♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 27 rész

                        •Jimin pov

 Egyenként megszbadultunk a ruhadrboktól, a zuhany alá állva. Megigértem, hogy nem nyúlok úgy hozzá. Eszem ágában sincs bántani. Ahogy a meleg víz elérte a bőröm, felsóhajtottam. Soya háttal nekem, vizesítette hosszú gesztenye barna haját. Nem volt a legokosabb ötlet a világon. Hogy gondolhattam, hogy nyugott leszek mellette, főleg a zuhany alatt.

Ruhával rajta elveszítem a fejem, hátakkor meztelenül. Kurvára megnehezítem a saját dolgom. Karjára simítottam, picit közelebb húzva. El söpörve válláról nedves hajtincseit, ajkaim nedves bőrére tapadtak. Hasa körül összefontam karom, háta teljesen mellkasomhoz simulva. Semmit nem mondott vagy csinált. Nem ellenkezett. Fejét hátra dötve, hagyta tovább lepjem el nyakát és vállát apró csókokkal. 

 Az igéretemet teljesítve, lezuhanyoztunk. Igaz majdnem egy orát álltunk a zuhany alatt miattam, de kértem, hogy szóljon, ha kényelmetlenül érzi magát. - Ez a legkisebb pár boxerem Soya. Szerintem ez jó lesz rád. - hagytam az ágyon a kivett ruhákat. Kimentem a szobából, mig felöltözik és elintézi a dolgait.

- Kész vagyok! - hatalmas rá a pulcsi. Elővette a hajszárítót, leültetve az ágy szélére. - Megfázol. - kezdte el szárítani vizes hajamat. Elálmosít, mikor igy játszik a hajammal. Hasára döntve homlokom, öleltem át vékony derekát.

- Tudod mennyire szeretlek? 

- Tudom. - túrt hajamba meleg ujjaival. - De te tudod én mennyire szeretlek? -kérdésétől elkuncogtam magam azt követve a bólongtás. - Nem kell szavakban kifejezd az irántam érzett érzelemeket. Minden egyes tapintásod elárulja azt.

- Szeretlek ölelelni, csókolni...Szeretem, ha a közelemben vagy. - figyeltem, ahogy szemei felcsillognak mosolyával együtt. - Jól esik ha vigyázol rám, mint most.

- Te cuki pofa! - puszilt homlokomra. - Fél órával ezelőt, a zuhany alat faltál volna fel. Most meg ilyen ártatlanul viselkedsz. 

_____________________

Hajnali kettő van. Ahelyett, hogy aludnák, arcvonásait vizsgálom. Halkan szuszog, egyik keze engem ölel, mig a másik arca mellett pihen. Annyira elvakított a büntudat, a harag és gyász, hogy másfél évvel ezelőtt észre se vettem milyen gyönyörű.  Nem vigyáz magára. Késő estig dolgozik az órák után. Haza megy és tanul. Nem egyszer volt, hogy hulla fáradtan ment be az egyetemre. Egy részt ezért is alszik éjszakákat nálam. Fontos számára a tanulás, de az egészségét sem szabad elhanyagolnia. Finoman, hogy fel ne ébresszem, megcsókoltam.

- Hmmm...mi a gond? - kérdezte álmos hangon.

- Nem tudok aludni.... - karjaim közzé bújt, simogatva hátam. - Soya? - fel hümmögöt jelezve, hogy ébren van és halja. - Sajnálom.... Sajnálom, azt a sok bántalmazást.

- Mi ütött beléd az éjszaka közepén? - könyökölt fel. Még én se tudom. Egyszerüen rettegek a gondolattól, hogy nem lesz mellettem, hogy apám őt is elkergeti tőlem. - Jimin, apukád miatt vagy ilyen frusztrált, úgye? - nem dobhatom rá ezt a terhet is. Elég neki a sajátja.

- Aggódom, nem nagy ügy.  Aludj tovább.

____________________

- Miért nem költöztök össze, ha már amúgyis nálad alszik? - bökött vállba Taehyung. Hazudnék, ha azt mondanám, nem járt ez az ötlet a fejemben.  - Talán apád látná, komoly a szándékaid Soya felé.

