Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ᏦᎪᎡᎪΝͲᎬ́Ν

2021. Január 16.

Én még ennyire beteg szerintem életemben nem voltam. Éjszaka 40°-os lázam volt, hiába vizesruháztam a homlokom, nyakam, vettem be gyógyszert, nem hatott semmit. Egyszer azt hittem megfulladok a ruhában, nem kaptam levegőt, elöntött a forróság, pár pillanattal később pedig 2 takarót húztam magamra annyira fáztam.
Reggel remegő kezekkel, és lábakkal vánszorogtam ki a konyhába, hogy egy forró teát csináljak, hátha az majd segít.
Mára be volt tervezve a forgatás, úgyhogy míg a vizet felfőztem, Dorothyt nagy nehezen felhívtam.

-Szia Dorothy!-szóltam bele halkan.

-Jasmine! Minden rendben?! Nagyon rossz a hangod!

-Csak szeretnék szólni hogy nagyon gyenge vagyok, egész éjjel nem aludtam, nem tudom mi van velem, de nagyon beteg vagyok. Azt hiszem ma nem tudok menni a forgatásra.-ezt egy szusszra elmondtam, viszont hirtelen nagy levegőt kellett vennem, hogy tudjam majd folytatni.

-Jasmine, figyelj ide. Maradj otthon! Nagyon félek hogy ez mind a Covidra utaló jel. Szólok pár doktor ismerősnek, kimennek ma hozzád, letesztelnek!

-Dorothy, ilyet ne is találj ki! Biztosan nem koronás vagyok! Szerintem csak összeszedtem valamit, jól leszek hidd el.-ellenkeztem. Most aztán pont nincs ahhoz idegzetem hogy bezárjanak.

-Jasmine, ez nagyon komoly dolog. Ha még bárki jelentkezik ilyen tünetekkel, két hétre le kell állítani a forgatást. Kérlek, hogy ezt most bírd ki.
Sebastian hogy van? Őt is kellene tesztelni, nem gondolod?

-Tegnap este visszaköltöztem a saját lakásomba, nem tudom hogy az elmúlt 12 órában neki voltak e tünetei. Tegnap még jól volt.

-Hogyhogy visszaköltöztél? Összevesztetek?

-Hosszú lenne elmondani. De nem is fontos.

-Pihenj sokat, majd még felhívlak mielőtt mennének tesztelni.

-Nagyon köszönöm Dorothy. És elnézést ha felfordulást okoztam.-kértem még gyorsan elnézést. Nem akarok ekkora galibát ebből.

-Ez nem a te hibád. Lehet már mások is elkapták, ha a vírusról van szó. Minden rendben lesz!

Miután abbahagytuk a telefonálást, elfogyasztottam a citromos teámat, egy takaróba burkolózva. Bár az ízét, illatát nem igazán éreztem...
Így még semmilyen betegség nem gyengített le.

Benéztem a hűtőbe hogy mennyi dolog van, amiből majd főzni tudnék, és elég szomorúan vizsgáltam a kis polcokat, ugyanis nem volt roskadásig pakolva különböző fogásokkal. És mivel nem akartam elhagyni a házat, másokat veszélyeztetni, muszáj voltam felhívni Lora-t.

-Szia Jasmine! Mizujs?

-Szia Lora. Szükségem lenne egy kis segítségre.-
Miután Lora teljesen kétségbeesett, végighallgatta hogy hogy vagyok, majd leadtam neki a szükséges termékeket, amikre szükségem lenne.

Ismét egy váratlan ,,hullám" miatt erőtlenül a kanapéra estem, és leírhatatlanul fájdalmas volt bármit is csinálnom. Fájt levegőt vennem, meginnom a teát, vagy csak kisétálnom a WC-re.

Már majdnem elbóbiskoltam, amikor erőteljes kopogásra kaptam fel a fejemet.

-JAS!-kiabálta. Már csak erről a becenévről is egyből rájöttem ki az, hiszen csak egy ember hív így.

-Seb, menj haza. Nagyon beteg vagyok, nem engedhetlek be!-próbáltam kiabálni, de nem hiszem hogy hallotta.

-Tudom hogy haragszol rám a tegnap történtek miatt, de hívott Dorothy, és nem akarlak magadra hagyni!
Jasmine engedj be!

-Seb, ne gyere be, még elkapod.-kuporogtam a kanapén, kicsit sem jól.

-Jas. Muszáj bemennem.

-Be ne merj jönni! Ki tudja ha elkapod mi lesz veled...

-Nem érdekel!-vágta be az ajtót, kicsi sem foglalkozva azzal hogy az zárva volt, és hogy megfertőzhetem.-Még hogy jól vagy.-indult meg felém amikor meglátott.

-Ne gyere tovább!-állítottam meg kb 2 méterre tőlem.-Nem akarom hogy beteg legyél.-köhögtem a mondatom végén.

-Jasmine, nem érdekel hogy mi lesz velem. Most az a lényeg hogy szükséged van rám. Vagyis valakire, aki gondoz téged.-jött közelebb és leguggolt hozzám.

-De neked forgatnod kell.-mondtam halkan.

-Senki nem forgat. 2 hét szünet van. Rengeteg stábtag volt már rosszul tegnap is, ma mégtöbben panaszkodtak, úgyhogy leálltunk. Itt maradok veled, akár akarod, akár nem.

-De nem várom el tőled. Ha bármi bajod esik, én nem fogom megbocsájtani magamnak.-gyűltek össze a könnyek a szemembe.

-Édesem, kérlek hogy ne sírj! Minden rendben lesz.

-Nagyon félek.-jött ki rajtam az elmúlt egy napi idegeskedés.-Nem tudom hogy milyen hatással lesz rám, azt sem hogy rád. Felborult az egész rend körülöttem, életemben nem voltam még ilyen beteg, levegőt alig kapok, és rettegek. Rettegek Seb.-hajtottam a fejemet a vállára, és úgy kezdtem hangosan sírni.

-Itt vagyok, segítek neked. Azzal ne foglalkozz hogy velem mi lesz. Most az a legfontosabb hogy te legyél jól!

-Nem is lenne szabad senkivel érintkeznem.-hátráltam egy kicsit.

-Igen?-vonta fel a szemöldökét.-Figyeld csak.-lassan kezeit az arcomra vezette, és közelebb húzott egy hosszú csókra.-Még a szád is lángol.-suttogta halkan.

-Mondtam már hogy egy angyal vagy?-mosolyodtam el.

Délután megérkeztek minket tesztelni, ami, hát kicsit sem volt kellemes, Seb kezét szorítottam végig. Aztán Lora is meghozta a hatalmas szatyor bevásárolt dolgokat, amiket kértem tőle.

Az túlzás hogy jól voltam késő délután, inkább azt mondanám hogy jobban voltam. A fejem se fájt már annyira, valamint a lázam is csillapodott. Te jó ég, hogy ennek mikor lesz vége...

Sziasztok!
Sajnos azért tudom így ezt a vírust, és tüneteit ennyire részletesen leírni, mivel még szeptemberben én is átestem rajta, kevés tünettel, tényleg semmi komoly gondom nem volt, anyukám sajnos nagyon nehezen viselte...
Remélem ti mind jól vagytok! Vigyázzatok magatokra nagyon!🥰🤍