♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 8 rész

                          • Soya pov.

  Végre szombat! Olyan tíz óra körül, kimásztam az ágyból. Elvégeztem a minden reggeli dolgokat. Arc-, fogmosás. Egy szimpla tréninget vettem fel. Reggelire lekváros kenyeret ettem.

Vajon Jimin tényleg eljön? Mármint nem vágyom, hogy jöjjön, csak kíváncsi vagyok, ha komolyan gondolta a tegnapi dolgot.

Beültem a nappaliba, görgetni az instagram oldalam. Annyi meg annyia csinos lány van. Hétfőtől diétáznom kéne. A nyáron edzettem én, de hát sok eredményt nem látok belőle.

Az ajtó csengőjére lettem figyelmes. Na ne mond! Felálltam, sietve az ajtóhoz. Megnéztem először ki van az ajtó előtt.  Park Jimin kócos hajjal, sápadt arcal áll az ajtóm előtt. Vele még mi történt?Kinyitottam az ajtót.

- Azt hittem soha nem fogsz beengedni.- jött be. Mekkora egy tiszteletlen majom!

- Mondtam, hogy hétvégém nem fogom veled pocsékolni az időm. - álltam meg előtte.

- Soya, ne most, csak tanuljunk, és léptem is. - na ez meglepett. Ledobta a fotel mellé a fekete táskáját, amiből el is kezdte kipakolászni a tanuláshoz szükséges könyveket.

- Jimin jól érzed magad? - kezdek tőle megijedni.

- Közöd? - kérdezte flegmatikusan.

- Szépen kérdeztem Park. - förmedtem rá.

- Ki vagy te, hogy számon tarcsalak, mi van velem? - vitte fel a hangját.

- Rosszul festesz, csak gondoltam megkérdezlek jól vagy e te szemétláda!- vittem fel én is a hangom.A kis kirobbanásunk  után mélyen egymás szemébe bámultunk, lyukat égetve egymás lelkébe, míg meg nem szólalt.

- Tökéletesen jól vagyok. Ne érdekeljen többet.  - A halál  fogja még kérdezni tőled. Felőlem haldokoljon, az sem érdekel.

__________________

Egy órája tanulunk, vagyis én mondom, Jiminnek meg egyik fülen be a másikon ki. Más szóval figyelmetlen.

- Jimin, próbálj egy kicsit koncentrálni arra, amit mondok, hátha valami rád ragad. - mély barna szemeit megforgatva, bólintott egyett.- Akkor... - kezdtem bele a magyarázásba. Ezúttal figyelt is egy kicsit.

- Szóval...ha ezt megszorzom gyök tizenöttel, akkor meglesz a kibaszot x? - kérdezte.

- Pontosan. - válaszoltam mint egy büszke tanárnő

- Igen! Tudtam én, hogy okos vagyok. - dobta hátra a láthatatlan haját.

- Haha...tanuljunk még? - elgondolkodott egy kicsit kérdésemen.

- Tudok én izgalmasabb tevékenységet mint a tanulás. - kijelentése után muszáj volt végig nyalnia alsó ajkát. Nincs, hogy egy ilyen kijelentéssel bamba képpel álljon.

- Én tudok még jobbat. - mondtam mosolyogva. - Mostmár menj haza! - zavartam el kedvesen.

- Ez nem fer baba! Csináltunk amit te akartál, most az én sorom jön. Közelebb csúszott, én meg felpattantam zavarodotságomban.- Ne szaladj édes! - végig kergetett a lakásban, de gyorsabb nálam- Hahahah! Megvagy! Fonta karját a hasam elé, erősen átölelve.

                          •Jimin pov.

Az édes illata felszöszökött az orromba. Miért vagyok ilyen? A szívem nyugodt, ahoz képest hogyan éreztem magam két órával ezelőtt. Ő miatta...ez nem helyes, mégis annak érzem. Nem volna szabad így éreznem, nem érdemlem meg ezt az érzést. Az én hibám, bűnhődnöm kell érte.