Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ΝᎬ́ᏃőᏢϴΝͲ ᏦᎬ́ᎡᎠᎬ́ՏᎬ

2021. 07. 05.

~Áron szemszöge~

A reggeli órákban, miután Jázminnal megbeszéltem az esti találkozót, beugrottam a munkahelyre.
Pár technikai dolgot el kellett intézni a szombati koncertünkkel kapcsolatban, valamint Jázmin jegyét is megvásároltam.

-Miért csak egy jegy?-nézett rám Ancsa, miután közöltem, hogy egy kiemelt ülőhelyre szóló jegyet kérek. Máskor mindig minimum kettőt veszek a szüleim miatt.-Csak nem egy fiatal hölgyike?

-Régi barátom. Most újra a városban van, ezért elkápráztatom a tehetségünkkel.-nem akartam elmondani konkrétan, hogy ki az aki kapja a jegyet. Jobb az, ha egyelőre ez a kettőnk dolga marad Jázminnal.

Vagyis...Milyen dolog? Hiszen nincsen semmi köztünk.
Tudom, hogy már csak a gondolataim miatt is rossz ember vagyok. Nem lenne szabad másként gondolnom kettőnkre, mint csak barátok. Párja van, akivel boldog, hiszen kétszer is rákérdeztem. Nem akarom tönkretenni a párkapcsolatát. Egyszerűen, csak jó a közelében lenni. Jó vele beszélgetni, szeretek a szemébe nézni, visszagondolni a közös tinikori emlékeinkre. Bárcsak hamarabb mertem volna lépni és akkor most az enyém lenne. De ez már a múlté.
Sajnálom, hogy ez a lehetőség már nincs többé. Annak viszont örülök, hogy barátjaként még részese lehetek az életének. Nem tudnék nélküle élni.
Most, hogy annyi év után újra láttam, rájöttem, hogy nem veszíthetem el. Márpedig, ha kiköltözik Amerikába, amire elég sok esély van, végleg megszakad majd a kapcsolat. Ha nagy időközönként hazajön majd, azt az időt a családjával fogja tölteni és nem velem. Talán ennek tudatában akarok sokat vele lenni.

-Áron!-kiabált rám Ancsa.

-Bocsánat. Elgondolkodtam.

-Patrik mondta, hogy ha jössz be, beszélj mindenképp az operatőrökkel. Az élő közvetítéshez, jó szögekbe kell őket helyezni, aztán te értesz ezekhez a dolgokhoz.-legyintett a kezével.

....

-Áronom, mielőtt mentek a galériába, mamának vidd már el ezt a táska epret.-adta kezembe ésesanyám a szatyrot.

-Köszi, hogy időbe mondod, akkor lassan el is kezdek készülni.

-Készülni?-fordult vissza kacagva.-Fiam, szerintem a gimis ballagásod óta nem hallottam volna tőled, hogy valahova készülsz. Nagyon le akarod nyűgözni Jázmint.-mosolygott elégedetten.

-Nem akarom lenyűgözni, de azért nem egy szakadt farmerba fogok menni galériába.

-Évával a héten megbeszéltük, hogy valamikor teázunk egyet, olyan régen beszéltünk már.-most én kezdtem el kacagni rajta.

-És van bármilyen köze ennek a teázásnak Jázmin anyukájával, ahhoz hogy mi is ilyen sokat vagyunk mostanában együtt?

-Én nem tudom.-védekezett, majd el is tűnt a konyhában.

...

-Szia Nagyi!-kopogtattam hangosan a szúnyoghálón nagyszüleim régi házánál.

-Gyere beljebb Áronka.-jelent meg egyből ahogy beléptem a házba.
Mindig megcsap a retro illat, ha ide belépek. Mindig van az ebédlőasztalon friss gyümölcs. A szekrény tele van az unokák tablóképeivel, majd mellette a bulvárlapokkal.-Ülj le, mit öntsek inni?-térült-fordult, hogy gyorsan kiszolgáljon.

-Nem kérek most semmit Nagyi, köszönöm. Ami azt illeti, kicsit késésben vagyok, nem maradnék sokáig.

-Nagyon ki vagy öltözve, hova mész?

