Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᎻᎬᏞϴ́ Ꮮ.Ꭺ.

2020. November 8.

Az ébresztőm már fél órája csörgött, én pedig csak az utolsóra kaptam fel a fejemet. Mivan ha amerikában is majd elalszok, és ezért nem tudok próbálni a színészekkel? Oké. Ebbe bele sem gondolok. Most még itthon vagyok, délelőtt van, 4 óra múlva indul a gépem.

A kötösömet magamra vettem, úgy léptem ki a teraszra, egy kávéval a kezemben. A hideg szellő megcsapta az arcomat, egészen szokatlan hogy a maszk miatt sosem fázik az arcom, most meg azonnal átfutott a hideg rajtam. Míg elfogyasztottam a kávémat, kétszer majdnem karamboloztak a lakás előtt, úgyhogy inkább a konyhámban folytattam a reggeli ébresztőt.

Anyukám hívására kaptam fel a fejemet.

-Szia Jázi.-mindig így hív-Nem keltettelek fel?

-Nem drága anyukám. Már ébren voltam. Mi újság?

-Apád már dolgozik, én meg most indulok majd, csak gondoltam hívlak még most, mert amikor indulsz, órám lesz. Akkor meg nem akarok majd telefonálgatni. Főleg ennél az osztálynál. Kirakom a lábamat egy percre a teremből, és azonnal ordibálnak.

-Ezért nem lettem én tanár.

-Sokkal jobb lettél mint bármilyen tanár. Izgulsz már?

-Érdekes, mert nem. Lehet ha majd a reptéren leszek megfutamodom, de most még nyugodt vagyok.-nyitottam a hűtőt, valamilyen reggeli után keresgélve.

-Gitta nem hívott, ugye?-kérdezte anya félénken.

-Miben mesterkedtek? Tegnap beszéltem Kevinnel, és ő is ezt kérdezte. Mit találtatok már ki?

-Semmit nem találtunk ki. Csak reméltem hogy legalább tud róla hogy a kishúga hová utazik, milyen ügyben.

-Tudod a drága nővérkém évek óta nem keresi a húgicáját. Nekem sincs szükségem rá, ahogy neki sincs rám. Ezzel kvittek vagyunk.

-Oké, nem akarlak felidegesíteni.

-Nem idegesítel. Csak... Olyan igazságtalan velem. Én miről tehetek? Irigy volt. Elfelejti azt, hogy ő is volt gyerek. 

-Tudod már hogy kik lesznek a színészek?-dobott fel egy másik témát.

-Nem. Nem is nagyon érdekel.

-Hát szedj össze magadnak valakit. Itt nem túl jó a felhozatal. Azért Amerikában mégiscsak...

-Rád sem ismerek. Az én anyám Királyné Balogh Éva, arra bíztat engem, hogy pasizzak be külfödön. Ezigen anyukám.

-4 hónapot leszel odakint. Ez rengeteg idő. Ki tudja mik fognak kialakulni.

-4 hónap nem elég hogy kialakuljon a szerelem.

-Én azonnal tudtam hogy apád az igazi.

-Az akkor is más. Te is, és ő is magyarok voltatok. Azért egy amcsival megismerkedni, nem hiszem hogy túl egyszerű lesz.

Anyukámmal órákig el tudnánk beszélgetni, most mégis én javasoltam hogy lerakom a telefont, mivel ideje volt  felöltöznöm és elkezdenem készülni.

Jóval 1 óra előtt érkezett meg Anna, akivel még leültünk egy pár percet beszélgetni, majd jött a bátyám, és indultunk a reptérre.

-Még mindig csodálkozok hogy hogyan tudtál 2 nagy bőröndbe bepakolni mindent, amikor 4 hónapra utazol.-nyitotta az autója csomagtartóját, ahova a bőröndjeim épp hogy befértek.

-Én sem tudom.-nevettem.

A reptérre megérkezve, én húztam egy bőröndöt, Kevin mégegyet, Anna pedig mellettem tartotta a tempót.