My babes - Babáim (Hu)

Twenty-one

*Krisz szemszöge*

-Na, remélem nem felejtettem el semmit - tette le azt a rengeteg csomagot a pultra Barni, amit a bulira vett - És, sikerült? Meggyőzted Rozit, hogy eljöjjön? 

-Ha nem jön közbe semmi, eljön. 

-Jobb, mint a semmi. Segítesz? - kérdezte a csomagokat mutatva. 

-Persze. Sikerült mindent megvenni? - egy elégedett bólintást kaptam válaszul, így elindultam a konyhába pár tálért és tálcáért, hogy ne zacskóstul rakjuk ki az elemózsiát. 

-Sokat vacilláltam kék-zöld pöttyös és a sárga-zöld csíkos papír poharak és tányérok között.

-Az egyszerű, fehér műanyag poharak, tányérok és evőeszközök is megtették volna, nem gondolod? - nézek rá furán. 

-Jaj Krisz, nem. Először is, nem vagyok hajlandó annyi egyszer használatos műanyagot venni; egyébként evőeszközöket egyáltalán nem vettem, szerintem felesleges, ehetünk kézzel is. Másodszor pedig, az egyszerű fehér, túl unalmas. Az nem passzol hozzám, nekem valami aranyos színes, mintás kell. 

-Oké, nem veszekszem. A te bulid, te döntesz. Hányan leszünk? - váltottam témát. Nincs kedvem túl nagy tömeghez, és bízom benne, hogy Barni nem hívott meg túl sok embert. Szerencsére nem jellemző rá, ő is jobban szereti, ha mindenkivel tud személyes kapcsolatot kialakítani a partiján. 

-Nem leszünk túl sokan. Képzeld, Ákos elhozza a barátnőjét. Már nagyon várom, hogy végre megismerjem, rengeteget mesélt róla - Ákos Barni bátyja, idén végzett az orvosi egyetemen, jövőre már rezidens orvos lesz. Ha minden jól megy, sürgősségi orvos lesz. Ő tipikusan az az ember, akinek kiskora óta van egy nagy álma, és mindent megteszi azért, hogy megvalósítsa. Mindig jól tanult, tökéletesre érettségizett, elsőre bejutott az egyetemre és eddig minden vizsgáját megcsinálta. És persze mindezt úgy, hogy soha nem volt "nyomi stréber", hétvégente simán belefért a szórakozás. Ritkán itta magát tajt részegre, és soha nem drogozott - még csak füvet sem szívott, de ésszerű korlátokon belül mindig benne volt a buliban. 

🦋          🦋

-Szia Krisz! Ő itt Orsi, a barátnőm. 

-Sziasztok! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Orsi. Ákos, hali, rég találkoztunk. Hogy sikerültek az utolsó vizsgáid? - üdvözöltem Barni bátyját és a barátnőjét, akik épp most érkeztek meg. 

-Hál' Isten az összes sikerült. Veled mi a helyzet? Van új tetkód? 

-Nem, mióta legutoljára találkoztunk nem varrattam magamra semmit. Áh, azt hiszem Barni észrevette, hogy megjöttetek, szerintem menj, mutasd be neki Orsit. Már nagyon várta, hogy megismerje - bólintottam az említett felé. Barni a grillsütőt felügyelete, onnan integetett Ákosnak és barátnőjének. 

 Ahogy figyeltem Ákos és Orsi távolodó alakját, megszólalt hátsó zsebembe rakott telefonom jellegzetes, üzenetet jelző hangja. Az értesítő panelen Rozi neve jelent meg, ami már magában mosolyt csalt az arcomra. 

Hali, itt vagyunk a címen, amit küldtél… Hogy jutunk fel a tetőre? 

 Gyorsan bepötyögtem egy rövid választ,és elindultam lefelé, hogy felkísérjem őket - bárki is legyen az az ők. 

Egy perc, és lent vagyok. 

-Sziasztok - értem le a lányokhoz. Mint kiderült, a többes szám Rozi mellett Abyt és Gigit takarta - Örülök, hogy végül ráértél - öleltem meg először Rozit, majd a lányokhoz fordultam - és annak is, hogy ti is vele jöttetek. Gyertek, mutatom az utat. 

-Csajoook! - hallottuk meg azonnal Barni hangját, ahogy felértünk a tetőre - Gyertek ide, úgy örülök, hogy itt vagytok. Krisz, kérlek mutasd be őket mindenkinek, muszáj itt maradnom a grill mellett. 