- Kétlem. Biztos azon agyal most is, hogy válassza el tőlem Soyat. Képzeld el mit tenne, ha velem élne. - mondtam vissza ugyanazon a hangherővel. 

- De...elmondtat neki? Tudod...az eljegyzést? - kiváncsiskodot.

- Nem. Nem lesz rá szükség. Megoldom. - a nap hátralévő részében egyetlen egy dolgon járt a fejem. Anyát sem szeretném evel bosszantani, van otthon elég. Legálabb ő tudja mennyire szeretem Soyat.

                           •Soya pov.

A napokban kifáradtam mindenhogy. A vizsgák a könyökömről csöpögnek, annyit beszélnek róla a tanárok " Tökéletes jegyeket várok!" "Ne legyetek lusták tanulni!" " Minek vagytok egyetemisták, ha nem vagytok képes ennyit sem megtanulni?"  Az agyamra mennek. Jimin is fura. Elássa magát a gondolataiban. Nagy hatással van rá mr. Park, csak sajnos rossz értelemben.

- Miss Soya! Van egy perce? - letettem az ürest tálcát Nayeon imo mellé. Egy " Mi a gond?" nézést vágva megráztam a fejem.
-  Nehezemre esik ezt elmondani. Szeretnék köszönetet mondani az szorgos munkádért az elmúlt években. - bamba képpel és összeráncolt homlokkal néztem a főnököm.
- Nincs szükség rád a kávézóban. A mai napot ledolgozod, de holnap ne gyere be. A havi fizetést is megkapod. - tette ki az asztalra a narancssárga borítékot - Ennyi a mondani valóm. - feldolgozatlanul kavargott a fejemben a férfi szavai.

- Soya, mond már mi történt? - ült le velem szemben. - Mi ez? 

- Az e hónapi fizetésem. Kirugott, holnaptól állástalan vagyok. - dörzsöltem meg az arcom. A francba. Hat éve dolgozom itt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz az utolsó munka napom itt. - Azt mondta, hogy nincs rám már szükség.

- De hiszen ép ellenkezőleg! Akkor én leszek az egyetlen pincér, hogyne lenne rád szükség. - háborodott fel. -Annyi év után, képes volt kitenni egy ilyen ürüggyel. Nem néztem volna ki belőle. - fonta össze mellkasa előtt a karját, csalódottan csóválva a fejét.

- Nem baj az. - sóhajtottam fel. - Jövök látogatóba Nayeon imo. - igyekesztem jobb hangulatot teremteni.

_________________

- És akkor most hol fogsz dolgozni? - kavart bele a ma esti gőzölgő levesbe.

- Nyilván valóan sehol Tzuyu. A vizsgák után keresek munkát. Sajnálom, hogy egyedül kellesz intézd az anyagi gondokat egy idejig.

- Ne butáskodj. A nővérem vagy. Addig osztom szorzom, mig elég lesz. - csalt egy apró mosolyt számra. - Ne szomorkodj eonni , mostanában lehangoltnak tünsz. Esetleg Jimin az oka?

- Szó sincs, csupán fáradt vagyok. - vágtam szeletekre a húst. Tovább csevegtünk apróságokról mint arról az idegesítő nőszemélyről Tzuyu munkahelyéről. Állitása szerint velünk egy idős, de annyi pénze van, hogy simán felvásárolhatná az egész ruhás boltot. Vacsora után totyogva elvonultunk a szobánkba. Ez a hét ne ismétlődjön meg. Majdnem elaludtam, mikor a telefonom csöngött.

-  Lejönnél, hiányzol... - elhúztam az ablaktól a függönyt megpillantva Jimint.

- Egy pillanat és lent vagyok. -felvettem a cipőm, leszaladva. - Jiminie! Tisztában vagy vele, hogy hajnali egy óra van? - kötekettem vele egy kicsit.

- Igen. De hiányzol. - csókolt ajkaimra. Ezen a héten alig beszéltünk, végig itthon aludtam, ezért este sem voltunk együtt. - Nem maradsz velem éjszakára? Megvagyok szokva, hogy mellettem alszol. Kín volt lefeküdni, csupán azért, hogy órákat forgolódjak.

- Az éjszaka közepe van...