-Csak egy régi barátomnak a galéria megnyitójára.

-Jaj egyem a szívét annak a kis művésznek. Fotózz nekem sokat! De nem magadba mész ugye?-kérdezett rá, amire minden nagyszülő a legkíváncsibb.

-Nem, nem magamban megyek.

-Jól van, ha ennyire mindent harapófogóval kell kihúzni belőled, akkor elmondom, hogy múltkor beszélgettem Piroskával és mondta, hogy egy nagyon csinos kislyányt' vittél magaddal a tejázójukba'. Együtt vagytok a Jázminkával?

-Annyira tudtam, hogy már hallottál valakitől valamit.-bólogattam. Ismerem már a nagyimat.-Elég bonyolult a helyzet. Nem vagyunk együtt, mert neki egy színész barátja van, de most elég sok szabadideje van, szóval így találkozunk mikor tudunk.

-Én mindig mondtam neked fiam, hogy abban a lányban valami nsgyon különleges. Olyan szép, angyali tekintete van, a kisugárzása valami csodálatos. Mindig azért imádkoztam, hátha ő lenne majd a feleséged.
Jó családból is származik, normálisak a szülei, Isten nyugosztalja drága mamáját, mindig ott maradt a misék után beszélgetni velünk.

- A mai világban már nem számít senkinek, hogy milyen rangba tartozik. Olyanokat mondasz itt nekem, hogy nem tudom mire válaszoljak.

-Ne válaszoljál. Kérdezek majd én tőle személyesen. Valamelyik nap majd hozd mán' el nálunk. Hagy' beszélgessek vele egy kicsit. Nagyapádat is hazaparancsolom, sütök nektek valami finomat.

-Megbeszélem vele, hogy mennyire megoldható, de kérlek ne éld bele magad. Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

...

Olyan gyönyörűen nézett ki. Barna hajába lágyan belekapott a szél, magabiztosan sétált felém a magassarkújában. Nem csak én néztem meg ennyire, hanem ő is engem.

Már amikor az égre emelte a tekintetét, egyből eszembe jutott, hogy mehetnénk felhőket nézni együtt, piknikezni.
Vágyom a társaságára.

Megálltunk a festmény előtt.
-Az ihletet az adta, hogy egyszer egy balatoni táborban, ahol segédkeztem, eleredt az eső az esti záró koncert közben, és mindenki gyorsan szaladt a sátrak alá. A zenekar nem hagyta abba az utolsó dalt, azt már végigjátszották. És volt egy lány, aki fehér ruhában ott maradt a szakadó esőben, és egyes egyedül végighallgatta és énekelte a dalt. Ezt továbbgondolva készült el a festmény. Sok emlék van ebben, és még több, amiről nem tudok, mert a lány fejében történtek.

A rövid ismertető után, látta, hogy Jázmin mennyire belemélyült a képbe, ezért továbbment a többi vendéghez.
Miután én is végignéztem a képet, Jázminra tévedt a szemem. Háttal állt nekem, így nem látta ahogy nézem.
Különleges illatát már az autóban is éreztem, de most, hogy ilyen közel vagyok hozzá, egyszerűen elkápráztat. Bárcsak közelebb bújhatnék hozzá. Úgy nézhetnénk ezeket a sokat mondó alkotásokat, mint egy szerelmes pár.

Hirtelen fordult meg, így amilyen gyorsan csak tudtam, elkaptam a tekintetemet róla. Ciki lett volna, ha észreveszi, ahogy nézem.

...
Miután leparkoltam az udvaron, még percekig nem szálltam ki az autóból.
Feltettem neki azt a kérdést, ami olyan régóta nyomta a szívemet. Miért nem voltunk mi soha többek, mint barátok?
Szegény mi mást tudott volna válaszolni, ha nem ezt, hogy Nem akartuk tönkretenni a barátságunkat.
Ott volt a lehetőség, hogy megcsókoljam, mégis faképnél hagytam.
Mekkora egy tapló vagyok. De nem tehettem mást. Egyszer már beleestem ebbe a hiába, hogy olyan emberbe szerettem bele, akibe nem lett volna szabad, és rossz vége lett. Mégegyszer nem történhet meg.