My babes - Babáim (Hu)

Thirty-two

*Krisz szemszöge*

-Oké, milyen programod van mára? – kérdezte meg hirtelen egy kicsit szamon kérően Kíra. Már csak 10 perc volt a műszakomból és alig vártam, hogy elmehessek Rozihoz a kávézóba és együtt menjünk az árvaházba.

-Mi? Ezt hogy érted? – kérdeztem összezavarodva.

-Attól, hogy kétpercenként az órát lesed, nem fog gyorsabban telni az idő. Pedig láthatólag te nagyon örülnél neki. Szóval? Mi az amit ennyire vársz?

-Mióta kinyitottunk ezt csinálja, ma megint használhatatlan – hallottam meg Nati hangját egész közelről, ahogy épp egy újabb Absolut vodkát vett elő a pult alatt lévő tárolóból.

-Rozival ma visszük el az ajándékokat az árvaházba.

-Ó, megint mentek a gyerekekhez? Olyan szívesen mennék veletek én is – mondta vágyakozva Tami.

-Szeretnéd, hogy elmenjünk valamikor Bébi? – kérdezte tőle Kíra. Egy nyálasan romantikus tini lányra hasonlíthattam, ahogy álmodozva néztem a két szerelmes lányt, márpedig ez egy kicsit sem jellemző rám.

-Igen, nagyon – csillantak fel a lány szemei boldogan.

-Egyébként hol tartotok? – fordult hozzám újra Kíra.

-Oké, megint fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, pedig most nem bambultam el. Esküszöm, most figyeltem rátok – csóváltam a fejem hitetlenül. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom szokni Kíra villámgyors témaváltásait. Néha úgy érzem, hogy az ő agya nem ugyanúgy működik mint az enyém. Az ő gondolatai nem logikus láncolatokban haladnak végig az agyán, hanem csak úgy véletlenszerűen ugrál a témák között. De az is lehet, hogy azért nem tudom követni, mert túl gyorsan pörögnek a gondolatok a fejében és csak egy részüket osztja meg a külvilággal.

-Rozival – nézett rám úgy, mint egy hülyére. Mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy mire gondolt – Hol tartotok? Megvolt már az első csók?

-Nem, még nem. Nem szeretném elsietni.

-Pedig nem ártana igyekeznetek, lehet, hogy nem szeretne nagy hassal az oltár elé állni. Bár véleményem szerint a terhes menyasszonyok is gyönyörűek tudnak lenni. Vagy meg akarjátok várni, míg a kisgyerek megtanul járni? Az is irtó aranyos lenne, ha ő szórná a rózsa szirmokat – teljes megrökönyödéssel kerestem Tami álmodozó tekintetét. Körül-belül fél percig bírta ki, hogy rezzenéstelen arccal nézzen rám, mielőtt elnevette magát. Akkor végre rájöttem, hogy csak viccelt.

-De most komolyan, ne szálazd el, irtó jó fej a csajszi. Ráadásul totál bele vagy esve, ez egyértelmű. Én nem fogom a siránkozásodat hallgatni – vette magához mérten komolyra a szót Kíra.

-Jó, nem kell itt pszichológust játszani, csak nem akarom megijeszteni, azzal hogy elkapkodom a dolgokat. Most van túl egy csúnya csalódáson, ráadásul terhes. Erről az aprócska tényről se feledkezzünk meg. Viszont nekem végre letelt a munkaidőm, úgyhogy sziasztok! – Mondtam, miközben már el is indultam a pult végén lévő felhajtható részhez, hogy hátra menjek a szekrényemhez és átvegyem a munkás pólómat arra, amiben reggel jöttem. A telefonomat, a pénztárcámat és a kulcsaimat magamhoz véve végre elindultam a kávézóba.

-Mond meg neki, hogy üdvözöljük – kiabált még utánam Tami.

× × ×

-Merre jársz? – kérdeztem Rozitól miközben a lakása felé sétáltunk. Kellemes szellő fújdogált, így egész elviselhetőnek hatott a nyári meleg időjárás.