2020. November 26.
Mikor felébredtem a Nap már javában bevilágította a szobát. Sebastian hason fekve aludt, nekem pedig nem volt szívem szó nélkül itt hagyni.
A telefont halkan kihalásztam a zsebemből, és lőttem róla egy fotót. Ki tudja mikor jön majd jól.
Nem sokkal utánam, fel is ébredt.-Neee, mondd hogy nem szexeltünk. Arra szeretnék majd emlékezni.-nyöszörgött.
-Nem kell olyanra emlékezned, ami nem fog megtörténni. És nyugi, nem történt meg.
-Basszus, totál leégettem magam. Ne haragudj.
-Fáj a fejed?
-Mit csináltam?
-Koppantál a földön.-kuncogtam.
-Jesszusom. Tényleg bocsánat. De most hogy rád nézek, csodásan indul a napom. Ragyogsz, mint mindig.
-Ebből elég. Gyere, egyél valamit.-csaptam össze a tenyerem.
-Te hoztál nekem kaját?-dörzsölte a szemét, én pedig a paprikás krumplit egy tányérra szedtem, és a mikróba tettem.
-Igen, gondoltam megkínállak téged, és Alejandra-t egy tipik magyar kajával. De aztán Ale elment. Hogy érzed magad? Mi történt köztetek?
-Semmi komoly gondom nincs. Nem is hiányzik. Inkább egy gyomorgörccsel kevesebb.
Mostmár így el merem mondani, hogy a sokszori késésem, és mormogásom, miatta volt.-Biztos hogy nincs valami amit szeretnél nekem mondani?-kérdezgettem tovább.-Az este, mondtál mást is.-raktam elé a tányért.
-Mit mondtam? Komolyan nem emlékszem.
-Hát, például hogy kurvajó csaj vagyok...-tekergettem a hajamat.
-Ja, hát én ezt most is szívesen mondom.-mosolyodott el.-Kurva jó csaj vagy.-hajolt át az asztalon.
-Én meg most is azt mondom, hogy túl jó színész vagy.-hajoltam én is közelebb. -Akarod tudni hogy mit fogsz enni?
-Még a végén megmérgezel.
-Azt nem így csinálnám.-nevettem.-Oké hagyjuk. Úgy ejtjük hogy paprikás krumpli.-artikuláltam.-Próbáld meg kiejteni.
-Papikasz kummpli?-próbálkozott.
-Hát majdnem. Na, kóstold!
Először kicsit turkált benne, aztán elkezdte enni.-Huu, ez aztán csíp.-fintorgott.
-Neked most pont arra van szükséged.
-De ettől függetlenül, nagyon finom. Van még valami olyan étel, ami főleg Magyarországon fordul elő?
-Romániában születtél, mégis alig tudsz bármit a szomszéd országról.-ráztam meg a fejem viccesen.-Ejjj.
-Konstancában születtem, 8 éves koromig éltem ott. Nem igazán érdekelt Magyarország.-intett nemet a fejével-Akkor mondd drága, te mit tudsz Romániáról!
-Hát a vámpírokat tudom hogy régen állítólag éltek erdélyben, éés, eeennyi.-néztem ki a fejemből.
-Gratulálok! Nagyon sok új információt osztottál meg.
-Tehát igaz?-kaptam fel a fejem-Tényleg éltek ott vámpírok?
-Mint egy óvodás...-nevetett.
-Elég érett vagyok. 25 vagyok, de már nem sokáig.
-Ooo, hamarosan szülinap? Mit is mondtál, betöltöd a 18-at?
-Abbahagynád a korom cikizését?! Ha valaki, akkor én mondhatom neked hogy lassan 40 vagy, és még nincs családod.-mondtam ki ami egyből eszembe jutott, de meg is bántam.- Oké, bocs ez erős volt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν
Romantizmˢᵉᵇᵃˢᵗⁱᵃⁿ ˢᵗᵃⁿ ᶠᵃⁿᶠⁱᶜᵗⁱᵒⁿ Király Jázmin, vagyis, ahogy mindenki ismeri Jasmine King Európa bajnok táncos. Jobbnál jobb munkalehetőségeket kínálnak neki, egyik megkeresésből esik a másikba. Így alakul ez akkor is, amikor egy amerikai filmrendező meg...