♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 2 rész

Bip! Bip! Bip! Ugh...fent vagyok! A fejemre tettem a párnát, hogy lustizzak még egy kicsit, de a drága barátnőm nem hagy.

- Soooya~kelj fel~! Soooyaa~ - rázta enyhén a vállam

- Fent vagyok.... -szempillantás alatt eltelt egy hét, ami azt jelenti ma suli. Felálltam az ágyból a fürdőbe véve az irányt. Megmostam jól az arcom, a fogam, végül egy gyors, felfrissítő zuhanyt vettem. Kivettem a szekrényből egy fekete szoknyát, illetve egy babakék felsőt. A hajam kifésültem majd befontam. A smink se hű de nagy szám. Szempillaspirál meg szájfény az egész.
- Tzuyu! Mi van reggelire? - kérdeztem átölelve oldalát.

- Gyümölcssaláta lesz. - megkavarta még egy párszor aztán ugyanabból a tálból ettünk. A mosogatás nem a kedvenc házimunkánk, szóval inkább eszünk közösen egy tálból. Az egyetemre érve a diákok akik persze ismertek kedvesen köszöntek nekem és Tzuyunak.- Mi az első órád? -kérdezte miközben a szekrényében kutakodott.

- Matek. - jól kezdődik a napom mint ne mondjak.

- Neked? -kérdeztem én is.

- Nekem zene. Idén sincs egy, de egy közös óránk se. - bigyesztette le ajkait.

- Annyi baj legyen, úgy se hiányoznál. - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire ő duzzogva a vállamra ütött

- Mennem kell. Tali később! Csá csajszi! - integetett, majd szép lassan eltűnt a láthatárról.

- Soya! - kezemet a mellkasomra tettem ilyedtségembe.

- Yaa! Megijesztettél. - a szívem majd kiugrik a helyéről.

- Mi az első órád? - dőlt neki a szekrénynek.

- Mit érdekelt téged Park? - bezártam a szekrényem, indulva az órára.

- Gyerünk baba! Nem halsz bele ha elmondod. -megálltam szembe vele fordulva, kezem pedig mellkasom elé fontam.

- 1. Ne szólíts babának! 2. Meg miért érdekel? - leutánozva engem ő is keresztbe fonta kezét.

- Minek vágol ilyen hisztit egy szimpla kérdés miatt? Csak arra voltam kíváncsi mi az első órád te lüke.- megforgattam szemem rajta. Kikészít reggel korán.

- Matek az első órám. Most már örülsz, hát még szép hogy.- mentem tovább a folyosón, úgyis elkések miatta.

Jimin elkísért a teremig, aztán be is jött. Mindenki az ajtó felé nézett, pontosabban Jiminre. A majom iszonyatosan népszerű, főleg lányok körében.

- Hét perc késés már az első napon Miss Il, és miért nem lepődöm meg? Mr. Park. - ahogyan a lányok közt népszerű kinézete miatt, ugyanúgy a tanárok közt is, csak viselkedésének köszönhetően.

_______________

Istenem! Szeretem a matekot, de a professzornő olyan unalmassá varázsolja az órát, hogy még ő is ásitva tartsa. A mellettem szundikáló fiúra néztem, aki az óra elején feladta. Nem csoda, hogy a tavaly megbukott matekból. Egyáltalán hogy járhatja újra a másodéves matek órákat?

- PARK JIMIN!!! - összerezzentem a nő kiabálásától, de nem csak én. Egyes tanulók mellkasukat fogták meddig Jimin ébredezett.

- Azt mondtam otthon tessék aludni nem az én órámon!! - a tanárnő ordíbált Jimin meg bólongatott. Mi a franc?! Egyik szeme csukott, a másik CSAK félig van nyitva. Nem is tudja a tanárnő kitörésének okát. Az óra befejezésekor már indultam volna ki a teremből mikor a professzornő megszólított. -Miss Soya és Park Jimin maradjanak egy percre. - mindketten a nőhöz közeledünk.- Mr. Park ugye tudja, hogy milyen rosszul ál matekból? - minek kellek én ide? Az ezüst hajú bólongatott.- Ha idén se teljesít legalább 70 pontig, lemondhat a táncikálásról.

- Mi van?! - akadt ki Jimin. Én most sem értem nekem ehhez mi közöm van.

- Amit halott. Miss Soya arra kérném önt, hogy tanítsa ezt a bugyutát matekozni. - bátor egy tanár ilyesmit mondani a diák előtt, de MI!?

- Miért én? - a világ kincséért sem szeretnék Jiminnel tanulni.

- Mert ön remekül teljesít minden egyes órámon. Ennyit akartam. - tette karjára posetáját.- További szép napot!

- Ta- tanárnő... - és kiment. Idegességemben otthagytam Jimint magába, viszont ő ezt nem fogadta jól és utánnam jött.

- Várj csak! -felcibált a tetőtérre a nyomorék.

- Fáj te hülye!! - csavartam ki csuklóm szorítása alól.

- Eszem ágában sincs lemondani a táncról! - csapott a hátam mögötti falba.

- Akkor jobban jársz, ha neki látsz tanulni. - barna szemei elsötétültek. Kicsi lépéseket tett felém amitől hátrálni kezdtem mig a hátam neki nem simult a durva falnak. Két kezét a fejem mellé támasztotta megnehezítve menekülésem.

- Jobban jársz ha segítesz.

- És ha nem? - önelégült vigyora felkerült tökéletes arcára.

- Drágám ez nem tőled függ. - nagyot nyeltem.

- M-mit akarsz tőlem? - tekintete ellágyult. Annyira közel hajolt az arcomhoz, hogy összeért az orrunk.

- Légy a tanárnőm!