♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 24 rész

                                  •Jimin pov.

 Egy hónap telt el azóta. Soya visszaköltözött barátnőjével még aznap mikor haza értünk a rendörségről. A nyomorult Tae Won megúzta. Az apja elíntézte pénzzel. Soya bepánikolt, mikor megtudta, de jobban van már. Csúnya sebet hagyott a lelkén. Az önbizalmát azt biztos, hogy a földig tiporta. Be kellett volna törjem patkány képét. Az egyetemen mindenki úgy tudja, hála a faszfej barátainak, hogy Soya lefeküdt velem és elakarta hagyni Tae Wont, de ő könyörgött neki. Mekkora egy disznó. Én se vagyok szent, de legalább én egy északa után közöltem a tényt, nem találtam ki badarságokat. És mivel annyira szerette Soyát, féltékenységből megvertem. 

 - Tzuyu, Tzuyu! Nézd! - rántotta az kirakatos ablakhoz a lányt. Végre a barátságuk is olyan mint régen. Taehyunggal oda mentünk a két elvarázsolt lányhoz, lássuk mi is mi van ott.

- Voah~milyen szép! - homlokomra csapva, csóváltam a fejem. Egy hatlmas lüke barátom van.

- Hasonlít a nyakláncodra. - mutatott a kis fénylő ékszerre a nyakamba. Taehyung megtalálta a torna teremben másnap. A szivemhez nőt az ajádékozójával egyaránt. 

- Galambocskák, mi bemegyünk széjjel nézni. - a két dilibogyó bement az ékszerboltba. Csöndben, egymás mellett álltunk.

- Soya? -rámfigyelve, hümmögött várva, hogy folytatsam. - Szeretnék mondani valamit... Kérlek ne légy mérges, én sem akarom. - vettem egy mély levegőt. - Apám talált nekem egy menyasszonyt. -megnyalva ajkait, sóhajtott fel nehezen.

- Nem haragszom rád, te sem akarod, nem tehetsz róla, hogy apád irányitgatni akarja az életed. - simított fejemre. - Bármi bánt, habozás nélkül elmondhatod. - közelebb léptem, derekára fogva.

- Értettem Babám. - tekintetünk nem hagyva el egymást, hajoltam arcához. Szemeim levándoroltak édes ajkaihoz, kivánva csókjait. Összeérintve orrunk hegyét, leheltem ajkaira.

- Soya né-- - megelégelve, lehajtottam fejemet vállára. - Bocsi, mi megyünk inkább. Haha...

- Vigyázatok az úton! Szégyenlős lettél? - kérdezte csipkelődve. Miért kell folyamtosan félbe szakítsanak azok ketten? 

- Kérhetek valamit? - emeltem fel a fejem. Nyakam köre  téve karjait, bólintott egyett. - Megcsókolsz? - arca bepirosodott. Na ki itt a szégyenlős?

- M-m-mo-most? - csábosan mosolyogva, lehunytam a szemem.

- Sies, a haza vezető busz, nemsokára jön. - de élvezem ezt a helyzetet. Egy csókot nyomott ajkaimra, elengedve. - Ennyi? - bigyesztettem le alsó ajkam.

- Sietünk! - emelte fel mutató ujját.

 Pontban értünk a buszmegállóba. Felmásztunk a buszra üres helyet keresve. Teli van tuszakolva ez a jármű. Utálok buszozni, de annyira inszisztálta, hogy ne kocsival jöjjünk. Mellé szegődtem, megkapaszkodva abba az akármibe is, ami a felsó rúdon lóg. Miért van ennyi idős személy? Amig jobbról balra bámészkodtam, Soya elém állt háttal, megkapaszkodva. Oldalra biccentettem fejem. Egy negyven körüli férfi szemezett velem. Rajta tarva a szemem, gyengéden magamhoz húztam a lányt, hasánál fogva. - Csinált valamit? - hajoltam füléhez. 

- Nem, csak bámult és nagyon hozzám simult. - fordult teljesem elém. A megfelelő megállónál leszáltunk.

- Végre valahára! Azt hittem megfulok azoktól az szagoktól - fogtam mellkasomra nagy levegőt véve.

- Mennyit bírsz rinyálni! - kacagta el magát.

- Nem rinyálok, de alkohol szag, parfüm, izzatság szag. - borzongatott meg a hideg. Ezért utálom a tömegközlekedést.