Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ՏᎬᏞᏞő ᏙᎪᏀᎽ ᎻᎬᎡᏟᎬᏀΝő?

2021. 05. 12.

Ma kezdjük el hivatalosan a próbát a bálra, ami 1 hónap múlva lesz.
A táncosok csináltak egy Messenger csoportot, úgyhogy ott megbeszéltük a részleteket, a dalt is kiválasztották, ami végül az ő javaslatukra Ruth B.-től a Dandelions lett.
Nem könnyű zene, de meg fogom oldani, hogy mutatós koreográfia legyen.

Ugyanúgy a várszínházban találkoztunk, időben megérkezett mindenki, még én is, így időben elkezdhettük a próbát.
Ma csak az alaplépéssel kezdtük, de azt tökéletesre akartam begyakoroltatni velük.

-Jázmin, az normális ha nekem már elfáradt a lábam?-nevetett Milán, párja Zoé pedig csak forgatta a szemét.

-Lehet túlságosan kocentrálsz. Nem kell befeszülni, és meredten tartani a lábaid. Engedd lazára őket. Viszont ne Zoé vezessen, láttam ám. Neked kell vezetned.
Kihúzod magadat, és a párod kezét is szépen kitartod. Így, látod, megy ez.-mutogattam közba az utasításokat.

-Viszont ha így fogunk állni, szerintem holnap már be se jövök.-nevettek egymásra.

-Folytathatnánk? Valakinek van más dolga is a tanuláson kívül.-tette csípőre a kezét Petra.

-De Petra, bukásból állsz mindenre. Nem is tanulsz.-fordult felé Viki.

-Hát épp ezért mondom. Nekem időpontom van mára a körmöshöz, fodrászhoz, jól kell kinéznem a bálra.

-Hát lehet a bált meg se fogod érni.-motyogtam magamban, és visszamentem a helyemre, hogy lássak mindenkit. Páran hallották csak a kijelentésem, ők meg jót nevettek rajta.

-Igen Petra, igazad van, már kezd látszani a lenövésed. Mi is az eredeti hajszíned?-viccelődtek vele a többiek továbbra is.

-Oké, mostmár elég. Folytassuk.

Dél után nem sokkal végeztünk is, úgyhogy hazaérve megebédeltem, és éppen hívtak a kórházból, hogy felszabadult egy hely, ha szeretném, most mehetek és megkaphatom az első oltást.
Amint lehetett én regisztráltam, mondtam hogy mégegyszer biztos nem fogom azt átélni amit ott Amerikában, fő a biztonság.

Szóval gyorsan átöltöztem, és kb fél óra alatt le is zajlott az egész. Bementem, beadták, vártunk egy kicsit, nehogy bármilyen mellékhatása legyen, ájulás vagy zsibbadás, de semmi ilyesmi nem volt, szóval haza is mehettem.

-Azért ez elég gyors volt.-kapta fel a fejét Seb mikor hazaértem. Épp a nappaliban feküdt, és a MAGYAR Tv-t nézte.

-Értel is belőle valamit?-pakoltam le a táskámat, majd beültem mellé.

-Öhm, talán a bazameg, és a visssszlat az megvan!

-2 legfontosabb szó.-mosolyodtam el.-Többiek?

-Szülők dolgoznak. Gitta elment a barátnőivel kávézni, Gergő passz. Kevinék meg kint vannak az udvaron hátul Sanyival.

-Ó, megtanultad kimondani a nevét? Ügyes vagy!

-Jázmin, te már itthon?-lépett be az ajtón Kevin.

-Igen, hamar lement az egész.

-Bármi mellékhatás?

-Hmm. Most hogy mondod, kezdem érezni hogy fáj a karom.-emeltem meg lassan a bal karomat.-Uuh, igen, igen, ez határozottan fáj.

-Lehet hogy borogatás kellene rá nem?-indult meg Kevin a konyhába.

-Majd teszek rá, jó ötlet.

-Ti nem is szóltok hogy Jázmin itthon van?-rontott be pár pillanattal később Anna.-Gyere, menyasszonyi ruhákat fogunk nézni online.-ragadta meg a kezemet, én meg felszisszentem.

-Tényleg teszek rá borogatást.

-Hozom a laptopot, te addig ülj le a konyhába.

-Ez még mindig az én házam!-kiáltottam utána.

-Meg az enyém!-nézett rám Kevin.

-És az enyém.-kukucskált be Gitta a bejárati ajtón.

-Pont jókor jöttél. Gyere te is, menyasszonyi ruhákat fogunk nézni. Kevin, te meg menjél a nappaliba, vagy jó messze, mindegy hová, de ne halljad, meg lássad hogy miről beszélünk.-adtam ki a parancsokat.

-Van valami csokink vagy kekszünk? Nagyon megkívántam.-kezdett el kutakodni az édességes szekrényben Gitta.

-Valahol lennie kell Sport szeletnek. Uu Seb!

-Igen?

-Szeretnél megkóstolni egy nagyon magyar édességet?-mutattam fel a zöld csomagolású finomságot.

-Dobjad!-tartotta magasba a kezét.

-Már összeállítottam egy Pinterest board-ot, itt van minden ami nekem tetszik.-nyitotta fel a laptopot Anna, majd helyet foglalt kettőnk között, hogy jól láthassuk a képernyőt.
-Téli esküvő lesz, tehát szerintem nagy tüllös hercegnős ruhám lesz.

-Én nem is tudnálak elképzelni szűkben. Valahogy te olyan hercegnős vagy.-bólogattam határozottan.

-Van is konkrét elképzelés, mostmár csak az a kérdés, hogy vajon találunk-e ilyet.-görgette végig a táblát, ahol már ott voltak a ruhák, a dekoráció tervek, minden apróság.

-Varratásra nem gondoltál?-nézett rá Gitta.

-Nem rossz ötlet, csak egy jó varrót kellene találni.-görgette tovább a boardokat.

-Nekem van egy ismerősöm. Itt lakik nem messze. Nekem mindig ő készítette a táncos ruhákat. Felhívom, és megkérdezem majd tőle. Csak először egy pontos időpont kellene.-ajánlottam fel.

-December 11 vagy 18. Felhívtuk a helyszíneket, amik érdekelnek minket, ez a kettő még mindenhol szabad. Aztán ha meglesz a zenész, ceremóniamester, akkor tudjuk megmondani pontosan. De ez holnapra meglesz.

-Miért kit szeretnétek zenésznek?-kérdeztük szinte egyszerre Gittával.

-Van az a DJ, Nyíregyen rádióban dolgozik, az a, várjatok, mindig összekeverem a másikkal. Szívem, melyik DJ-t is beszéltük?-kiabálta Anna Kevinnek.

-DJ Kocsis! Jegyezd már meg!-nevetett.

-Okés, na! Szóval ez a Kocsis Dénes, vagy Dani, nem is tudom mi a keresztneve.

-Nem akarod most felhívni?-emeltem fel a telefonját.

-Személyesen kellene megbeszélni nem?-ellenezte azonnal Gitta.

-Most egy telefon nem lesz gond. Felhívom, hátha ott van nála a naptár.

-Várj és a templom? Ott mikorra van szabad időpont?-fordultam utána.

-Egész december még szabad.-ugrándozott, majd gyorsan hívta is ezt a DJ-t. Amit beszéltek, egyből rájöttem hogy szabad lesz valamelyik időpont, de azt nem tudtam kitalálni hogy melyik.
-A 18.-a szabad!-tapsikolt.-Oké, akkor az időpont 2021. December 18! Így legalább már a meghívókat is el tudjuk kezdeni gyártatni!