fia, de szereti az édesanyját és nagyon is ad a véleményére. Pont ezért nem fűlik a foga az olyan napokhoz, mint a mai, amikor Kati felutazik hozzá Pestre. Amíg csak pár naponta beszélnek telefonon, sokkal kevésbé van bűntudat amiatt, amilyen életmódot folytat, mint amikor egy-két havonta a nő szemtanúja is lesz annak a bizonyos életmódnak.