My babes - Babáim (Hu)

Twenty-seven

*Rozi szemszöge*

Már lefekvéshez készülődtem, amikor kaptam egy üzenetet. Először csak a zárolt képernyőn néztem meg a szalagértesítést, ahol Krisztől várt egy üzenet.

Krisz: A kávézót reggelente te nyitod?

Nem igazán értettem, hogy honnan jött neki ez a kérdés és miért fontos este 11-kor, de végül berajzoltam a meglehetősen egyszerű mintát ami kódként szolgál a telefonomon, hogy válaszolni tudják neki.

Én
Igen, miért?

Krisz
Csak kérdem. Jó éjszakát Rose!

Nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel, így hát egy „neked is” üzenet után letettem a telefonomat és miután leoltottam a lámpát befeküdtem az ágyamba. Annyira már megismertem Kriszt, hogy azzal úgysem megyek semmire, ha kérdezősködöm, majd ha el akarja mondani, mit forgat a fejében, akkor elmondta, addig nem.

Másrészt eddig sem voltak hosszú üzenet váltásaink – amit egyébként nem bánok. Nem azt mondom, hogy nem szoktam néha „írogatni” az emberekkel, meg persze nagyon praktikus tud lenni, de én valahogy jobban szeretek élőben beszélgetni. A csajokkal is inkább videóhívásozunk, de ha nem is látom az illetőt, legalább a hangját halljam. Sok tud múlni egy-egy beszélgetés alkalmával a hanglejtésen, legalább azt halljam, ha már a mimikáját és a testbeszédét nem látom az illetőnek. Krisszel pedig… leginkább úgy tudnám megfogalmazni a dolgot, hogy üzenünk a másiknak, ha valamiről ő jut eszünkbe, vagy valamit mindenképp meg szeretnénk osztani a másikkal. Az egész körül-belül egy hete kezdődött. Akkor már lassan egy hete a szüleinél volt és amikor két lány forrócsokit kért a kávézóban, ráadásul az egyikük kakaós csigával, a másikuk meggyes tortával, rögtön ő jutott eszembe, így írtam neki. Egy rövid üzenetváltásban megbeszéltük a dolgot, de nem írogattunk sokáig, hisz nekem is mennem kellett dolgozni és gondolom neki is segítenie kellett a szüleinek a ház felújításban végül is ezért ment haza.

Mielőtt álomba merültem még eszembe jutott az utolsó üzenete (ezt a mait nem számolva), amit tegnap kaptam. Egy képet küldött azzal a szöveggel, hogy az édesanyja megkérte, hogy segítsen kiválasztani a szülei hálószobájának színét. Azt is hozzátette, hogy nem érti, miért őt kérte meg, hogy válasszon két rózsaszín közül, de neki a jobb oldali szimpatikusabb. A képen valóban két doboz rózsaszín festék volt. A bal oldali a doboz felirata szerint Ballerina Pink a jobb oldali pedig Rose Pink árnyalatú.

🌠

Másnap reggel a villamosról leszállva megláttam egy alakot állni a kávézó előtt. Ahogy közelebb értem rájöttem, hogy az „alak”, aki hátát hanyagul a kávézó falának döntve áll nem más, mint Krisz.

-Jó reggelt! Hát te? – kérdeztem tőle meglepve.

-Jó reggelt! – villantotta meg ellenállhatatlan mosolyát – Rád vártam. Ezért írtam tegnap, hogy biztos legyek benne, hogy ha nyitásra idejövök, akkor találkozhatok veled.

-És miért volt olyan fontos, hogy találkozz velem ma reggel? – kérdeztem összezavarodva miközben előkeresem a kulcsomat – Történt valami?

-Csak látni szerettelek volna. Rég találkoztunk és… gondoltam megleplek – rántotta meg a vállát, majd bejött utánam a kávézóba.