My babes - Babáim (Hu)

Twenty

Éreztem, ahogy pillantása szinte lyukat égetett hátamba. A jegeskávét és a gyümölcs teát készítettem, miután a puncsos sütit és az eper tortát már kivittem a lányoknak. Nem siettem el, a szokásosnál tovább pepecseltem a jegeskávé elkészítésével, a tejszínhab tetejére még egy kis virágot is szórtam fahéjból, csak hogy tovább tartson, és minél később kelljen vissza fordulnom a pult mögött ülő Kriszhez. 

 De miután az italokat is kivittem a két lánynak - akik mellesleg jelenleg a teljes forgalma a kávézónak Krisszen kívül, ami azt jelenti, hogy őket leszámítva lényegében kettesben vagyunk - már nem tudtam elfoglaltnak tettetni magam csak azért, hogy nem tudjon beszélgetést kezdeményezni. 

 Márpedig szeretett volna beszélgetni, ezt tisztán éreztem, amióta csak belépett az ajtón. Végül egy utolsó mély levegővétel után megadtam magam, és felé fordultam. 

-Barni rendez holnap egy bulit - szólalt meg végül rövid hezitálás után - Igazából nem is buli, inkább csak amolyan grillezős kerti parti lesz. Azt üzeni, hogy ha van kedved gyere el. Ha gondolod magaddal hozhatod Abyt vagy Gigit is… illetve természetesen bárki mást is, akit csak szeretnél.

-Meglátom - bólintottam egy aprót, miközben teljesen feleslegesen letöröltem a pultot - monnd meg Barninak, hogy köszönöm szépen a meghívást. 

-Átadom. Egyébként azt is mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem ér rá személyesen meghívni, de még be kell vásárolnia meg ilyesmik. Azt mondta, idézem, ha ha lenne időm bemenni hozzá, kétségem sincs, hogy meg tudnám győzni, hogy ott kell lennie a tetőnkön holnap, szóval kérlek tedd oda magad, számítok rá, hogy rá tudod venni, és eljön - próbálta meg utánozni Barni hanglejtését és beszéd stílusát, ami egyébként egész jól ment neki. Bár ez nem meglepő, tekintve, hogy igazából együtt élnek. 

 A gondolatra elmosolyodtam - ezúttal őszintén - ahogy elképzeltem Barnit, miközben azt magyarázza Krisznek, hogy ha ő maga hívhatna meg, egész biztosan meg tudna győzni, hogy elmenjek. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy igaza van. Azt már volt alkalmam megtapasztalni, hogy nagyon meggyőző tud lenni. Ráadásul az is a kezére játszana, hogy nagyon nehezen mondok valamire nemet. Pláne akkor ha azzal cserben hagyok valakit, nem számít, hogy csak egy buliról van szó. 

-Szóval… Most megpróbállak meggyőzni, bár az az érzésem, hogy nincs túl jó kedved, és ez rontja az esélyeimet - szólal meg újra Krisz - Nem kell nagy bulira gondolod, ez inkább csak olyan baráti összejövetel. Tudod, amolyan grillezünk egyet a tetőn. Nem lesz sok ember, tekintve, hogy Barni szervezi. Tudod, van köztünk egy megállapodás. Hármunk közül mindig az dönti el, hogy ki jöhet a bulira, aki a bulit rendezi. Ez azért van, mert Levi hajlamos kábé mindenkit meghívni, olyanokat is, akit nem is ismer. Ráadásul ha meghív valakit mindig hozzáteszi, hogy "hozzd magaddal a haverjaidat is ha gondolod…", ezért Levi bulijai néha kicsit eldurvulnak. Még csak arra sem foghatod ha nem jössz el, hogy másnap dolgoznod kell, mert nem egy hajnalig tartó buliról van szó. Hatkor kezdődik, szerintem max. tízig leszünk. Mit szólsz? 

-Meglátom - néztem rá, egy apró, de legalább őszinte mosollyal. 

 Igazából teljesen összezavart most a viselkedésével. Nem úgy tűnik, mint aki soha többé látni sem akar, és ez megnyugtat. Persze nem gondolok bele többet - vagy legalább is nem engedem magamnak, hogy többet gondoljak bele. Egyszerűen csak barátok vagyunk és úgy tűnik - hál' Isten - nem akadt kis túlságosan azon, hogy nem mondtam el neki. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért. Szerintem a legtöbb ember teljesen kiakadt volna - hozzáteszem, teljes mértékig jogosan. Már csak magamból kiindulva is, szerintem én is rendesen ki lennék akadva, ha Aby vagy Gigi eltitkolták volna előlem, hogy terhesek. Azt hiszem önző vagyok. Nekem nem az volna az első gondolatom - de még a második sem -, hogy miért nem mondta el, és hogy ez neki milyen nehéz lehet. Egyszerűen csak haragudnék rá, csak arra tudnék gondolni, hogy eltitkolták előlem. 