-Gyertek lányok - tettem a kezem Rozi és Aby hátára, hogy így mutassam nekik az irányt. 

-Igazán kár, hogy nincs három kezed - kacsintott rám Gigi mielőtt ő is elindult Aby mellett, de a mosolyával biztosított róla, hogy nem haragszik, amiért őt "kihagytam". 

-Tényleg nagyon kár, igazán sok mindenre tudnék használni plusz egy kezet, viszont most be kell mutatnom nektek Barni vendégeit. Kezdjük is rögtön a családdal. Ez a jóképű fiatalember itt a bátyja Ákos, mellette a hölgy pedig Ákos barátnője Orsi.

 Miután a lányok bemutatkoztak Orsiéknak, tovább sétáltunk, hogy a többi vendéggel is összeismertethessem őket. 

-Sziasztok srácok, ők itt Rozi, Aby és Gigi - mutattam egyenként a lányokra - csajok, ők Tomi és a barátja Dávid. Tomi ugyanabban a melegbárban dolgozik, mint Barni. 

 A következő vendégek az ikrek, Csabi és Szabi voltak, akik Barni volt osztálytársai a gimiből. Velük volt Csabi barátnője is, Lara. 

-És végül, de nem utolsó sorban, ők itt Kira és a barátnője Tami - mutattam be a lányokat is. 

 Mire mindenkinek bemutattam a csajokat, Barni megfelelőnek ítélte a grillezett hús mennyiségét ahhoz, hogy "ténylegesen elkezdjük a bulit". 

-Hozok, valamit inni, te is kérsz? - kérdeztem Rozitól. Aby Larával beszélgetett az egyetemi kolis életről (kiderült, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, csak Lara jogot tanul, Aby pedig pszichológiát), Gigi pedig Tamival és Kirával talált közös témát (mint kiderült Gigi előszeretettel harcol a LMBTQ közösség jogaiért, ha nem épp a feminizmus mellet kampányol), így ketten maradtunk. 

-Jövök veled én is - mosolygott rám, amitől egy percre elfelejtettem, hogy mit is kérdeztem tőle. Gyorsan - és remélhetőleg nem túl feltűnően - megráztam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat, mert kezdtem kiskamaszhoz méltónak érezni a viselkedésem.

-Mit adhatok? - kérdeztem már az italos asztalnál állva. 

-Mi a választék? - kaptam tőle egy újabb gyönyörű mosolyt. 

-Lássuk csak. Alkoholos italok kilőve - pillantottam rá, ellenőrizve, hogy reagál a mondatomra, de csak egy hálás mosolyt kaptam, így folytattam - a mentes víz unalmas, a bubisat nem szereted, szóval van narancslé, almalé, citromos és meggyes alkoholmentes-sör. 

-Legyen narancslé - komolyan, ha így fog rám mosolyogni, nem fogom tudni megállni, hogy ne csókoljam meg azokat a cseresznye színű ajkakat. 

-Rendben, egy pillanat - válaszoltam, amikor végre sikerült elszakítanom a pillantásomat ajkaitól, és töltöttem mindkettőnknek egy-egy pohár narancslevet - Tessék. 

-Köszönöm szépen - megint az a mosoly. És ez még csak a kezdet volt. Miután beleivott az üdítőbe, olyan érzéki mozdulattal nyalta körbe az ajkát, amitől az agyam képeket kezdett vetíteni elém - rólunk, sokkal kevesebb ruhában és sokkal intimebb testhelyzetekben.

 Nem vagyok biztos benne, hogy tudtam volt türtőztetni magam, ha Aby nem lép közbe hirtelen, hogy elrabolja egy percre Rozit, mert valami - ahogy ő fogalmazott - irtó izgalmas dolgot fedeztek fel Tomival és Dáviddal. 

 Megnyugvással töltött el a tudat, hogy a lányok senkivel nem voltak előítéletesek a nemi identitásuk miatt. Nem kevés tapasztalatom van homofób emberekkel mióta Barnit ismerem, és reméltem, hogy a lányok nem lesznek azok, mert komolyan kezdtem megkedvelni őket. 

 Különösen az egyiküket… 

Nem fogok magyarázkodni, mert nincs megfelelő magyarázatom, hogy miért nem volt ilyen sokáig rész. Nagyon sajnálom, remélem valamennyire kárpótol a mostani.

🦋

Köszönöm a kedves (és motiváló) kommenteket, amik az előző részhez érkeztek. Tényleg sokat jelent.

❤️🌻❤️