My babes - Babáim (Hu)

Eight

Meghoztam a következő részt. Többen kérdeztétek, hogy mikor jön a folytatás, ezért szakítottam rá egy kis időt és képzeljétek: leültem írni és csak úgy jött az ihlet, már a következő felyezet is kész van. Azt hiszem jót tett a bíztatás, úgyhogy köszönöm hbemorock és anyadatbazdmeg. 😘

Másnap délután a megszokott időpontban lépett be Krisz a kávézó ajtaján, de ezúttal nem volt egyedül. Nyomában egy aranyos, hozzá hasonló testalkatú, barna hajú srác lépett be az asztalokkal és székekkel ízlésesen berendezett,  nem túl nagy helyiségbe. 

-Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva, hisz Krisz lárványa rendszerint mosolyt csalt az arcomra. 

-Szia Rozi! Szeretném bemutatni neked az egyik lakótársamat, Barnit. Barni, ő itt Rozi.

-Szia Rozi, sokat hallottam már rólad - kacsintott rám huncut mosollyal Barni. Egyáltalán nem úgy, mint aki flörtölni akar, inkább mint aki készen áll a kibeszélni (természetesen nem rossz szándékkal) a mellette álló fiút. 

-Valóban? Én is hallottam rólad egy-két dolgot - viszonzom a barátságos hangnemet. 

-Remélem csupa jót - neveti el magát, mint aki teljesen tisztában van vele, hogy barátja nem szidná őt nyilvánosan, de azért szívesen elmesél róla pár kínos sztorit, ha arról van szó. 

-Természetesen - nevettem el magam én is - Mit adhatok? Kávé? Forró csoki? Esetleg valamilyen süti? 

-Egy kávé jól esne. Feketén iszom. Úú, meg egy ilyen puncsos süti! - csillan fel szeme a rózsaszín süti láttán - Baromi jó színe van. 

-Tessék, a puncsos süti. Máris adom a kávét. Meglepő egy fiútól ez a lelkesedés egy rózsaszín süti iránt - csúszik ki a számon, de azonnal meg is bánom - Mármint nem úgy gondoltam… én csak… - kezdek el össze-vissza magyarázkodni. 

-Nyugi, tudom. Krisz nem említette, hogy meleg vagyok? 

-Ööö… Nem, nem említette - nézek tettetett haraggal Kiszre, de szerencsére veszi a lapot, hogy igazából nem haragszom rá. 

-Gondoltam, majd te megosztod vele. Nem az én dolgom, a te döntésed, hogy kinek mondod el és kinek nem. 

-Jogos. Azon a ponton már túl vagyok, hogy fel merem vállalni azt aki vagyok. A fiúkat szeretem és kész. Ez vagyok én, ha valakinek nem tetszik, nem kötelező még csak szóba állni sem velem. 

-Tetszik ez a gondolkodás mód. Egyébként, ha megkérdezhetem, mióta tudod? - érdeklődtem. 

-Azt hogy nem jönnek be a lányok, és jobban vágyom arra, hogy bennem legyen egy szexi srác farka, mint hogy az enyém egy lány puncijában? 

-Pontosan - nevettem el magam a durva, de őszinte leíráson. 

-Kábé 12 éves korom óta. Tudom, klisé, de Justin Bieber volt az első crushom. És én rögtön meg is osztottam akivel csak tudtam. Sok barátot vesztettem el akkor, de legalább hamar kiderült ki áll mellettem valójában.

-És Krisszel mióta ismeritek egymást? - kérdeztem. 

-Csak mióta lakótársak vagyunk. Egy hirdetés segítségével találtuk meg egymást. Adott volt egy lakás három szobával, nekünk meg albérlet kellett és egyikünket sem zavarta, ha lakótársunk lesz. Én az elején tisztáztam, hogy meleg vagyok, de nem szándékozom rájuk mászni, ilyesmitől nem kell tartaniuk. Aztán hamar megtaláltuk a közös hangot, mindketten elfogadtak, így részemről semmi akadálya nem volt a dolognak.