My babes - Babáim (Hu)

Twenty-three

*Rozi szemszöge* 

-Én Krisz barátnője vagyok. 

 Az volt az érzésem, mintha egy kis időre lelassult volna a világ, annyi gondolat és érzelem futott át rajtam hirtelen. Gyakran érzem azt, hogy tele vagyok gondolatokkal és érzelmekkel, amiket egyszerűen már nem tudok kifejezni sem, de ez még annál is különb volt. Úgy cikáztak a gondolataim, és velük együtt az érzelmeim is, mint a villámok. 

 Az első érzelem, amit be tudtam azonosítani az volt, hogy meglepődtem. Igazság szerint én nem is terveztem megkérdezni tőle, hogy honnan ismeri a fiúkat, vagy hogy ki is ő tulajdonképpen - pláne, hogy ez ebben a formában elég bunkó lett volna -, de miután neki rögtön ez volt az első kérdése, így kapva az alkalmon, én is megkérdeztem tőle. Csakhogy mindenre számítottam, csak erre nem. Átfutott a fejemen a gondolat, hogy ő is egy bárban dolgozik, és valamelyikük munkatársa, vagy hogy egy gyermekkori barát, régi osztálytárs, volt szomszéd, esetleg valamelyik fiú rokona… eredetileg még az is eszembe jutott, hogy valamelyikük barátnője, de ezt az ötletet hamar elvetettem, mivel Barni eleve kilőve, és Levi azt mondta, hogy Kriszhez jött…. de arra egyáltalán nem számítottam, hogy azt mondja, Ő Krisz barátnője. 

 Egyszerűen nem tudtam elhinni - ez volt a második érzelem, amit meg tudtam határozni magamban. Azt említette volna Krisz, ha van barátnője, ahhoz azért már elég régóta ismerjük egymást, és elég sok minden tudunk egymásról, hogy pont azt nem tudnám, hogy barátnője van. Ráadásul pár napja randiztunk! És a mozit Ő is határozottan randinak titulálta. 

 Azután jött csak igazán a "pofon", amikor rádöbbentem, hogy mennyire beleéltem magam ebbe az egészbe. De hát könyörgöm, mégis ki akarna kapcsolatba bonyolódni egy terhes egyetemistával, aki ráadásul még arra sem képes, hogy bevallja a saját szüleinek, hogy teherbe ejtette az idióta volt barátja. Mérges voltam magamra, amiért újra beleestem ugyanabba a hibába - naiv voltam. Már a bő pólókban is feltűnő, hogy vagy meghíztam, vagy terhes vagyok, hónapok múlva akkora leszek mint egy bálna. Mégis mit akarna tőlem egy jóképű, irtó dögös, kedves, értelmes, jófej srác? 

 Mérges voltam Kriszre is, amiért csak játszadozott velem. 

 De… tényleg csak játszott velem? Egyszerűen nem tudom róla elképzelni, és lehet, hogy megint csak naiv vagyok, de… Ő nem olyan. 

 És ekkor jött a felismerés, hogy én itt villám-elméleteket gyártok magamban, ahelyett, hogy tisztáznánk a dolgot, és egyébként is, eddig soha nem adott indokot arra, hogy ne bízzak benne. Mégis miért hinnénk könnyebben egy vadidegen lánynak, akit két perce sincs, hogy megismertem, mint a fiúnak, akivel ezalatt a rövid idő alatt amióta ismerjük egymást olyan meghitt beszélgetéseket folytattunk, amit előtte nem sok emberrel. Újra mérges voltam magamra, de ezúttal azért, hogy nem bízok eléggé Kriszben, pedig nem ezt érdemli. 

 Összességében teljesen össze voltam zavarodva, amikor meghallottam Barni hangját. 

-Mit szólnátok hozzá, ha felelsz-vagy-mersz-eznénk? - határozottan az volt az érzésem, hogy oldani próbálja a hangulatot és végtelenül hálás voltam neki ezért. Fogalmam sincs, mit csináltam volna, ha valaki nem szól közbe, képtelen voltam bármit is válaszolni Vikinek. 

-Ne már, utoljára gimiben játszottam, de az a durvább változata volt - tiltakozott Szabi. 

-Hogy érted azt, hogy a durvább változata? - kérdezett rá Lara. 

-Sok pia, és szexuálisan túlfűtött, hormontúltengéses gimis tinédzserek. Gondolom el tudod képzelni. 

-Igen, azt hiszem menni fog - nevette el magát a lány.