Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᏦᏆ ᎬᏃ Ꭺ ᏞᎪ́ΝᎽ?

2021. 07. 05.

Az elmúlt napokban, elég nehéz volt összehozni Seb-bel a beszélgetéseket. Általában ha én értem rá, akkor ő nem, majd ez fordítva is így volt.
Mára viszont megbeszéltük, hogy mivel nekik éjszakai forgatás lesz, míg készülődik, beszélünk.

Reggel 9-kor már készen ültem a telefont kezemben markolászva, még kicsit izgultam is, hogy beszélni fogunk.
9 óra már elmúlt jóval, és bár elérhető volt, nem mertem hívni, biztos még dolga van, gondoltam.
9:30-kor már kezdtem megunni a várakozást, akkor már el akartam menni a boltba, mikor hívott. Nem vettem fel egyből, csak 2 másodperccel később, ugye milyen sokáig bírtam?

-Szia szívem!-köszöntem neki mosolyogva, jó volt végre látni. Bár ő nem vette észre, hogy én felvettem.

-Vágattál a hajadból Charlotte? Nagyon jól néz ki!-vigyorgott valakire, a telefonja mögött.-Rám is rámférne már egy fodrász, ilyesmi munkákat szoktál vállalni?-kezdett el vele flörtölni.

-Hahó!-szóltam oda neki mérgesen, de még mindig nem hallotta.

-Sebastian, neked bármilyen munkát elvállalok, miattad még éjszakáznék is.-válaszolt neki a csajszi.
Hogy tessék?
Ezen a ponton már nagyon közel voltam ahhoz, hogy szó nélkül lerakom a telefont. Ha ennyire nem képes, hogy hív, és nem figyel rám, akkor nincs is miről beszélni.

-Ó te jó ég, szia Jasmine!-kapott hirtelen a szájához, el is vörösödött, nagyon zavarba jött, hogy én ezeket hallottam.

-Nem zavarlak. Készülj csak a forgatásra.

-Nem nem, dehogy. Beszélgessünk csak. Hiányzol nagyon.-vette közelebb a telefont. Ja, látom mennyire hiányzom.

-Igazából, nem tudom mit szerettem volna. Csak, az elmúlt napokban, tényleg olyan kevés interakció volt köztünk, hogy kellett hogy lássalak. De most ezt az egészet nem tudom hova rakni. Ki az a lány veled?-úgy voltam vele, ezt muszáj letisztázni. Nem fogok mellébeszélni, mondja meg.

-Charlotte, ő a fodrász. Igaz parókám van, látod, de ezt is kell igazgatni. Igazán rendes lány.

-Gondolom szingli...

-Öhm, igen az. De kérlek, nincs mitől félned! Szeretlek téged! Csak téged.-próbált nyugtatni, ami igazán ellent mondott annak, ahogy az elején beszélgetett ezzel a Charlotteal.

-Tényleg, most jut eszembe, mesélni szerettem volna neked, hogy...-kezdtem volna bele az esküvő részleteibe, de félbeszakított.

-Megtennéd, hogy elküldöd nekem hangüzenetben? Kicsit megcsúsztunk az idővel, így rohanás van.

-Persze.-mondtam közömbösen. Nehéz ez így.

-Vigyázz magadra Jas! Írok majd, igyekszem.

-Rendben, szia.
Majd letettem a telefont az ölembe, azt hittem lerakta, de nem. És én se raktam le. Ő csak oldalra rakta a telefont, így még hallottam mi történik. Bár ne hallottam volna.

-Barátnőd volt?-szólalt meg ismét a női hang.

-Igen.-válaszolta Sebastian.

-Komoly a dolog?

-Mondjuk...-hatalmasra kerekedett a szemem. Mondjuk?! Csak szerintem ilyen komoly mi kapcsolatunk? Itt kellett volna kinyomnom a telefont, és nem tettem. Hogy a francba nem tettem...

-Péntekre van már programod?-hallatszott egyre közelebbről Charlotte hangja.

-Egyelőre még nincs, de mostmár nagyon úgy tűnik, hogy lesz.-válaszolta pimaszul Seb. Majd halk kuncogásba kezdtek, itt pedig már kinyomtam a telefont.
Lehet ezt neki kijelezte, hogy akkor tettem le, mert utána egyből elkezdett hívogatni, de már nem vettem fel.

Nincs konkrét bizonyítékom, de ez is épp elég jel már arra, hogy megcsal. Amitől a legjobban féltem.
Teljesen lefagytam, miután ennek az egész beszélgetésnek a fültanúja voltam.
Nem tudtam mit akarok csinálni, de, annyira eluralkodott rajtam a düh, hogy valahogy muszáj volt kiadni magamból.
Egy tányér bánta. Senki nem volt otthon, így mindent szétzúzhattam volna, de..., valahogy feleslegesnek találtam már utána. Leültem és, sokat gondolkodtam. Még a boltról is elfeledkeztem.
Mit akar ez jelenteni? Hogyan tovább? Ő éli a világát, én pedig várok rá, hogy hűséges lesz, és együtt élünk míg meg nem halunk? Sajnos tudatosítani kellett magamban, hogy az élet rengeteg nehézség elé állít minket és sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt mi eltervezzük. Mindig megvan a mi szép kis elképzelésünk a dolgokról, aztán van hogy kapunk egy nagy megálljt, és akkor minden borul.
Badarság volt azt gondolni, hogy Sebastiannel fogom leélni az életemet. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Szépen indult, de azt hiszem, eddig tartott. Bár még nincs minden veszve, mégis, ma ezt látva, nem sok reményem maradt ebben a kapcsolatban.

Vagy minden azért történne velem, mert Áron az életembe került?
Még én se tudom, hogy mit érzek, Seb főleg nem láthat rajtam bármi erre utaló jelet.
Vagy ilyen nyilvánvaló, hogy össze vagyok zavarodva?
Miért ilyen káoszos minden mostanában?
-Szeretnék végre nyugalmat.-mondtam ki hangosan, mire pittyent a telefonom.
Áron.

Egy csatolt fotó, a következő szöveggel

,,Mámoros álmok" címmel nyílik festménykiállítás a Városi Galériában Kurucz Léna művész festményeivel.
Megnyitó: 2021. 07. 05. 18:00
Belépés ingyenes, ajándék pezsgő mindenkinek!

Áron Kovács: Lehet későn küldöm, de ha ráérsz, nem nézzük meg? :)

Léna évfolyamtársunk volt a gimiben, már akkor is gyönyörű képeket alkotott, nem csoda, hogy kiállítást nyitottak a műveiből.
Elgondolkodtam. Vagy inkább túlgondolkodtam.
Azt mondtam, nyugalmat szeretnék, erre érkezett az üzenet. Akkor az nem lehet más mint egy jel az élettől, ugye?
Visszaírtam neki, hogy szívesen megyek.