Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᏙᏆՏՏᏃᎪ Ꭺ ᏦᎬᏃᎠᎬͲᎬᏦᎻᎬᏃ

2021. Április 30.

Utazunk hazaaa! Haza Szabolcsba, oda ahol felnőttem.
Miután a hétvégén eltöltöttünk egy triplarandit, (Kevin, Anna, Gitta, Gergő, Seb és én), Budapestet bemutattam Seba-nak, úgy döntöttünk mivel egyenlőre nincs túl sok dolgunk a fővárosban, ezért Kevinékkel hazamegyünk anyáékhoz.

Már annyira izgatott voltam, hogy bemutathatom anyáéknak Seb-et, valamint a környéket ahol felnőttem.

Kora reggel, oké, nem annyira korán, 9-kor útnak indultunk.
Azt hiszem az elmúlt időszakban annyit beszéltem angolul, mint az elmúlt 26 évemben soha. Általában ha Seb is ott van a társaságban, mindig angolul beszélünk, hogy ne kelljen fordítgatni. Mindenki jól beszéli a nyelvet, anyának köszönhetően, úgyhogy ez senkinek nem esik nehezére.

3 órás út után, izgatottan néztem ki az ablakon, amikor hazaérkeztünk Kisvárdára. Már több mint fél éve nem voltam itthon, úgyhogy már nagyon hiányzott a hely.

Egyik utcából kanyarodtunk a másikba, és percek alatt haza is értünk.
Az volt a legjobb az egészben, hogy anyáék erről semmit nem tudtak. Én azt mondtam hogy a hétvégén is dolgoznom kell, Kevin is valami hasonlót füllentett, szóval semmit nem sejtettek abból hogy mi ma hazajövünk.

Azt gondoltam hogy anya ilyenkor már itthon lesz. Péntekenként csak 3 órája van délelőtt a suliban, szóval minden valószínűséggel éppen főz.

Próbáltunk halkan megérkezni, csak sajnos a nálunk vendégeskedő Golden retriever kutyus, -aki az unokatesóméké, csak ők elutaztak, ezért nálunk van- nem ismert meg egyből minket, ezért elkezdett ugatni.

-Sanyiii, maradj csendben!-szóltam rá halkan a kutyusra. Seba pedig értetlenül kapta fel a fejét.

-Elnézést, mi a neve a kutyának?

-Sanyi.-artikuláltam neki jól érthetően, majd halkan elkezdte magában mondogatni a Sanyi szót. Igen, neki ez újdonság volt.

-Mi a franc történik itt?!-futott ki az ajtón anya. Egy kötény volt felkötve rá, alatta pedig egyszerű fekete pólót és nadrágot viselt. Fekete haja copfba kötve, szemüvege pedig a feje tetejére volt tolva. Amint meglátott minket még a kapun kívül, azonnal rohant is oda hozzánk.-Drágaságaim!
Nem is tudom kit öleljek először! Jaaaj de hiányoztatok már! Hogy kerültök ide? Miért nem szóltatok hogy jössztök?

-Épp ez volt a meglepetés anya!-adott egy puszit Kevin anyának.

-Anya, ő itt Seb. Ha már nem jutottunk be hogy bemutassam, csináljuk itt az úton.-húztam közelebb Sebastian-t anyához, kezet akartak először fogni, de végül megölelték egymást.

-Nagyon örülök hogy megismerhetem, kedves Éva. A lánya hihetetlenül hasonlít magára.-nézett felváltva Seb rám, és anyukámra.

-Igen, ezt már sokan mondták. Bár szerintem az apjára jobban hasonlít.-nézett meg jobban anyukám, mintha most látna először.

-Talán az orrunk ami hasonlít apával, de azon kívül mindent tőled örököltem.

-Khm.-krákogott egyet Kevin.-Akkor ha kielemeztétek magatokat, szeretnék beljebb menni.

-Úristen, a krumpli.-kapott a fejéhez anya, majd be is rohant a házba.

Mi megfogtuk a bőröndöket, és elindultunk utána.

-Első benyomás?-néztem Seb-re.

-Olyan mint te. Valahogy így képzellek el téged 20-30 év múlva.

-Szóval hosszútávra tervezel velem. Ez tetszik.-adtam neki egy puszit.

Amint beléptünk a házba, újra úgy éreztem magam mintha csak suliból érkeztem volna haza.
Semmit nem változott a hely fél év alatt se. De komolyan, egy párna se volt feltűnően új. Anyáék nem túlzottan nagy lakberendezők, szóval amíg itthon laktam, én segítgettem az otthon dekorálásában, rendezgetésében.

Balra volt a kis étkező, és abból nyílt tovább a konyha. Jobbra pedig a nappali, és anyáék hálója; és a lépcső, ami az emeletre vezetett a mi hálószobáinkhoz.

-Gyerekek, 10 perc és kész lesz az ebéd. Mossatok kezet, rendezzétek el a szobákat, nem volt időm kitakarítani, mivel nem tudtam hogy hazajössztök, de utána gyertek enni.-kiabálta anyukánk a konyhából.

-Hallottad ezt? Mossatok kezet! Mintha 13 éves lennék.-suttogta Kevin, érdekes módon ezt anya meghallotta.

-Király Kevin Róbert! Hallottam!

-Róbert?!-nevetett fel hangosan Anna.-Ezt nekem sose mondtad hogy van egy második neved.

-Micsoda titkok derülnek itt ki.-kaptam a számhoz, meglepődést imitálva.

-Mostmár tényleg leszállhatnátok rólam.-indult meg az emeletre Kevin.

-Leendő sógornőm, milyen titkokat kell még megtudnom a leendő férjemről?-karolt belém Anna.

-Itt mindenki hosszútávra tervez?-néztem rá meglepődve, Seb pedig elnevette magát.-Nem tudok más titkot a bátyámról. Ezt ne tőlem kérdezd.

Miután berendezkedtünk a szobámba,- ami főleg nem változott semmit, a Justin Bieber-es posztert úgy kellett gyorsan lekapnom a falamról, még gimiből maradt fent- lementünk megebédelni.

A véletlenek sokasága csak folytatódott mivel anya paprikás krumplit főzött, én pedig elmondhattam Seb-nek hogy ez egy igazi szabolcsi paprikasz kurli.
Nagyon ízlett neki.

Majd apa toppant be, nagy meglepetésünkre, meg az ő meglepetesére, hiszen senki nem számított a másikra.

-Örülök hogy megismerhetem uram!-rázott kezet vele Seb gyorsan.

-Én úgyszint! Viszont...-kezdett bele apa a mondókájába.

-Nem fogok fájdalmat okozni a lányának. Megígérem!

-Ajánlom is!-ütögette meg apa a vállát. Oké, ez könnyebben ment mint gondoltam.