♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 13 rész

Soya a táncetermes dolog után hozzám se szólt, nem mintha mióta a drága Tae Wonjával van, beszélne velem, de most teljesen kizárt az életéből. A matek professzornő is szolt, hogy pár nappal ezelőtt Soya lemondta a korrepetálást. Aval fenyegetett, hogy képes lesz újra eggyessel zárni, ha megtudja mit csináltam a lánnyal. Hasztalanul koptattam a számat, mondva, hogy semmit.

Taehyung egyből egy tükrött nyomott a képembe, amitól vissza rázódtam.

- Milyen lett? - átfestette az ezüst hajamat feketére és megígazgatta.

- Whoa... Taehyungie te mehetsz fodrásznak. -tapogattam meg a hajam.- Remekül néz ki, mintha egészséges lenne. -nevettünk mind a ketten kijelentésemen.

- A stressztől hull a hajad haver. Próbáld meg elvonni a figyelmed a negativ dolgoktól. Soyáért ne aggódj, Tzuyu ott van. -veregette meg a vállamat. Igaza van Taenak. Most, hogy nem korrepetál, magamban kell tanuljak, a gond az, hogy két órát kihagytam már. Nehéz lesz bepótolni.

- Ahmm...akkor készülődj, egy és fél óra van még a fellépésig. Sok siker! -szögdécselt ki a lakásomból. Kiváncsi vagyok ő miben lesz. A tánc tanár év elén említette, hogy a ruhákat sajnos mi kell megoldjuk. Az én esetemben könnyen megoldottam. Jó lenne még útójára elgyakorolni, ámde lemerem fogadni az a zsiráf úgyse engedné. A próbákon is képes volt ott ülni. Simán figyelem kivül hagytam volna, ha nem zavart volna minden mozdulatnál. Egy óra elteltével felállt azt mondva, lejárt a próba idő, szó szerint kivette a lányt a karjaimból a tánc közepén. Remélhetőleg a szinpadról nem fogja leráncigálni Soyat, mert akkor a saját kezemmel folytom meg.

Kivettem a kis szürkés kék dobozból az ezüst nyakláncot. Egy fél hold díszelgett rajta. Ha bele gondolok, bánom, hogy nem hordtam eddig. Soyatól kaptam ajándékba a szülinapomra. Betettem a nyakamba és gyönyörködni kezdtem benne. Még mindig emlékszem az arcára, mikor kezembe nyomta az ajándékos dobozt.
__________________

A szinpad mögött várok. A mi sulink az utólsó, mint mindig. Tzuyu a helyéről figyeli, ha jönne Soya. Hol vagy Baba? A szinpadon lévő párt megtapsolták majd lejöttek. A körmömet kezdtem el rágni, mikor Soya villám sebeséggel, mezitláb szaladt hozzám. Egy gyönyörű, piros selyem ruha volt rajta, kiemelte formáját. Nem volt se túl hosszú, se túl rövid. Hasonlított azokra a ruhákra amiben tangózni szoktak, mondjuk a koreográfia kicsit hasonlít a tangóra.

- Sajnálom, siettem ahogy csak tudtam.- hajolt meg enyhén. Feszülten körbe körbe nézett, megölelném, viszont ha azt a majmot keresi ilyen nyugtalanul, akkor nem zaklatnám fel a paradicsomot jobban, amugyis zavaros lehet.

- Baba minden okés? -a számra tettem a kezem mikor realizáltam, hogyan neveztem. Időnk se volt egymáshoz szólni, mert hívtak a szinpadra. Soya egy kettő felhúzta lábára a magas sarkút és felléptünk.

Mindenki tapsolt míg elnem indult a zene. Eleinte lassú tempó majd tempósábbá vált. Mélyen a szemembe nézett, egymásra fókuszáltunk, ez a páros tánc lényege, hogy összpontban legyünk, érezzük egymást. A féltékenység szagát messzirőnen érzem. A zsiráf felé pillantottam, vérben forog a szeme. A tánc végéhez érve mindenki hangos tapsal gratulált. Soya nagy mosollyal ugrott a nyakamba. Átöleltem amilyen erősen csak tudtam, azért vigyázva össze ne nyomjan vékonyka lényét.

- Életemben nem éreztem magam ilyen boldognak mint ahogyan most! - ugrándozott rég nem látott édes mosloyával az arcán.

