My babes - Babáim (Hu)

Seven

*Rozi szemszöge*

-Szia csajszi! - lépett be a kávézó ajtaján szokásos jókedvével Gigi, mögötte pedig Aby jött.

-Szióka Rozi!

-Sziasztok csajok! - köszöntem vissza miközben a lányok helyet foglaltak velem szemben a pult másik felén egy-egy bárszéken - Mizu?

-Ezt inkább nekünk kéne kérdeznünk. Hogy telt a randid? - szokásához híven Gigi máris a lényegre tért, de ezt most cseppet sem bántam, hiszen szívesen meséltem nekik a moziról Krisszel.

-Nagyon jó volt - válaszoltam egy boldog mosollyal, amiről a lányok látták, hogy őszinte.

-Annyira örülök neked Rozi! - szólalt meg Aby - Csillog a szemed, ki vagy virulva. Nagyon jó hatással van rád ez a fiú. Na mesélj. Ugye nem késett?

-Nem. Tudod, a Twinsben dolgozik és ha esti műszakos, olyankor délelőtt jön be a kávézóba, ha már tíztől dolgozik, akkor csak munka után és zárásig marad. Tegnap tíztől dolgozott és utána bejött. Miután bezártam és befelyeztem az asztalok törölgetését elsétáltunk a mozihoz.

-Amúgy jó a film? - Aby igazi film őrült, így bármennyire is kíváncsi arra, hogy hogy sikerült a randim, nem hagyhatta ki a filmre vonatkozó kérdést.

-Nagyon! El kell menned rá!

-Oké, oké. De Krisz milyen volt? - türelmetlenkedett Gigi.

-Egy igazi úriember. Kinyitotta nekem az ajtót, kérdés nélkül mindent ő fizetett, aztán bevitte a pattogatott kukoricát és a kólát hogy ne én cipeljem. A film kezdete előtt még beszélgettünk egy kicsit. Tudjátok, vele olyan beszélgetni, mint mondjuk veletek. Úgy értem, soha nincs az, hogy kínosan feszengve ülünk egymás mellett, mindig van miről beszélgetnünk.

-Juj de izgi! - komolyan mondom, Gigi izgatottan volt mint én - És a film után? Hazakísért?

-Igen. Tisztára, mintha neki természetes lenne, hogy haza kísér. És nem mászott rám. Egyáltalán nem tapizott, meg semmi. Amikor a lakásomhoz értünk kicsit beparáztam, hogy majd még akar csókolni, de csak megölelt. Nem tudom, lehet érzi rajtam, hogy még nem állok készen ilyenekre.

-Hát mégsem haltak ki a normális fiúk - sóhajtott fel Aby, de amivel folytatta már nem volt ilyen egyszerű téma. Legalábbis nekem semmiképp - Nem akarok ünneprontó lenni, de…

-Szóval ünneprontó leszel - szólt közbe Gigi.

-Bocs, de azt hiszem ez fontos. Megmondtad neki? - Pontosan tudtam, mire gondol. Hogy megmondtam-e Krisznek, hogy terhes vagyok. Nem. Nem mondtam el neki. Az az igazság, hogy miután elindultunk a moziba, már egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy el kéne mondanom neki. El kellett volna. Tudom. De ez nem ilyen egyszerű.

-Nem - hajtottam le bűnbánóan a fejem.

-Oké. Nem fogok elkezdeni magyarázni arról, hogy el kellett volna, mert pontosan tudod, hogy el kellett volna mondanod - igaza volt Abynak, felesleges járatni a száját, tudom, hogy hülyeséget csináltam.

-Tudom, hogy el kellett volna mondanom neki, de ez nem ilyen egyszerű. Nem állhatok elé csak így, hogy figyu Krisz, amúgy tőlem ne számíts semmire, szexre meg pláne ne, mert pár hónap múlva akkora leszek mint egy víziló, nem egész nyolc hónap múlva pedig szülök egy gyereket, akinek az apja lelépett. Ha csak nincs kedved papás-mamást játszani, hagyjuk az egészet.

-Tudom Rozi, de ez akkor sem tisztességes vele szemben - Aby nem bűntudatot akart bennem kelteni, egyszerűen csak elmondta a véleményét, ennek ellenére a bűntudat egyre csak nőtt bennem.

