♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 9 rész

Istenem! Hogy lehet ilyen ügyetlen? A tánc teremben gyakoroljuk a páros táncot, de valahogy sehogy se jön össze ez a koregráfia.

-Soya ne állj már 10 méterre tőlem! -megfogta magát és leült a sarokba duzzogni. Áldja meg az ég a türelmem.

-Most meg minek duzzogsz asszony?- katasztrófa. Leültem mellé. Karba tett kezekkel elfordult tőlem. Én kéne puffogjak helyette. 1 órája gyakorlunk, de a világért sem tud fokuszálni arra, amit csinálunk.

- Akkor haragudj! Nem fogom enni veled az egészségem. -mondtam inkább magamnak az utolsó szavakat.

                              • Soya pov

Még kiabál itt velem. Jimin távozása után a sarokba maradtam. Sajog a fejem. Nem tudtam jól aludni az éjjel, ezáltal a kedvem sincs a toppon. Az ajtó nyílására lettem figyelmes.

-Nem fogok bocsánatot kérni. - makacskodtam. Egy lágy kuncogás visszhangzott a teremben. A személyre néztem, aki nem Park volt.- Wonie? - Tae Wonnal nagyon jól összehaverkodtunk az elmúlt pár hetekben. Igen, nehéz elhinni, de az idő olyan gyorsan repül, hogy észre se vettem, és már két és fél hónap telt el.

- Szia édes!- felálltam, hogy megölelhessem. Bírom a fejét.- Mit csinálsz itt kedvesem, magányosan üldögélve a sarokba? - simított fejem bubjára.

- A táncot próbáltuk. - Tae Won mosolygós arca átváltott egy frusztrált kifejezésre. - Mi a baj?

- A Jimin gyerek miatt ücsörögtél a sarokban?- biccentett fejével a helyre ahol percekkel ezelőtt gubbasztottam.

- ...nem Tae Won...- egy szót sem szólt. - Na~ne vágj ilyen pofát! - csiptem meg orra hegyét.

- Féltelek, tudod jól, hogy nem bírom a képét. - sóhajtozott.

- Aww~aranyos vagy, de szükségtelen. - mosolyogni kezdett újra

- Baba~!- az emlegetett hangjára az ajtóhoz pillnatottam. Ahogy meglátta a velem lévő fiút valami megvàltozott benne. -Te meg mi a tökömért vagy itt?- lépet közöm és Tae Won közé.

- Mert úgy állt fel, képzeld. - Jimin összeszorìtotta állkapcsát, úgy gyilkolta Tae Wont a tekintetével.

- Oké...menned kéne Wonie. Beszélünk miután vége a gyakorlásnak. - vállától fogva kiirányítottam a teremből.

- Minek kellett ide jönnie?- az ajtóból megfordulva, Jimin gyors léptekkel indult meg felém.

Az hátam az ajtó felülethez csapódott, olyan gyorsan léptem hátra én is vele együtt. Két kezét a fejem mellé helyezve engem sarokba tett. Ilyenkor azt se tudom mit kezdjek.

-Elvitte a macska a nyelved, hogy nem beszélsz? - a cipőm orrát kezdtem el bámulni. - Kérdeztem valamit! - ordított az arcomba. -Figyelj rám...- mondta halkabban, de a domináns hangnem nem maradt el. - Figyelj rám! - ütött a falba, amitől a szívem hevesen kezdett el verni.

- Most miért viselkedsz így? - néztem fel rá nedves szemekkel. Bólongatni kezdett, majd erősen rászorított a derekamra.

Felszisszentem a fájdalomtól. Elakartam dobni magamtól, azonban esélytelen. A szabad kezével összeszorìtotta az államat. Agresszívan csapott le remegő ajkaimra. Mohó és erőszakos. Nagy nehezen eldobtam magamtól. Egy olyan pofont kapott amilyen erőset csak tudtam adni.

- Kinek képzeled magad!?- levettem az egyik lábamról a torna cipőt, azt vágtam hozzá. Közeledni kezdett. - Ne!! Ne gyere a közelembe, ha jót akarsz magadnak! Mit érsz el vele, ha te engem bántasz? Rajtam szeded ki minden dühödet! Akárhányszor próbálok veled kedves lenni, te egy falat húzol magad elé! Átok vagy számomra, mióta csak megismertelek. - Jimin arca meglepett volt- Bántol Jimin! Ahogy csak tudsz, bántol engem! Lassan összetörök miattad! - eddig bírtam...a földre rogytam sírva.