My babes - Babáim (Hu)

Three

*Krisz szemszöge*

Volt valami ebben a lányban, ami megfogott. Egyébként sem lettem volna képes otthagyni egyedül valakit, akin látszik, hogy nincs jól, de ő más volt. Ösztönből meg akartam védeni minden és mindenki elől, pedig ez valószínűleg csak egy gyomorrontás vagy egy influenza, amitől nem tudom megvédeni. Az egyetlen dolog amit tehetek, hogy megvárom vele az illetőt, akit felhívott, hogy jöjjön el érte. És addig is megpróbálom egy kicsit jobb kedvre deríteni.

Nem az a fajta srác vagyok, aki zavarba jön. Nem is emlékszem, mikor éreztem magam utoljára zavarban. Viszont ahogy Rozi végignézett rajtam, szinte még el is pirultam. Annyira szerettem volna tudni, hogy mit gondol, hogy milyennek lát. Vajon tetszenek neki a tetoválásaim? Nem voltam benne biztos. Nem olyan lánynak tűnt, aki a rossz fiúkra bukik. Inkább egy elegáns, öltönyös, komoly srác illene hozzá. Nem egy művész, egy tetoválóművész.

De… mégis mit csinálok? Megpróbálom lebeszélni magam a csajról még mielőtt bármi elkezdődhetne.

-Rozi! - lépett be a kis helyiségbe sietve egy barna hajú lány - Mi történt? Jól vagy?

-Igen, persze. Valószínűleg csak gyomorrontás.

-Biztos nincs komolyabb baj? - nézett rá aggódva a lány.

-Igen, ne aggódj Aby. Csak vigyél haza kérlek.

-Oké. Ó, de bunkó vagyok, bocsi - vett észre a barna hajú lány, ezek szerint Aby - Csak aggódtam Roziért. Aby vagyok.

-Szia. Én Krisz. És semmi gond, megértelek - fogadtam el felém nyújtott kezét.

-Köszi, hogy itt voltál mellette míg nem értem ide.

-Ez természetes.

-Igazából egyáltalán nem az, szóval tényleg nagyon köszi, de most szerintem mi megyünk.

-Oké - álltam fel, hogy fel tudjam segíteni Rozit. Kint besegítettem Aby autójába és miután elköszöntünk ők elindultak, így lassan én is elindultam az albérletem felé.

× × ×

Másnap délutános voltam a bárban, így le döntöttem, hogy reggel benézek a kávézóba. Az ajtón belépve egyetlen vendéget sem láttam, ami egyébként nem számít furcsának, tekintve, hogy délelőtt van, ráadásul a kávézó forgalma amúgy sem volt túl nagy. A pultnál viszont egy barna hajú lány veszekedett Rozival. Öltözködését tekintve a csaj egy rocker és egy balerina keverékére emlékeztetett, de meglepően jól ötvözete ezt a két stílust.

-Mégis mit csinálsz te itt? Elmegyek a lakásodhoz, gondoltam megnéztem, jobban vagy-e már, erre mi fogad? Semmi, mert nem vagy ott!

-Gigi, nyugi már nem kell ennyire felfújni.

-Még is mit fújok fel ezen? Tegnap Bibinek kellett hazavinnie, mert hánytál.

-Igen, Aby hazavitt, mert egy kicsit gyenge voltam és mert Krisz nem lett volna hajlandó otthagyni, ha nem hívok fel valakit. De nem volt semmi komoly, csak összeettem mindenfélét.

-Ki az a Krisz?

-Egy… Ó, helló - vett észre hirtelen, ezért a rocker-balerina lányhoz fordult - Gigi, ő itt Krisz, rendszeres vendég a kávézóban. Krisz, ő itt Gigi, egy barátnőm, aki épp túl aggódja magát miattam.

-Szia Krisz. Köszi, hogy vigyáztál rá.

-Igazán nincs mit, ez természetes - válaszoltam az igazsághoz hűen.

-Neked talán igen, ami egyébként arra utal, hogy valószínűleg megtaláltuk az egyik utolsó normális pasit a földön. Remélem az ujjad köré csavartad - kacsintott Rozi rá, aki erre a mondatra elpirult és Gigi kezére csapva próbálta leállítani a lányt - Jól van, nem szóltam. Viszont azzal továbbra sem értek egyet, hogy bejöttél dolgozni. De tudod mit? Úgysem tudlak rábeszélni, hogy felhívd a főnököd, megmond neki, hogy beteg vagy és told haza a segged, szóval…

-Azért, mert nem vagyok beteg! - szólt közbe Rozi.

