Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᏙᎪ́ᎡᎪͲᏞᎪΝ ᏙᎬΝᎠᎬ́Ꮐ

2020. December 9.

Te jó ég, mi a franc történt? Nem is emlékszem hogy hogyan kerültem ide, hol vagyok egyáltalán?
Ilyen, és hasonló kérdésekkel a fejemben ébredtem fel.

-Jó reggelt.-szólalt meg egy kissé rekedtes hang mellettem.

-Olyan dejà vum van.-nyöszörögtem.

-Hát ezt én is mondhatnám.

A szememet még nem bírtam kinyitni, túl világos volt. A fejem pedig majd szét szakadt.

-Hozok neked kávét.-éreztem azonnal hogy az ágy nem süpped be annyira. Seb lemászott mellőlem.

-Ne, ne! Kávét ne hozz. Inkább egy pohár vizet kérek.-ültem fel hirtelen, de azonnal vissza is feküdtem, ez még túl fájdalmas volt. Pár pillanattal később ült le mellém, és a poharat át is nyújtotta. Nagy nehezen felültem, nekitámaszkodtam az ágytámlának, és megittam a vizet.
-Mondd hogy mit csináltam.

-Miből gondolod hogy csináltál valamit?-nevetett.

-Tuti hogy történt valami.

-Meg akartál csókolni.-mondta egyszerűen.

-Ó, te jó ég.

-Nyugi, nem csókoltalak meg. Túl egyszerű lett volna, nem akartad te azt olyan állapotban.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Nagyon örültem neki hogy nem használta ki az alkalmat, és nem csókolt meg, nem csinált velem semmit, amit én nem akartam volna.

-És esetleg ebben az állapotban akarnád?-fogta meg az arcomat, és húzott közelebb magához. Hosszan néztem a szemeibe, és már majdnem megcsókolt volna, amikor a csengő éles hangja zavart meg minket.-Ezt nem hiszem el.-dörmögte, majd indult is ajtót nyitni.
Én megigazítva a ruhámat, indultam lassan Seb után.
Nem láttam hogy ki áll az ajtóban, Sebastian üdvözléséből sejtettem hogy ki az.
-Mit keresel itt?

-Seb, ne haragudj. Túl gyorsan történt minden, én csak. Túlreagáltam. És szeretném helyrehozni amit eleontottunk. Vagyis, amit én elrontottam.-lépett be Alejandra, én pedig tiszta nyugalommal ültem az asztalnál.-Ez meg mit keres itt?-állt meg egy pillanatra amikor meglátott engem.

-Először is, Jasmin-nek hívják, másodszor pedig nem engedtelek be. Nincs itt semmi megbeszélni valónk. Nem hívtalak ide, úgyhogy örülnék ha elmennél.

-Azt hiszem én megyek.-álltam fel szép lassan.

-Nem, nem mész sehova.-mutatott rám Seb, úgyhogy vissza is ereszkedtem a székre.

-Nem gondoltam hogy ilyen hamar túl leszel rajtam.-tette csípőre a kezét Alejandra.

-Az én életemhez, neked semmi közöd nincsen. Elmentél, olyanokat vágtál a fejemhez, amiket egyáltalán nem vártam tőled. Megegyeztünk valamiben, te pedig semmibe vetted. Ezek után te ne gyere vissza, hogy beszéljük meg.

-Azt hiszem tényleg megyek.-álltam fel. A táskámat a vállamra akasztottam, és indultam.-Beszéljétek meg a dolgokat.-mosolyogtam Alejandra-ra, Seb-nek pedig egy puszit nyomtam az arcára.-Majd beszélünk.

-Mégis, mit képzelsz te magadról?-fordult utánam Ale.

-Ki? Hogy én? Jaa, most hozzám beszéltél?-játszottam meg az értetlent, majd győztes mosollyal az arcomon zártam be magam mögött az ajtót.

Teljes nyugodtsággal sétáltam vissza a házamba.  Akkor tűnődtem el igazán, hogy most december van, és itt mekkora a hőség, otthon pedig lehet hogy már hó is van.

Hideg vízzel lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, majd kényelmesbe öltözve ültem le a kanapéra, és a telefonomat kezdtem böngészni. Lora-tól érkezett üzenet.

L: Remélem jól telt az éjszakád Seb-bel. Mégegyszer boldg szülinapot, remélem úgy alakult a tegnap estéd ahogy elképzelted!
Írta, plusz egy fotót is csatolt, amiből nem túl sok látszik, én viszont ott vagyok.