-Csak olyan jó érzés, hogy így törődik velem egy srác. Ráadásul egy ilyen srác - próbáltam tartani magam, de legördült az első könnycsepp az arcomon, azt pedig még nagyon sok követte. Szerencsére zárásig már nem volt több vendég, így senkit nem zavart, hogy a nem voltam olyan állapotban, hogy bárkit kiszolgáljak még csak egy feketével sem. Ültem és sírtam, barátnőim pedig két oldalamon ülve felváltva simogatták a hátam és kedves szavakkal próbálták vigasztalni.

Sírtam, mert mardosott a bűntudat, amiatt, hogy az orránál fogva vezetem az első és egyetlen fiút, aki tényleg foglalkozik velem.

Sírtam, mert olyan szerencsétlen vagyok, hogy mire találok egy ilyen fiút, addigra az életem ennyire kusza, mint még soha eddig.

Sírtam, mert rettenetesen tehetetlen voltam. Féltem. Még nagyon nem éreztem magam késznek arra, hogy megszüljek és felneveljek egy kisbabát. Nem mellesleg a szüleim még mindig nem tudták, az ő reakciójuktól is nagyon féltem. Nem szerettem volna elvetetni semmiképp, akkor inkább felnevelem egyedül, az egyetem mellett, de nem fogom elvetetni. Ez az egyetlen dolog amiben biztos voltam.

Sírtam, mert végtelenül szerencsétlennek éreztem magam. Naiv kislányként odaadtam magam egy baromnak, aki elhagyott miután teherbe estem tőle. Haragudtam magamra.

Zárásra sikerült valamelyest megnyugodnom, a könnycsatornáim pedig teljesen kiapadtak. Letörölgettem az asztalokat, bezártam és elindultunk két legjobb barátnőmmel az oldalamon a plázába, mert Gigi meggyőződése szerint most csak egy igazi csajos nap segít rajtam - mivel a terhesség miatt az szóba sem jöhetett, hogy részegre isszuk magunkat egy buliban -, az pedig mindenképpen egy shoppingolással kezdődik.

-Jóformán még el sem kezdődött a nyár, de már most egy kiadós shoppingolással vigasztalódunk. Ezt nem csak a nyár végén szoktuk csinálni amikor siratjuk a szabadságukat? - merengett Aby egy sárga nyári ruhát nézegetve.

-Ez nem a te színed - vette el tőle Gigi, majd egy nagyon hasonló ruhát nyomott a kezébe, csak épp ez piros volt - Tessék, ez jobban illik a hajadhoz és a bőrszínedhez. Egyébként teljesen igazad van, de ez most vészhelyzet, kivételes alkalom.

-Jogos, nem minden nap vigasztalja az ember a legjobb barátnőjét mert teherbe esett egy baromtól, aztán megismerkedett egy iszonyat jó pasival, de elfelejtette megemlíteni neki, így az nagy valószínűséggel ki fog borulni ha megtudja.

-Köszönöm a helyzetem pontos ismertetését - torzult egy grimaszba az arcom, de tudtam, hogy nem rosszból mondta, így végül ha nehezen is, de elmosolyodtam és a kezében lévő (ezúttal már hajához és bőrszínéhez is passzoló) piros ruhára - Na, felpróbálod?

Három óra vásárlás után fájós lábakkal és rengeteg új ruhával felszerelkezve, ugyanakkor már sokkal jobb hangulatban ültünk be egy taxiba, hogy felmenjünk a lakásomra.

A rengeteg ruhából divatbemutatót tartottunk és egyáltalán nem izgattuk magunkat amiatt, hogy úgy festünk mint az ötévesek. A hangfalakból üvöltött a zene, narancslevet vagy (a hangulat kedvéért) gyerekpezsgőt ittunk és csokit ettünk.

-Úgy szeretem, hogy veletek pia nélkül is ilyen jól lehet bulizni - ölelt át minket egyszerre Gigi.

-Ezért vagyunk legjobb barátok - jelentette ki Aby.

-Szeretlek titeket csajok - öleltem át őket én is. Eszméletlenül hálás voltam nekik, hogy itt vannak velem akkor is ha padlón vagyok, nem hagynak cserben, hanem felvidítanak.

-Valakinek SMS-e érkezett - kapta fel a fejét Aby.

-Ez az enyém - emeltem fel telefonomat az éjjeliszekrényről. Az SMS Krisztől érkezett. Boldogság töltött el és már csak a gondolatától is gyorsabban kezdett verni a szívem. A lányok válam fölött átnézve olvasták el az üzenetet, majd éktelen sikongatásbam törtek ki és valami olyasmit kiabáltak, hogy "Jaaj, de aranyos!"

Szép estét, álmodj angyalokkal. Remélem holnap látlak Rose. Krisz