♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 38 rész

                                • Jimin pov.

- Mindent elmagyarázok, csak hallgass végig. - csöndben, vártam, hogy végre valahára megmagyarázza ezt az egész őrületet. - A baleset után rá egy hónapra költem föl. Mr. Park jól emlékszem a karószékben várta, hogy felébredjek. - a szivem nagyott dobbant apám felhozatára. - Mikor kinyitottam a szemem és tisztán tudtam gondolkodni, mekérdeztem mi történt. Egy világ borult velem össze, mikor azt mondta mindenki hallottanak tud engem. Te is... - mutatott rám. - Az ölembe tett egy táskát amiben kiderült elég pénz volt, hogy jól éljek éveken át. Azt mondta mennyjek el az országból, nincs rám többé szükséged. Mennyasszonyod van és nemsokára egybe keltek. 

- Tehát fogtad magad és ki jöttél Franciaországba. - flegmázott Taehyung.

- Taehyung kérlek... - durcássan a kanapé háttáblájához dobta magát. - Folytasd!

- Én nem akartam eljönni otthonról. Szerettelek volna látni, de ez megvolt tiltva számomra. Eltiltott tőled. Megfenyegetett hogy bántani fog, ha Koreába maradok. Nem tehettem mást. Eljöttem... Nagyon sajnálom... - sütötte le tekintetétt kezére.

 A szobára hatalmas nagy feszültség zúdult. Egymásra néztünk majd elnéztünk egymástól.

- Most mi lesz? - kérdezte barátom. - Idő kellesz mig ezt feldolgozzuk, azért valjuk be, de te mit fogsz most kezdeni? Tudjuk már, hogy nem vagy halott. Vissza jössz Koreába vagy maradsz itt?

- Teljes szívemnől haza mennék, azonban a félelem azóta is bennem lakozik. Mr. Park kifog készíteni, ha megtudja visszautaztam Koreába, főleg igy, hogy Jimin tud az életben maradásomról. - a legszivesebben sírnák...

- Későre jár. Szerintem mennyj haza So Yeon. Ki kisérlek. 

- Jimin! Örülök, hogy újra találkoztunk. - villantott egy őszinte gyenge mosolyt

                                • Soya pov

Miután So Yeon elhagyta a házat mind a nappaliban figyeltük Jimin borús arcát. El se tudom képzelni mit érezhet per pillanat. Hogy lehet valaki ennyire egoista? Három év után visszajön, úgymond a "halálból" és rábúzdítsa az emberre, hogy ő nem akarta, de az édesapja - akivel nemrég kezdte fölépíteni a romos kapcsolatát- hibás mindenért.

-Mi...kettesbe hagyunk. - szólt Tzuyu. Egy bólintással jeleztem, hogy értem és bementek a szobájukba.

- Nem fér a fejembe, hogy ekkora szemétláda, gyökér apám van. - közölte gúnyosan. Hallatszik a hangján mennyire ideges és csalódott. - Képes volt megfenyegetni egy nőt, aki amúgy is miatta az élet- halál közti húron táncolt. - eltakarta arcát, csak, hogy ne lássam sírni. - Minek jött vissza? - a szivembe rándult hangja hallatán. 

Oda léptem hozzá erősen átölelni. Vállamba furta arcát halkan szipogva.

- Holnap reggel haza repülünk, beszélgess el mr. Parkkal. - szerintem itt valami bűzlik. Valamiért negativ érzésem van a nővel szemben, mintha nem az akinek ő kiadja magát.

- Nem akarok vele beszélni! Tudta, hogy az életemet adnám So Yeonért, mégis ilyesmit csinált! Ha veled is csinálni fog valami--

- Nem fog. - szakítottam félbe. 

- Apám olyan mint a az időjárás. Kiszámíthatatlan.

- Csak tudom. - görbült fel egy picikét a számszéle.

________________

 Egész éjjel egy szempillantás se aludtam. Jiminnek folyamatosan rémálmai voltak. Vagy négyszer költ fel zihálva és kétszer sírva is. Úgy szorított magához mintha valaki elvenne mellőle. Halálos csöndben pakoltunk be a bőröndbe. Még a két dilibogyó is kusba volt. Jimin fáradtan és idegesen belökte a bőröndöket a taxiba majd beült közvetlenül mellém.