♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 29 Múltbeli szenvedés

                                    3 évvel ezelőtt

- Elegem van Jimin!!! Apádnak mindig van valami mondani valója. Minden áron szétakar minket választani. Ennyire vak vagy, hogy ezt nem veszed észre?!! - ornyeregemet dörzsölve, halgattam So Yeon ordibálását harmadjára ezen a héten. - JIMIN!! Figyelsz te rám?! - csapta az asztalra azokat a nyanvadt képeket. 

- HONNAN VESZED, HOGY Ő VOLT?! - elegem van ebből a folyamatos veszekedésekből már. - Tudod mit gondolok? Hogy tényleg megcsalsz! - So Yeon szeme megteltek gyémánt könnyekkel.    

- Tehát vegyem úgy, hogy nem hiszel nekem? - kérdezte töredezett hangon. Fogalmam sincs, hogy mit higyjek. Igen, apám mennyasszonyt keresett nekem, minden áron felakarja adatni velem a táncot, de ilyesmit nem tenne. Ennyire nem képes lesülyedni.
- Jimin...kérlek higyj nekem! Apád bérelte fel azt az embert, hogy zaklasson, evvel elhitesse veled, hogy megcsallak.

- Akkor hogyan magyarázod az 1 millió Won- t a bankszámládról?! Az is apám volt, te pénzéhés ribanc?!! - dobtam meg vállától. - Vagy a hirtelen drága ruhákat, táskákat?! HÜLYÉNEK NÉZEL?! - szorítottam állkapcsára.

- Jimin fáj! - fogot csuklómra. 

- Elegem van az egészből! Soha többé ne lássalak! - vágtam falhoz a legközelebbi tárgyat. 

- Jimin kérlek, én szeretlek! - esett térdére. Elfordítva fejem, elnyomva a könnyeim és a bennem halmazódó fájdalmat. Otthagyva a bömbölő lányt, elmentem a lakásból. Nem érdekel semmi per pillanat. A fejem majd szét robban. Minden problémát a kapcsolatunkban apámra keni. Bármit megadtam volna neki, csupán kérnie kelett volna. Az ár nem számit, ha ő boldog. De ő nem, inkább... Istenem! Bementem a bárba, bezárásig ittam.

 Napok teltek el mióta utóljára láttam az eddigi azt hittem életem szerelmét. Apám szájából folyik az " Én megmondtam, hogy ez lesz a vége"  " Tudtam én, hogy a pénz kell annak a lánynak."   Az esküvőt is előrébb tette, nehogy felbukkanjon So Yeon ismét valami baromságal, aminek bedőlök. Szavakba nem tudom önteni mennyire hiányzik. Minden éjjel álmomban karjaimban fekszik mosolyogva és mondogatva, hogy szeret. Egy könnycsepp hullott arcomra, az emlékektől. Fáj a szivem azoktól a hazug szavaktól. 

Este tájt egy ismeretlen személy hívott, aki azt állította, ő az aki "zsarolta" So Yeont. Egy Isten háta mögött elrejtett sztriptiz bárban találkoztunk. Mindent elmondott elejétől végig.  Apám utálja So Yeont, de nem gondoltam, hogy eddig elfajulnak a dolgok. Képes volt kirugattatni a munkahelyéről, az egyetemről. Pénzel próbálta megvenni, csupán azért, hogy elhagyjon. Szent egek... én meg mindig kiabáltam vele és lehordtam mindenek, mikor tényleg igaza volt.  Ezt a genyaládát megleckésztetve, kihivtam rá a rendőröket. Remélem ott rohad meg. Lüktető fejjel ültem be a kocsiba, So Yeonhoz menve. Rengeteget szenvedett, én meg ahelyett, hogy pártját fogjam sót szórtam a nyilt sebre, had fájjon mégjobban. Szörnyű ember vagyok. Homályos látással szaladtam fel a lakásra, ami üresen várt. Csipőre tett kézel gondolkoztam hol lehet, mikor egy telefont kaptam. 

- So Yeon, hol vagy?!! Sajnálok mindent!! Kér--

- Viszlát Jimin... - bomlott a vonal. A fülem hangosan sipolni kezdett, a fejemen mintha dobolnának. Ne csináld ezt velem So Yeon! Beszálltam a kocsiba, megkell keresnem. Ez az én hibám, ha miattam... nem szabad ilyesmire gondoljak.  Az autópáján, keresve So Yeon kocsiját, nehezebb volt mint ahogy én elképzeltem. A gondolatok hangos kiabálása kizárta a város zajait, képtelen voltam nem a rosszra gondolni. Nagyra nyilt szemekkel követtem a kereset autót. Kezembe vettem a telefont, tárcsázva a számát. 