-Az előbb is ezt mondtad - nézett rám felháborodva, de a szeme mosolygott és tudtam, hogy igazából nem haragszik érte. 

-Oké, tényleg jól hangzik. Ha nem jön közbe semmi, elmegyek. Így oké? - adtam be a derekam. 

-Oké - terült szét az arcán egy hatalmas győzelemittas mosoly, majd újra Barnit utánozva hozzátette - De ajánlom, hogy ne jöjjön semmi közbe. 

 Egyszerre nevettünk el magunkat, és ez volt az a pillanat, amikor meggyőződtem róla, hogy Krisz viselkedése tényleg nem változott meg velem szemben. Ugyan úgy viselkedik velem mint előtte, még csak tudat alatt sem büntet azért, amit tettem. Ő tényleg megérti, és elfogadják, hogy miért nem voltam képes elmondani neki. 

-Köszönöm - csúszott ki a számon, mennyire hálás vagyok neki. 

-Mit? - kérdezte meglepetten. 

-Azt, hogy nem viselkedsz velem másképp - nem kellett megmagyaráznom, láttam rajta, hogy érti, mire gondolok. 

-Perszehogy nem. Lehet, hogy elsőre bántott, hogy nem mondtad el, de már megbeszéltük, hogy teljesen megértelek. Egyébként pedig nem változott közöttünk semmi - vonja meg a vállát egy mosoly kíséretében. 

 Hát persze, eddig sem akart tőlem semmit úgy és ezután sem fog. Magamnak sem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért zavart ez hirtelen annyira. Azonban nem sokáig kalandoztak a gondolataim ilyesmiken, mivel hirtelen megszólalt a telefonja, ezzel kirángatva engem gondolataim közül. 

-Bocsi, ez anyu - pillantott rám mielőtt felette a telefont - Szia anyu! … Nem, nem zavarsz, mond nyugodtan… Igen, persze… Tudod, hogy nem… megbeszéltük múltkor, hogy két hét múlva… Jó, rendben… Igen tudom, én is…

 Ahogy fél füllel hallgattam a beszélgetését édesanyjával - amiből nem sokat értettem, tekintve, hogy a párbeszédnek csak az egyik felét hallottam, ráadásul Krisz leginkább csak egy-két szavas válaszokat adott, feltehetőleg édesanyja kérdéseire - kissé elbambulva figyeltem arcvonásait. 

 Saját magamnak is meglepő volt az a vágy, amit felfedeztem magamban, ha a közelemben volt. Ahogy arcára néztem, legszívesebben végig símítottam volna rajta, le egészen a nyakáig, ahol az ütőere halványan, de végtelenül érzékien kígyózik, és végül hátra a tarkójára. Óvatosan belevezetném kezemet a ticsei közé, amik annyira puhának tűnnek. Vajon tényleg olyan puha lenne a tapintása, mint ahogy elképzeltem? Belenéznék szemébe - azokba gyönyörű zöld szemekbe, amelyekről minden alkalommal, ahányszor csak belenézek, egy gyönyörű, ugyanakkor ijesztő erdő jut eszembe -, aztán lepillantanék az ajkaira, azokra a tökéletesen ívelt ajkakra. Igazságtalan, hogy egyes fiúknak olyan gyönyörűen ívelt ajkuk és hosszú, ráadásul sűrű szempillájuk van. Vajon milyen íze lehet az ajkának? Érezném rajta az imént megvett csokis csiga ízét? És a forrócsokit? Vajon tényleg olyan puha, mint ahogy elképzeltem, vagy… Te jó ég! Mit művelek? Komolyan arról fantáziáltam, hogyan csókolnám meg Kriszt? Le kell állítanom magam, nem tehetem tönkre a barátságunkat. Egyébként is, ezek valószínűleg csak a hormomjaim - oké, lassan kezdem magamat is fél idegesíteni azzal, hogy mindent a terhességre fogok -, de ott, akkor megfogadtam magamnak, hogy nem fogok többet képzelni ebbe az egészbe. Szigorúan csak barátok! Egyébként sincs most szükségem, egy bonyolult kapcsolatra, márpedig a szerelem bonyolult. Nekem most mlst épp elég problémám van, ez mellé csak nyugis, baráti kapcsolatok kellenek. 

 Akkor még nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz nem tudomást venni arról az elemi vágyról és a bizsergésről, amit érzek ha a közelemben van. 

Ahogy ígértem, itt vagyok a következő résszel. Jó olvasás! Remélem nem hagytam benne túl sok hibát, de ha Ti találnátok valamit, írjátok meg, ne kíméljetek.

🌻

Elmondhatatlanul hálás vagyok az előző részekhez érkezett kommentekért, nagyon sokat jelentenek.

️❤️