- Azt látom. - kuncogtam el magam gyerekes viselkedésén, azonban a kedvem elszállt mihelyt észrevettem Tae Wont idegesen trapolni a lány felé, aki persze ezt nem tudja, mivel háttal van neki.

- Biztos mi nyer- oh...Wonie! -fordult elé Soya. -Miért vagy ideges? -biccentette oldalra a fejét. A lány kezéért nyult, de mielőtt elráncigálta volna kezet fogtam vele. Undorító...

- Jó látni...haver. -az utolsó szóhoz tényleg gyomor kellett. Soya össze csapva tenyeret mondta.

- Végre nem marjátok egymást! -örülök, hogy ennyire boldog, és nem jön rá miért is fogtam kezet a barátjával. Később ráér realizálni.

- Édes ~ -Tzuyu és Taehyung jöttek hozzánk. - Ragyogóan tancoltatok. Amúgy hol voltál? Láttam ahogy ide rohantál mezítláb.

                                •Soya pov.

Nem lepődtem meg Tzuyu kérdésen, sőt várható volt.

- Sokáig készülődtem. -Tzuyu egy "o" alakban formálta ajkát. 

- Soya beszélhetünk, négy szem közt, ha lehet. -arrébb mentünk a többiektől.- Sajnálom...egy hülye seggfej vagyok, csak a tudat, hogy az az idióta keze rajtad van, kihoz a sodromból. -türte a fülem mögé az arcomban lévő tincset 

Az igazság az, hogy nem azért késtem mert sokáig készülődtem. Tae Won átjött Tzuyu távozása után nem sokkal. Volt egy kis vitánk, a fellépés miatt. Megértem, hogy félt, de bíznia kell bennem.

- Tae Won én szeretlek. -  - mondtam magabíztosan. Mostmár tudom, hogy Jimin iránti érzéseim, csak illúziók voltak. - Bíz bennem, ahogy én benned. Én tartom az ígéretem, távol tartom magam Jimintől. Légyszí te is tartsd be és ne légy féltékeny.

- Értem édesem. Sajnálom. -puszilt homlokomra.- Szeretlek. -húzott egy mély csókba.

A szenvedélyes csók után a szinpadra hívták a párokat. Az izgalomtól kiugrik a szívem a helyéről. Egy pár másodpercnyi csönd volt, mielőtt kihirdetése a nyertes csapatot. A nevünk hallatán felugrottam örömömben. Tzuyu ordítva ugrott rám. Megünneplés képpen, a tánc tanár meghívott mindenkit pizzázni, de mivel Tae Won randira hívott, inkább lemondtam.

Így teltek a napjaink. Az ünnepeket Tae Wonnál töltöttem. A szülei tárt karokkal fogadtak, irtó kedvesek voltak, az anyukája azóta is minden nap legalább egyszer rám csörög, hogy mi a helyzet velem. Tzuyu ugyanúgy el van magának Taehyunggal. A két dilibogyó, nem tudom miért nem jönnek már végre össze. Ami velem kapcsolatos, az, hogy napról napra egyre jobban beleszeretek Tae Wonba. Miket képzeltem én az elején, én meg Jimin... Ritkán futottam össze vele. A matek órákon is távol ülünk egymástól.

Egy szempontból kicsit szomorú vagyok, azért valamilyen szinten barátok lettünk abban a két hónapban. Az apja egyszer meglátogatott a múltkori  beszélgetésünk után, ugyanazzal a témával kapcsolatban. Pénzt ajánlott, természetesek nem fogadtam el. Több mint az összeg fele megvan apám kórházi számlájára. Nincs szükségem az ő pénzére. Ami Jimint illeti, a hetekben próbálkozik kommunikálni velem, fel jön Taehyunggal, ahányszor csak meglátogassa barátnőmet. Ötletem sincs mi jár a fejében, de remélem békén hagy.

- Babám mehetünk? -fogott derekamra Wonie. Reggelente ő fuvaroz engem és Tzuyut az egyetemre.

- Persze sógorkám! -veregette meg barátnőm a vállát

Lementünk az autójához majd beszálltunk. Az utat végig tracsoltuk és röhögdécseltük, mint minden más reggel. Az életem szebb lett mióta Tae Wonnal vagyok. Az ígéretet is tartja. Nem féltékenykedik, bízik bennem.

- Tali később! - nyomott egy gyors puszit az ajkamara indulva az órájára

- Oké, szia! -integettem .Ép indultam volna, mikor Jimin jelent meg mögöttem.

- Jó reggelt Baba! -mosolygott édesen