- A kurva életbe, hogy abba!!! - lehajtottam az ablakot, kidugva a fejem. - SO YEON!!! KIM SO YEON!! - ordítottam torkom szakattából. Meglepődött arcal nézett hátra. - VIGYÁZ!! - mire az útra figyelt, az oldalból jövő kamion az egekbe repítette a járműt. A fékre tapostam, kiszálva az autóból, rohantam a lángoló kocsihoz. Betörve az ablakot, kihúztam a vérben fürdő lányt. -So Yeon, jagi ébredj fel! - magamhoz ölelve összetört lényét.

Az korházban ülök Taehyungal az oldalomon éjszaka háromkor. A mentők érkezésével, megkönnyebültem, de több mint 4 órája bent vannak a műtőbe.

- Jimin. - a legjobban nem vágyott személy jött a váró terembe. A dühtől nekiugrottam.

- Ez miattad és a mocskos húzzásaid miatt van!!! - cibáltam apám gallérját. Taehyung nehezen lekobozott róla egy doktor segítségével. - Esküszöm soha nem foglak megbocsájtani, ha meghal. -térdre rogyva, hajtottam fejem a hideg padlóra, hagyva lelkem hadd sirja ki magát. Kis idő elteltével az orvos kijött, levéve a maszkot arcáról. 

- Mi mindent megpróbáltunk...Sajnálom... - ez nem lehet igaz.

-Ez egy rossz álom, úgye Taehyung? Reggel felébredek és ő ott lesz...mellettem. - ordítva borultam ismét a padlóra. - Istenem miért?! Ez az én hibám!

Napok óta nem voltam kint. A szerelmemet ma temetik, az a rohadék meg eltünk a földszinről. Anya itt van mellettem, fogva a kezem. Soha nem bocsájtok meg neki. Örökké gyülölni fogom ezért, örökké. Képtelen voltam sirás nélkül végig nézni, ahogy sirját a föld alá temetik. Mindenki elment, csak én maradtam a sirnál. - Bocsás meg nekem életem... Egy faszkalap, idióta, gyökér vagyok. Szeretlek...Örökké a szivemben maradsz. - tettem kedvenc virágját a sírra.

                              Jelen

Kifújva a tüdőmben rekedt levegőt, ránéztem Soya ragyogó szemeire. A szivem hevesebben kezdett verni a szokásosnál, nehéz 3 év után is beszélni róla. Emlékszem mindenre, mintha a tegnap lett volna. Összeszedtem bátorságom és elnyomva a bennem lévő fájdalmat, úgy érzem készen állok szembe nézni a halálával. 

 - So Yeon az első szerelmem volt. A közép iskolában találkoztunk, majd egymásba szerettünk. Nagyon jól kijöttünk egymással, soha nem veszekedtünk vagy bántottuk meg egymást. Ő volt a szemem fénye, az életem lényege akkoriban. A középiskola befejezésével, apám kezdet furán viselkedni So Yeonnal kapcsolatban. Mindig azt mondta kihasznál, meg a pénzemért jár velem. - kézfejemre szorított. -Persze ebből viták születtek mint otthon mint a kapcsolatban. - ahogy meséltem a fejemben filmként jelentek meg az emlékek.

- Erős vagy Jimin... - fogta tenyere közé arcom. - Elveszítetted életed szerelmét, végig nézted ahogy szenved a karjaidban és...ahogy elhagy. Te mégis itt vagy velem és képes vagy szeretni a szörnyű dolgok után is. - egy könnycsepp kicsordult szemem sarkából. - Biztos megbocsájtott neked So Yeon eonni. - mondta gyöngéden letörölve arcomról a sós könnyeim.

- Igérem köztünk másképp lesz. - bújtam ölelésébe. Beszippantva nyugtató illatát, hagytam, hogy játszadozzon hajammal. - Eljösz velem? A temetőbe?

- Persze. Majd veszünk egy nagy csokor virágot, a legszebbett. - ajkaira hajoltam, megcsókolva. Karjait nyakamköré fonta, élvezve a csókot. Imádom, jobban mint bármi mást ezen a világon. A táncot is képes vagyok érte feladni, ha szükséges. Ezt a boldogságot semmi sem pótolja

                               Mr. Park pov.

- Itt vannak a kért képek. - tette az bírómra a plikket. - Engedélyével, távozom úram. A múlt nem fogja magát ismételni. Kivettem a plikkból a képet elfintorodva.

- Kétszínű ribanc mint az a Kim So Yeon. - meggyújtva szivarom, egyenként égettem porrá a képeket. - Neked is a fiam pénze kell. Megmutatom én majd, hogy ennek a kapcsolatnak mi lesz a vége. - dobtam a kukába a képeket. - Én tudom mi a legjobb a saját fiamnak. Kényszerrel, de akkor is feleségül fogja venni Liát.

Hibákért bocsi🥲. Hálás vagyok, hogy végig olvastad, ha nem bánod, nyugodtan jelezheted jelenléted  (nem haragszom meg😁) puszi~😘❤❤