-Ugyanolyan makacs vagy mint én - sóhajtott Gigi - Szóval, ott tartottam, hogy egyet ígérj meg. Ha rosszul vagy, ha csak egy egész kicsit is rosszul vagy azonnal felhívsz. Megígéred?

-Kisujjeskü? - nyújtotta megadóan kisujját a piszkos szőke lány.

-Kisujjeskü - fogadta el az ajánlatot megenyhülve Gigi, majd a pult felett átölelte barátnőjét - Szeretlek te lány.

-Én is téged. Na menj, hagyj dolgozni! - hessegette el nevetve a lányt, aki megadóan tette fel kezeit, majd elköszönt tőlem és elment.

-Azért abban igaza van, hogy egy napot otthon maradhattál volna - jelentettem ki óvatosan.

-El se kezd! - tette fel ellenkezés nem tűrően kezét - Mit adhatok? Várj! Mogyorós forró csoki tejszínhabbal és egy kakaós csiga?

-Gondolat olvasó vagy - kacsintottam és leültem most kivételesen a pult elé egy bárszékre - Rendes tőlük, hogy aggódnak érted.

-Ez igaz - mosolyodott el a távolba tévedve, gondolom barátnőit és a közös emlékeiket idézte fel - Ők igaz barátok. Akár az éjszaka közepén is felhívhatnám őket, akkor sem panaszkodnának, hanem kérdés nélkül jönnének, hogy segítsenek, vagy csak egyszerűen ott legyenek mellettem ha arra van szükségem. De ez oda vissza működik, hiszen egy jó barátság csak így működhet. Egyébként… tegnap annyit mondtál magadról, hogy gimibe jártál és tetováló művész szeretnél lenni. De azt nem mondtad, hogy most mit csinálsz.

-Egy bárban dolgozom. Két utcányira innen a box club mellett.

-Jaj, tudom! A Twins-ben dolgozol?

-Igen.

-Ezek szerint a műszakodtól függ, hogy délelőtt vagy délután jössz. Viszont valamit nem értek.

-Hallgatlak.

-Mitől függ, hogy mikor eszel meggyes tortát a kakaós csiga helyett? - olyan komolyan kérdezte, hogy kénytelen voltam elnevetni magam.

-Igazából fogalmam sincs. Csak úgy. Reggel úgy kelek fel, vagy épp amikor az ajtón belépek jön a gondolat, hogy ma inkább egy szelet meggyes tortát eszek. Most én kérdezek - erre csak beleegyezően bólintott, így folytattam - Lássuk csak. Család téma? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért, nehogy valami kellemetlen kérdezzek rá.

-Jöhet - bólintott.

-Van tesód?

-Nincs, egészen tavalyig hármasban éltünk a szüleimmel.

-Miért, mi történt tavaly?

-Semmi, csak felköltöztem Pestre, hogy egyetemre járhassak.

-Ja, értem.

-És neked van testvéred?

-Igen, van egy 16 éves öcsém, Olivér. Ő még a szüleinkkel él.

Egészen addig beszélgettünk, amíg el nem kellett mennem a bárba. Nem volt nagy forgalom a kávézóban, ahogy azt már megszokhattuk. Csak pár vendéget kellett Rozinak kiszolgálni, így szinte megszakítás nélkül beszélgettünk. Meg tudtam, hogy a szülei orvosok, így megengedhették maguknak, hogy vegyenek neki egy lakást Pesten míg egyetemre jár. Elmesélte, hogy Szegeden ismerkedett meg a legjobb barátnői el, Abyval és Gigivel. Meg tudtam, hogy egy oviba, egy általánosba, és egy gimibe jártak és hogy Aby ipszilonnal írja a becenevét, mert Gigi szerint az úgy jobban néz ki. Kiderült, hogy ő nem Rozália, meg semmi ilyesmi, hanem anyakönyvezetten Rozi.

Én meséltem neki a szobatársaimról, Barniról és Leviről. Azt mondta, nagyon szívesen megismerkedne velük, mire én mondtam, hogy oké, az ellen semmi kifogásom, hogy megismerkedjen Barnival, a meleg gördeszkás haverommal, aki egy angyal, a légynek sem ártana és semmiképp nem kell attól tartanom, hogy rámászik Rozira. Leviről viszont ugyanez nem mondható el, egy igazi nőcsábász, aki oda van az egyéjszakás kalandokért és nem túlzottan rajong a komoly, hosszútávú kapcsolatokért. Nagyon bírom, a haverom, és mindig számíthatok rá, de nem szívesen mutatom be egy lánynak, pláne nem egy ilyen lánynak. Rozi nem olyan lánynak tűnik, aki az egyéjszakás kalandokra hajt és egyébként is… nem repesnék az örömtől, ha összejönne… igazából ha bárkivel összejönne aki nem én vagyok.