Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᎡᎬ́ᏀᏆ ᎬᎷᏞᎬ́ᏦᎬᏦ

2021. 05. 08.

Lassan megnyit az ország. Hihetetlen! Az elmúlt egy hétben nem volt túl sok minden amit csinálhattunk volna, mára viszont egy kis randit szerveztem kettőnknek Seb-bel.

A városban sétálgattunk, persze inkognítóban, és eszembe jutott hogy Utcazene fesztivál van a most a hétvégen, úgyhogy egyből a főtérre vettük az irányt.
Arra viszont nem számítottam hogy pont kik fognak zenélni.

A rezesbanda a városháza előtt állt, a nagyközönség pedig félkörben előttük.
Ahogy végignéztem a tagokon, a 8 főből egyedül 1 embert nem ismertem meg, ő új lehetett. De mindenki más a régi tag volt, és senki nem változott semmit.

Lassan már 8 éve hogy nem találkoztam a banda vezetőjével Gáborral, akivel elég érdekes a történetünk.

Alig láthatóan intettem neki, de ő egyből észre is vett.

-Akkor most egy kicsit érzelmesebb, melankólikusabb vizekre eveznénk. Jó szórakozást.-mondta, miközben egy pillantást rám vetett. Én fordítottam Seb-nek, aki kezeit a derekamon pihentette.

-Élvezd a műsort, nem kell állandóan fordítanod.-súgta a fülembe, majd egy puszit adott.

Gabiék elkezdték játszani a Fly me to the moon-t, nekem pedig beugrottak az emlékek. Párszor összetalálkozott Gabi és az én tekintetem, akkor mindig gyorsan próbáltam másra vezetni a tekintetem.

A koncert után odamentünk hozzá, gondoltam köszönök már neki.

-Szia Gabi.

-Jázmin!-adott két puszit.-Ragyogsz mint mindig. Barátod?-nézett Sebastian-re, aki a napszemüvegét feltolta a feje tetejére.

-Igen, ő itt Sebastian Stan.

-Az a Sebastian Stan?-nézett elkerekedett szemekkel.

-Nagyon örvendek.-rázta meg Seb Gábor kezét.

-Hát, én. Úgyszint. Huuu. Igazán meglepett.-kereste a szavakat.

-Hogy vagytok? Janka?-fordultam Gabi felé.

-Megvagyunk. Janka otthon a gyerekekkel.

-Gyerekekkel? Mármint többes számban?-állítottam meg.

-Igen. Amíg amerikában voltál, akkor született meg a második fiúnk.

-Gratulálok.-biccentettem, majd gyorsan súgtam Seb-nek angolul.

-Nagy család, gratulálok.-bólintott ő is.

-Mi megyünk is tovább. Köszönjük a koncertet! Még mindig ügyesek vagytok.-fogtam meg Gábor vállát, majd távoztunk.

-Ki volt ez a srác?-kérdezte Seb amint elindultunk.

-Hosszú történet.-próbáltam nem is erről beszélni.

-Van időnk.-állt elém. Vettem egy mély, levegőt, egy kicsit durcásan néztem rá, majd egy padhoz hívtam hogy ott elmesélem.

-Én ugye művészeti gimibe jártam. Ott volt zene, tánc, dráma, és képzőművészet. Ő zenét tanított. És igazából, jóba volt a tánctanárommal. Adél nénivel...Nénivel-nevettem el magamat.-25 évesek voltak mind a ketten. Fiatalok, akik akkor jöttek ki az egyetemről.
Sokszor jött be Adélhoz amikor én órán voltam. Aztán én is becsatlakoztam a beszélgetésekbe, hisz jó témákról beszélgettek, fiatalok voltak, voltunk és jól eltelt velük az idő.
Voltak sulibulik, azokon is ott volt, és mivel fiatal volt, becsatlakozott a táncokhoz. Minden csaj odáig volt érte. Ő meg ezt élvezte. Utána lett barátnője, Janka, Adél megharagudott rá, szóval nem jött többet az órákra. Nekem meg olyan érzéseim voltak, mintha féltékeny lennék Jankára. Tudom, nagyon nagy hülyeség, de volt egy fellángolásom iránta. Próbáltam vele többet lenni, volt hogy bekopogtattam a tanáriba, hülye indokokkal csak lássam. Visszagondolva teljesen kellemetlen.
És mivel 10 évvel volt idősebb, nem is tűnt lehetetlennek hogy összejöjjünk.
Volt ugye zenekara is, ami számomra is még menőbb volt. És, volt egy buli. Az unokatesóm születésnapja. Ahol tök véletlenül ott voltunk mind a ketten.
Azért lecsúszott nekem is egy pár alkohol, neki is. 17 voltam.

-Jajj, ne.-nézett kétségeesve Seb.

-Nem, nyugi. Nem feküdtünk le.-láttam az arcán a megkönnyebbülést.
Szóval 17 voltam, ő 27. A bulira nem hozta a barátnőjét, így aki nem ismerte azt hitte hogy szingli. Aztán elkezdtünk beszélgetni, tök őszintén, és tök jó kapcsolat alakult ki kettőnk között. Egy pár titkos találkánk volt, ekkor éltem a lázadó korszakomat, igazából kavartunk. Egyik ilyen randikor keringőztünk egyet, a Fly me to the moon c. dalra. Ezért játszották most ezt.
Egyetlen csók csattant el, hozzáteszem közben Jankával továbbra is együtt volt. Szóval egyszer csókolóztunk. Ez döbbentett rá arra hogy mi a jó büdös francot művelek. Egy tanárral kavarok, akinek mellesleg barátnője van.
Mindig is ilyen nőcsábász volt.-nevettem fel.

-A szüleid tudtak róla?-kérdezte szerényen.

-Dehogy. Senki nem tudta. A bátyámnak sokszor gyanús voltam, szerintem rájött, de sosem mondta nekem. Úgyhogy most jó volt kibeszélnem magamból.

-Köszönöm hogy őszintén elmondtad.-ölelt meg.

Beültünk egy kávézóba, de épphogy élveztük volna a nyugalmat, megjelent pár fiatal lány, akik a tömeget csak vonzották, úgyhogy haza kellett menekülnünk.

-Képzeld anya, találkoztunk Gabival.-ültem le az udvaron lévő asztalhoz, míg anya a virágokat locsolta.

-Milyen Gabival?-nézett rám.

-A zenekaros Gabival. Tudod.

-Jaaa. Az a Gabi. Nemrég született meg a második kisfiúk. Olyan fura nevet adtak neki.-gondolkodott el anya.

-Mi, talán Hersus, vagy Hans?-nevettem fel.

-PARKER!-mutatott rám anya.

-Mint Peter Parker?

-Igen. Ezer százalék hogy Parker-nek nevezték el.-állította. Gyorsan elmondtam Sebastian-nek az új híreket, aki nagyon elkezdett nevetni ezen. Azt persze hozzátettem hogy magyarországon ez nem mindennapi, stb.

-Sosem gondoltam hogy Gábor megállapodik valaki mellett. Mindig olyan nagy nőcsábász volt.-állt meg a locsolásban anya.-Azt meg hogy gyereke lesz, méghozzá 2, hát komolyan nagyon meglepett.