♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡19 rész

Tae Won...m-m-meg-- Ez nem igaz! Jimin hazudott. Ez egy nagy kalap hazugság.

- Soya, nagyon jól tudom, hogy most mi jár a fejedben, azonban én se tudom mit higyjek. Taehyung szerint...fuuu...hogy is mondjam.

- Igaza van? Azt akarod mondani, Tae Won megcsal? - háborodtam fel.

- N- ne--  - rázta meg a fejét védekezően.

- De Tzuyu, de! - vittem fel a hangom. Oda jutottam, hogy a legjobb barátnőm, haragot akar kelteni köztem és párom közt. - Voah! -  csaptam össze a tenyerem párszor, egy csalódott tapsot keltve. - Miért?

- Soya én, csak mondom amit Taehyung mondott. Bennem is felkelt egy ilyen kérdés, viszont soha nem kívánom, hogy úgy legyen. Tae Won fura. Mióta vele vagy, kevesebb időt töltesz velünk. Értem, hogy a rózsaszín felhők közt rebdestek. Én is, mégsem hanyagolom el a munkám, a barátaim, vagy az álmom. Soya, a fiú eltávolít a világtól. - szép barát...

- Én máshogy érzek. Én úgy érzem, hogy ti jobban hisztek Parknak mint nekem.

- Hívd fel! - biccentett fejével az asztalon lévő telefonra. - Remek lehetőség számára. - hezitálás nélkül, elvettem és tárcsáztam barátom számát. Gyerünk, ved fel már azt a nyanvatt telefont. A harmadik csörgésnél elvesztettem a reményt.

- Biztos vezet. Vezetés közben nem szokta használni a telefont. - mondtam, mire Tzuyu csalódottan csóválta a fejét.

- Rendben. Próbálkozunk később is. De ha Jiminnek igaza van, semmi perc alatt küldöm a pokolba. - erre semmi szükség...

_______________

Átöltözve pizsamában, zabáltuk a csokis rágcsát a kanapén, kedvenc filmünket nézve.

-  Hogyan jötettek össze? - kérdeztem, mikor megjelent a reklám a képernyőn.

- Az ünnepek alatt valott szerelmet. Tök aranyos volt, bepánikolt, gondolva, hogy nemet mondok majd. - elmosolyodtam Tzuyu mesélésétől. Boldog aval a bolondal. Két dilibogyó, egymásnak valók. - De Soya, te soha nem mondtad, hogyan jötettek ti össze Tae Wonnal.

- Ahmm...- vissza emlékezve, egyáltalán nem romantikus helyzett volt, inkább kétségbe esett és elhamarkodott, nem...nem is tudom, talán mohó? Aish, nem tudom!
- Kicsit fura helyzet volt. - válaszoltam.

- Hogy érted?- mielött válaszolhattam volna, újra megszólalt. - Ja, most jutt eszembe. Hívd fel ismét. -kiengedve egy reszkető sóhajt, elővettem a telefonom. - Nincs több kifogás ám. Ilyekor tuti otthon van már, és ha azt mered mondani, hogy alszik, csak tud, nem fogom bevenni.

- Biztos felveszi. - megtalálva számát a névjegyek közt, rá nyomtam. Valamiért a szivem gyorsan ver. Tae Won nem tenne ilyet. A harmadik csörgés után, megszólalat az nő, mondva, hogy a szám nem elérhető.

- Sajnálom. - vette ki kezemből a telefont. Miért nem vette fel? Mi dolga akadt fél tízkor, hogy nem tudja felvenni azt a kurva telefont?

- Miért nem vette fel Tzuyu? - rebegett meg a szám. Kör köröesn simogatva a hátam próbált nyugtatni. - Egy báb vagyok mindenkinek. Játszanak velem, mig megnem, unnak. - mondtam semleges hangnemmel, arckifejezés nélkül.

- Soya...nem tehetsz eről. 

- De igen. Én is összeszürtem a levet Jiminnel, számba se véve, hogy ő mennyire szarul fogja magát érezni, mikor megtudja. Most meg lehet, hogy ő félre lépett, röktön elásnátok, és hagyjam el. Ne felejtsük el, hónapokkal ezelőtt én is hűtlen voltam. Mégsem ordítottál velem, Taehyung sem kételkedett a Tae Won iránti szerelmemben.

