Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᏴႮ́ᏟՏႮ́

2021. 06. 30.

Mindent úgy terveztünk Seb-bel, hogy amikor utazik vissza Amerikába, én is ott lehessek vele a reptéren. Dèja vum volt, teljesen úgy éreztem magam, mint amikor én jöttem haza L.A.-ből. Jó volt ez a pár hónap vele. Szinte alig voltunk egymás nélkül, máris érkezett hozzám, meglepett. Most viszont több hónapig nem fogjuk látni egymást, nem tudom hogy fogom bírni a távkapcsolatot. Seb biztosított róla, hogy ő már beletanult az évek alatt, ez egyrészt biztonságot adott, másrészt zavart a tudat, hogy ennyi barátnője volt már. Mi van ha én is csak egy vagyok a sok közül és tényleg továbbáll, ha talál tőlem jobbat?

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal fogtunk neki a reggelinek. Én még a kávémat kavargattam, mikor az én drágám már a müzlit kezdte pakolni a tálba. Vagyis fordítva.

-Te meg mit csinálsz?!-kiáltottam rá. Szegény nagyon megijedt, nem tudta mi rosszat tett.-Előbb a müzli, aztán a tej, hol élsz te hogy nem így akartad csinálni?!

-Szívem, lassan 40 éve így csinálom. Jó nem, de érted te. És fél éve tapasztalod ezt minden 3. reggelen.-nem is érdekelt már hogy mi miatt szóltam rá, elképedtem azon, hogy fél éve együtt vagyunk?!

-Bocsánat, azt mondtad fél éve?

-Igen, december 24. Elfelejtetted. Sőt, már túl is mentünk 24-én, de, végülis, megünnepeltük hol is, Hévízen a jó kis jacuzziban.-jött egyre közelebb és közelebb, majd hátulról megölelt.

-Nem vettem neked semmit. Azért fél év már valami! Azt már meg lehet ünnepelni.

-És mi meg is ünnepeltük, ne aggódj.-adott egy puszit, majd leült és megreggelizett. Én nem bírtam enni, gyomorgörcsöm volt attól hogy hazamegy. De hát mit lehet tenni, kezdődik a következő forgatás... Lily James-szel, aki valami bombázó nő, és elég sok intim jelenete lesz vele. Talán ettől tartok kicsit.

A reptérre sikerült időben megérkeznünk. Rengeteg időnk volt még, de mi csak leültünk, és jó közel bújtunk a másikhoz. Nem beszéltünk sokat. Aztán, el kellett köszönni.

-Figyelj drágám, igyekszem jönni amint csak tudok. Nem ígérek semmi konkrétat, meglátjuk majd, hogy alakul.-szorított erősen magához. Nekem pedig megindultak a könnyeim.-Ne sírj, kérlek. Ez nem a világvége. Meg fogjuk oldani, hűséges leszek hozzád, ha esetleg ettől félsz. Ne aggódj, de te is maradj hű hozzám.

-Seb, miért jut ilyen eszedbe? Mindennél jobban szeretlek, soha nem játszanék a bizalmaddal.-néztem mélyen, őszintén a szemébe.

-Mennem kell.-hajtotta le a fejét. Egy utolsó, hosszú, búcsú csókot kaptam tőle, majd elindult. Ki tudja meddig, ez volt ez utolsó személyes érintkezésünk. Nagyon fog hiányozni.
Ameddig láttam, még ott álltam, és figyeltem ahogy távolodik, távolodik, majd teljesen eltűnt.
Összeszedtem magam, és hazaautóztam.

Hosszú töprengés után, úgy döntöttem haza, hazamegyek. Jelenleg mindenki otthon van aki fontos, és az csak nekem is jó, ha terelődik a figyelmem. Anna mellett márpedig fog terelődni, teljesen be van zsongva az esküvő miatt.
Az általában 3 órás utat, most sikerült megtennem 2 és fél óra alatt. Igazán meleg volt délután, a házban ment a légkondi, apa és Kevin meccset néztek, anya meggyes pitét sütött, Gitta és Gergő elugrottak Gergő szüleihez, Anna pedig, mi mást csinált volna, ha nem a menyegző tervezőjét nézegette volna.

-Van olyan amit még nem szerveztél le?-ültem le mellé.

-Rengeteg kérdőjeles dolog van még. A dekoráción gondolkodom. Szerintem meg tudnánk oldani mi magunk is. Annyira drágák manapság a kellékek, hogy valamilyen egyszerű, házi készítésű dolog is tökéletes lenne szerintem.

-A mi időnkben még krepp papírból és lufiból állt a dekoráció.-jegyezte meg anya.

-Igen, és akkor sátorban volt az esküvő. Anna, szeretnél egy baromfiudvarban sátorban esküvőt tartani?-kérdeztem meg viccesen.

-Minden vágyam, hogy ilyen meghitt környezetben menjek férjhez.-válaszolt ironikusan.-Sokszor még újra fel kell dolgoznom, hogy férjhez megyek. Nem volt ez kicsit korai?-kérdezte halkan, hogy Kevin ne hallja.

-Figyelj, ha ő teljesen biztosan gondolta veled, nem kell aggódnod, sose hoz hirtelen döntéseket. Ha csak a te részedről ez nincs másképp.-emeltem fel a szemöldökeimet.

-Szó sincs róla. 25 vagyok, nem érzem úgy korainak. Inkább csak együtt töltött idő szerint korai talán. Ennek így kellett lennie. Csak néha nehéz felfogni.-merengett el a gondolataiban.
Amúgy is hagyni akartam, had tervezgessen, de nekem pedig pittyent a telefonom. Boldogan vettem a kezembe, hogy biztosan Seb írt, rengeteg átszállással utazik, reméltem valahonnan valahova már megérkezett. De nem ő volt az.

A profilképén háttal volt, ott ült a zongoránál és a feje le volt hajtva. Fekete fehér kép volt. Áron írt.

Áron Kovács: Sziaa! Remélem nem zavarok, csak kíváncsi voltam, hogy esetleg a héten, vagy a következő héten valamikor ráérnél-e, ahogy beszéltük?☺

Teljesen kiment a fejemből, hogy várja a találkozót. Úgy elment az idő Seb-bel, hogy ő volt a legutolsó akire gondoltam.
De boldog lettem attól, hogy nem a búslakodással fogom tölteni az időmet, hanem a számomra kedves emberekkel.
Vissza is pötyögtem neki a választ.

Jázmin Király: Szia! Nekem most a következő 1 hónapban igazából bármikor jó lesz. Itthon leszek, majd csak augusztus elején megyek vissza Budapestre, akkor kezdődik a munkám.

Nem kellett sokat várnom, azonnal válaszolt is.

Áron Kovács: Akkor holnap délután? Elmegyek érted, menjünk teázni. Tudom kávét mondtam, de a teaházban sok emlékünk van.

Jázmin Király: Rendben, jó lesz a holnap!

Ezt pedig már csak beszivecskézte. Holnap tali.