♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 36 rész

                                  •  Jimin pov.

  A fejemben a régi keserves emlékek filmtekercse játszódik le. Mindent és mindenkit kizárva magam körül csak az előttem lévő személyre fókuszáltam. Porcelán tekintettel és elnyilt ajkakkal bámult. Ez lehetetlen...Részeg vagyok. A saját szememel láttam- Az orvos is!

- Jimin... - a nevem hallatára egy pillanatra levettem róla tekintetem, ami menekülésre használt. - Héj, mi volt ez? Ismered a hölgyet? - mutatott a tömeg irányába. A torkom összeszorult, egy hang se jött ki a számon. Éreztem ahogy a szivem gyorsabban kezd verni pulzusommal együtt.

Egy szúró fájdalom hatolt át mellkasomon nehezebbé téve a lélegzést. Hiába szorítgattam én a mellkasom a gyötrő fájdalom nem múlt el. Lassan a homályosan kezdtem látni majd beborított mindent a sötétség.

__________________

Gyermekes kacaja belepte az egész apartamentet. Fáradtan feladta. Nem törődve a hideg padlóval, lefekütdünk rá. Mindketten szaporán vettük a levegőt mintha maratont futottunk volna, pedig csak kergetőztünk a lakásba. Feje alatti karommal közelebb húztam magamhoz. Az ablakon besütő nap megvilágította gyönyörű baba arcát. Nagy mosollyal arcán csókolt meg. Miután elváltunk némán elvesztünk egymás szemében. 

Az arcáról lassan leszáradt az édes mosoly felváltva egy szomorkás, csalódott arcal. Bőre egyre jobban kezdett fehéredni, lilulni. Megijedtem, mikor orrából folyni kezdett a vér.

- So Yeon! - emeltem föl a földről.

- Elfelejtettél engem...Csak úgy kidobtál az életedből... - mondta suttogva.

- Miről beszélsz szerelmem? Jó ég! - felpattantam a vérrel borított padlórol. A lány alatt egy hatalmas nagy vértócsa keletkezett. Tetőtöl talping pirosba festett ruhákkal állt fel felém közeledve.

Borzalomba esve hátráltam meg tőle. Mint egy hulla, úgy néz ki. A szememből a sós könnyek vizzesés ként ömöltek ki arcomra. Fogalmam sincs mi történik, kész rémálom az egész.

- Nem szeretsz már? - döntötte oldalra a fejét. Legszivesebben igent mondanák és milliónyi csókot adnák neki, de nem tudok. Képtelen vagyok rá. Mintha az egész iránti érzett érzelmek eltüntek volna. - Nem vagyok elég jó? Elég csinos és szép? Kidobtál az emlékeidből akárcsak egy elhasznált rongyot. - sírta ki szavait. Piros könnyei csordogáltak töredező arcán.

Rázva a fejem, könyörögve már legbelül, hogy véget érjen ez a borzalom, ő torkomnak ugrott.

- Jimin! Jimin! - kiabálta a nevem. 

Erősen lehunytam a szemem hagyva, hogy elvegye az utolsó perceim. A fülem hangos sípolásnak van kitéve per pillanat. A fejemet kalapáló fájdalom is rontott a helyzetemen. Szóval ilyen a halál, vagy álmodom? Mi ez?

A homályos látásomtól csak az fölöttem ágaskodó személy alakját látom. Ahogy tisztult a látásom bepánikoltam. Elnyomva a személyt kiabálni kezdtem.

- Ne érj hozzám! Hagyj békén! - a sípoló fülemre tapasztottam a tenyerem reménykedve, hogy befejezi.

- Hyung, figyelj rám! - fogott a vállamra, de azonnal ledobtam magamról nagy kezeit. - Hyung!

                             •  Soya pov.

Miután az ismeretlen lány a klubból a tömegbe szaladt, Jimin elájult. Szerencsére Taehyung és Tzuyu utánunk jöttek és látták Jimin szar állapotát. Taehyung egy-kettő hátára vette és kimentünk a szórakozó helyről. Fogtunk egy taxist és hazajöttünk. Lefektetve a kanapéra az elájult férfit, barátja felém fordult.