- Soya, te nagy zavarban vagy. A Jiminnel történtek, nem egy unalomból smárolás és satöbbi dolog volt. - miről beszél itt nekem? - Ahogy ti ketten viselkedtek egymással, közel áll a köztem és Taehyung közti viselkedéshez. Veszekedtek, majd kibékültök. Öleliltek egymást, majd bántsátok. - erre muszály volt elkuncogjam magam.

- Tévedsz. Igaz amit rólam és Jiminról mondtál, de hogy hasonlítunk a ti kapcsolatotokra, na azt kétlem. Soha nem leszünk olyanok mint te és Taehyung. 

- Ez igaz, viszont tudod miért? - számat zárva tartva, bámultam. - Mert féltek. Féltek az egymás iránti érzelmeitektől. Te összetéveszted a Tae Won iránti érzéseidet, a Jimin iránti érzéseiddel.

- Tzuyu, mi van? Nem értem miről papolsz. - mondtam öszíntén. Milyen tévedés van itt?

- Soya, te hülye vagy, vagy csak teszed magad? -frusztáltan hátra doptam magam.

- E-ez túl sok...hagyjuk. - felálltam, indulva a szobámba. 

 Egy rossz álomba csöppentem? Miért fordul minden ellenem? Ha apa itt lenne, akkor sokkal jobb lenne. Talán kiakarná nyirni most Tae Wont.  Apa nem tudott a félrelépésemről, nem akartam hogy tudjon róla, az...túlságosan nagy szégyen lett volna. -Hahh...mások nagyobb fájdalmat éreznek, én meg rinyálok. - töröltem meg a szemem.

- De az nem azt jelenti, hogy nem fáj. - az ismerős hangra, legurultam az ágyról ilyedségemben. Mi a szösz? Halucinálok? Biztos, lehetetlen, hogy itt legyen, előttem, a szobámban. - Miért sirsz? -ez csak a fejemben van, ő meghalt, nagyon rég. - Miért sír az én kicsi hercegnőm? - bámultam édasanyám mosolygós arcát.

- Álmodom, úgye? - figyeltem, ahogy közeledik felém,  majd vállamra téve kezét,  enyhén rázni kezd.

- Soya kelj fel. - ébredtem fel Tzuyu költögetésére. Csak egy álom volt. Már azt hittem kalyak begolyóztam.

- Ughh! Mit akarsz az éjszaka közepén?

- Taehyung csörgött. Sokat ittak, és jó lenne utánuk menni. - felültem zombi módra .
-Felkapok magamra valamit és megyünk. - dörzsöltem meg a szemem.

_______________

Valami lepukkant bárba jöttünk, keresve barátnőm pasiját.  Kicsit kijózanodva az álmos állapotomból, rákérdeztem Tzuyura.

- Egyáltalán Taehyung mióta iszik? - elkerülve kérdésem, a legvégén lévő asztalhoz  sietett, ahol Tahyungnak társasága van.

- Légyszí ne haragudj rám. - tette össze kezét.  Gondolattam volna.

- Baba~ - figyeltem fel Jimin részeg hangjára. 

- Tzuyu azt mondat Taehuyngról van szó.  - akadtam ki rajta.

- Róla is. - mutatott a poharat vizsgáló fiúra.  Ja, vagy úgy.

-  Baba!~ Hiányoztál. - húzott ölébe. - Had öleljelek~ - nyafogot ficánkolásomra.

- Soya, haza viszem Taehyungot, majd tali reggel. - állította talpra félkómás pasiját.

- Hogy érted, hogy reggel? - számba se véve, elment. - Yaa! Yaa, Tzuyu! - eldobom az agyam.

- Baba, haragszol rám? - ó, jó Isten! - Mondj valamit~

- Nem haragszok. - próbáltam kiszabadítani magam öleléséből.

- Megtanítasz? - nézett fel ártatlan arcal.

- Mire tanítsalak? - megeszi az életem ez a fiú.

- Szeretni, boldognak lenni...

Hellóka! Hibákért bocsi mint mindig. Jó lenne ha jeleznéd ha tetszik, mondjuk egy ⭐- gal  😁. Köszi ❤