Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ႮͲϴᏞՏϴ́ ΝᎪᏢϴᏦ

2021. Március 17.

A napok továbbra is teltek, és kezdett közeledni a hazautazásom napja.
Reggel már indulnunk kellett volna a forgatásra, viszont kicsit elhúzódott az ágyban töltött idő.

A csengő hangjára kaptuk fel a fejünket, és én azonnal indultam is hogy megnézzem ki az.

-Nee, maradj, majd visszajön ha olyan fontos. -húzott vissza az ágyba Seb.

-Muszáj megnéznem, lehet fontos.-csókoltam meg, majd kimászva az ágyból felkaptam az ingjét, ami a legközelebbi ruhadarab volt. Elég nagy volt rám, úgyhogy a nadrág miatt nem kellett aggódnom, jóval lejjebb ért mint a fenekem.

-Tudod hogy mennyire imádom, és szexi amikor az én ruháim vannak rajtad?

-Tudomm-gomboltam be az inget, majd gyorsan siettem ajtót nyitni.

Az ajtóban nagy meglepetésemre Dorothy állt.

-Megzavartam valamit?-kérdezte visszafogottan.

-Öhm, nem végülis, már végeztünk. Gyere beljebb.

-KI AZ?-kiabálta Seb a hálószobából.

-Dorothy! Úgyhogy öltözz.

-Jasmine ellopta az ingem!-kiabálta a szobából.

-Akkor vedd fel az én pólómat!-vágtam vissza neki.

-Sosem gondoltam volna hogy ti ketten egymásba szerettek, és ilyen sokáig együtt is maradtok.-láthatta az arcomon a meglepődést Dorothy, mert azonnal folytatta is-Jahj, nem úgy gondoltam!
Csak így halkan megsúgva, Seb eléggé szereti a nőket...és hát nem gondoltam hogy veled végre igazi párkapcsolata lesz.

-Teljes mértékben megértem. Én sem gondoltam az első találkozásunkkor, amikor még a nevemet sem tudta, hogy majd pár hónappal később nehéz lesz elszakadnom ettől az őrülttől.

-Csak nem megint rólam beszéltek?-érkezett meg Seb, és azonnal helyet is foglalt az asztalnál, ahol már mi is ültünk.

-Állandóan te vagy a témánk Seba.-bólogattam ironikusan.

-Seba? Ezt még nem hallottam.-gondolkodott el az új becenevén.

-Ha én lehetek Jas, akkor te lehetsz Seba.

-Ez olyan franciás, Sebah.-kezdte el kifigurázni.-Dorothyt meg se kínáltad semmivel?-nézett rám.

-A te házad, neked kell ezeket a dolgokat rendezni.-mutattam rá.

-Jaa, igen, csak én lakok itt, már ne is haragudj.-állt fel nehezen az asztaltól és  vett elő egy kis sütit.

-Mint egy friss házaspár.-mosolygott rajtunk Dorothy.

-Na, de miért is jöttél?-fordultam vissza a vendégünkhöz.

-Nagy hírem vaaaan!-tapsolt izgatottan.-Vagyis, ez inkább lehet csak nekem nagy hír. Jövőhét végére befejezzük a forgatást.-egy nagy gombóc keletkezett a torkomban.-Tegnap ahogy olvastam a forgatókönyvet, rájöttem hogy már csak pár jelenet maradt, és mivel nagyon jól haladtunk eddig is, most ebben az egy hétben még jobban belehúzunk, leforgatjuk a történet végét és minél hamarabb mozikba is kerülhet. Szerintem ez nagyon nagy siker!

Lassan átvezettem a tekintetemet Seba-ra, aki ugyanúgy dermedten nézett. De hirtelen kapcsolt, és azonnal előadta hogy ez mekkora hír. Nagyon jó színész.

-Jasmine, neked elhoztam a repülőjegyet, és a fizetésed is elutaltuk. Nem szeretnék majd az utolsó pillanatban kapkodni, úgyhogy ezt most oda is adom.-kezdett el kutatni a táskájában, majd először egy borítékot adott át, utána pedig egy kis kártyát.

-Ez meg micsoda?-vettem ki a kártyát is a borítékjából, ami egy vásárlási utalvány volt a Dolce&Gabbana márkához.-Dorothy, én ezt nem fogadhatom el. Megkaptam a fizetésemet, nekem ettől többre nincs szükségem.

-Mi az? Én is kapok olyat.-nézte a kártyát a kezemben Seb.

-Jasmine, ez az én ajándékom neked. Nem túl nagy összeg van rajta, de remélem még valamilyen szép ruhadarabot be tudsz szerezni míg itt vagy Amerikában. Nagyon szépen köszönöm a segítséged, és hogy ilyen messziről érkezve elvállaltad ezt a munkát. Hatalmas segítség voltál. Köszönünk mindent!-állt fel hogy meg tudjon ölelni.

-Hát akkor nagyon szépen köszönöm én is! De ez hatalmas ajándék!

-Tudom, épp ezért vettem.-mosolygott.

-Héé! Én is fogok kapni ilyen ajándékot?!-próbált továbbra is választ kapni a kérdésére Sebastian.

-Persze, te is fogsz kapni ha ennyire szeretnéd.-ütögette meg Dorothy az arcát.-Viszont most megyek. Még van pár elintézni valóm, úgyhogy találkozunk majd a forgatáson.
Addig is jó időtöltést!-kacsintott.

-Mégegyszer nagyon köszönöm Dorothy!-kísértem ki.

-Ez nagyon menő!-nézegette a kártyát Seb.

-Nem tudtam hogy ennyire szeretsz vásárolni.-mosolyodtam el.

-Nem akarsz nekem is venni valamit ebből az összegből?

-Szép próbálkozás, de nem!-kaptam ki hirtelen a kezéből, ő pedig utánam eredt.

-Hol is hagytuk abba?-puszilta meg a nyakamat.

-Ácsi! Irány készülni! Mindjárt kezdünk, és még ki sem vagy sminkelve! Egy kettő öltözni.-csaptam a fenekére.

-Hirtelen már az anyám is lettél hogy így parancsolgatsz?

-Ó, dehogy. Maradok inkább a barátnőd.-nevettem el magam.