Gyorsan visszaírtam neki, de már hallottam hogy kopogtatnak is az ajtómon. Boldogan indultam ajtót nyitni, azt hittem Seb lesz az. Nagy tévedésemre Brian állt az ajtóban.

-Mintha szellemet láttál volna.-nevetett-Minden oké?

-Öh, persze. Mit szeretnél?

-Hallottam hogy tegnap volt a szülinapod, és gondoltam hozok egy kis ajándékot.-nyújtott át egy tábla csokit, de már be is lépett a házba.

-Köszönöm szépen.-pisolgtam nagyokat. Kicsit túl gyorsan történt minden, nem tudtam miért jött Brian, azok után hogy összesen vagy 2 szót beszéltünk. Túl feltünő volt nekem ez a gesztusa. Nem ilyennek ismertem. Mire utólértem, már a nappaliban üldögélt, én pedig elővettem a kedves oldalamat, és ha már így alakult, gondoltam gyorsan letudom a beszélgetést és mehet.

-Hány éves is lettél?-kérdezte.

-26.

-Hát ez nagyon szuper. Én 29 vagyok.-kezdődik, gondoltam.

-Inni, kérsz valamit?

-Nem, köszönöm.

Ilyen kellemetlen helyzetbe se kerültem még. Valami telefonhívás, vagy valaki igazán kimenenthetne ebből a helyzetből.
A beszélgetés itt el is hallgatott, Brian zavarbaejtően bámult engem, én meg azért imádkoztam hogy menjen már el. Valahogy nem érzem jól magam a tásaságában.
Az égiek meghallották a kérésemet, mert ismét kopogtatott valaki.

-Kinyitom.-ugrottam fel, és már az ajtónál is álltam.

-Én ezt nem így akartam, nagyon sajnálom Jas.-kezdett magyarázkodni Seb.

-Ez egyáltalán nem a te hibád.

-Meg kellene ezt beszélnünk. Van egy perced?-kukucskált beljebb a házba, akkor láthatta meg Brian-t, mert láttam az arcán a csalódottságot.-Oh, látom nem érsz rá.

-Ez nem az aminek látszik. Brian csak beugrott és már menni készült Igaz?-fordultam vissza a nappaliba, és próbáltam jelezni Brian-nek hogy menjen már el.

-Tényleg nem akarok zavarni.-szabadkozott Seb.

-Ne viccelj már. Tudod hogy te sosem zavarsz.-léptem picivel közelebb hozzá.

-Majd megbeszéljük, látom nagyon maradni akar.-nézett Brian-re, aki még mindig nem mozdult a kanapéról.

-Ne menj, kérlek.-fogtam meg a kezét, viszont nem hallgatott rám, elment.-Nagyon szépen kérlek Brian, hogy most menj el, szeretnék egyedül lenni.-mentem vissza a nappaliba és már irányítottam is kifelé a házamból a férfit.

-Komolyan kidobsz?

-Kezdjük ott, hogy be sem engedtelek.-vezettem ki a házból, és rácsaptam az ajtót.

Hogy cseszhetem el így az esélyeimet Sebastian-nel? Teljesen egyértelmű hogy odáig van értem, és én is hasonlóan érzek iránta. Legalábbis szerintem így van. Még csak 11 óra van, de már mennyi minden történt ma.
Azt hiszem most Annára van szükségem.

Azonnal kezembe kaptam a telefont, és hívtam is. Vedd fel, vedd fel.

-Szia Jázmin! Hogy vagy?

-Csak egy gyors kérdésem lenne.

-Mondd nyugodtan.

-Te honnan tudtad hogy szereted Kevint?

-Ez valami teszt?-nevetett.

-Szóval. Állandóan csak rá gondolok. Ha nincs velem, vágyom a társaságára, ha pedig velem van...menekülök annyira zavarban vagyok. Az őrületbe kerget!

-Szivem, te szerelmes vagy. És hogy én ennek mennyire örülök.

-Nem is mondtam hogy kiről beszélek.-álltam meg egy pillanatra.

-Szerinted mondanod kell?-nevetett fel hangosan.-Hát ki más lenne a szerencsés ha nem Sebastian Stan?

-Olyan cikiii.-grimaszoltam.

-Dehogy ciki. Miért lenne? És ha jól tudom ő is így érez, szóval szerezd meg magadnak!